SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, ez az a téma, amelyben szociális téren dolgozó képviselőtársaimmal megint csak sok tekintetben egyetértünk, de azért nagyon sok a különbözőség is. Az egyik legnagyobb különbséget talán az okozza, hogy bizony ennek az országos fogyatékosügyi programnak, tisztelt államtitkár úr, már rég el kellett volna készülnie. Ha elkészült volna, akkor nem várható az a kapkodás, amely sajnos az elkövetkezendő kormányzatra fog hárulni, ugyanis augusztus 31-éig mindenféle területen be kell vezetni a fogyatékosügyi program kívánalmait, a felsorolt feladatokat, és ez bizony nagyon nagy kapkodáshoz fog vezetni. Ennek talán megint az lesz a következménye, hogy sok-sok olyan terület, amely az előző vitában is felmerült, esetleg kimarad, el fogja kerülni a figyelmünket.
Hogyha megengedik, akkor kiemelném azt a néhány területet, amellyel ugyan foglalkozik a program, de amelyről mindenképp hangsúlyosan kell beszélni: az egyik a fogyatékos emberek otthonteremtése, a másik a munkahelyteremtés, a harmadik a családjaik és a családok helyzetének a javítása, a negyedik pedig az egészségügyi ellátás.
(10.40)
Önök ebben a programban nagyon helyesen célként megjelölték a családokat, mint az otthoni ápolás lehetőségét, az otthoni ápolás szükségességét, de szeretném kiemelni, hogy nagyon fontos, hogy a munkát is megadjuk ezeknek a családoknak, a családfenntartóknak. Nagyon sokszor azért vannak bajban fogyatékos gyermekeket, illetve súlyos betegeket nevelő családok, mert nem kapják meg azt a lehetőséget, hogy munkához jusson a szülő. Ezért nem tudják fenntartani családjukat, a gyerekek ezért kényszerülnek sokszor intézménybe, amelyek sokkal drágábbak az állam számára, sokkal drágábbak az ország számára, és bizony a gyermekek számára kevésbé fontos és jó megoldás.
Nagyon helyesen, önök megjelölték, hogy bizony a legsebezhetőbb emberek a fogyatékos emberek, akiket sokszor kizsákmányolnak, kisarcolnak tőlük mindenféle elítélendő módon pénzt, illetve a munkájukat. Itt a legutóbbi Tolna megyei eset. Nagyon sajnáljuk, hogy a tegnapi szavazásnál a Btk.-módosításra tett javaslatunknál önök nem szavazták meg azt a törvénymódosító javaslatot, ahol nemcsak a gyerekek, az idősek, hanem a fogyatékosok érdekében is próbáltunk szólni, pontosan azért, hogy ne fordulhassanak elő ilyen esetek, ezeket az eseteket visszaszorítsuk, azokat az embereket, akik erre vetemednek, végképp háttérbe szorítsuk, és elrettentsük ezektől a bűnöktől.
Tisztelt Országgyűlés! A harmadik dolog, amiről mindenképp szeretnék szólni, az az ÁSZ-jelentés, amely nemrég jelent meg a Szociális és Családügyi Minisztériumról. Bizony, itt hiába jelölünk meg témákat, hogy hogyan kellene a fogyatékosokat támogató civil egyesületeket, szervezeteket támogatni, hiába jelölünk meg témákat, hogy hogyan kellene az önkormányzatokhoz a feladatokat lejuttatni, ha az ÁSZ-jelentés is kiemeli azt, hogy sajnos a pályázati pénzek az utóbbi években csökkentek, sajnos a pályázati pénzek nem mindig oda értek el, ahová kellett volna, és ennek az a következménye, hogy sajnos azok a fogyatékos emberek nem kapták meg, akik leginkább rászorulnak, azok nem élvezik ezek hasznát, illetve nem részesülnek ebből.
Ezért nyomatékosan szeretném felhívni miniszter asszony figyelmét arra, hogy ezeket a pályázatokat a jövőben mindenképp oda juttassák el, ahová kell, a pályázati pénzeket a 2001-2002-es szintet nemhogy elérve, hanem azt meghaladóan emeljük fel a következő költségvetésben. És valóban azokat az embereket támogassuk ebből, akik erre rászorultak. Akik pedig ezzel visszaélnek, akik ezt elcsalják, ellopják, azokat tényleg büntessük meg, zárják ki a következő lehetőségekből, hogy ne ők vigyék el a pénzüket.
Kétpercesekben folytatom, köszönöm szépen, elnök úr.
