DR. GÖNCZ KINGA
DR. GÖNCZ KINGA
DR. GÖNCZ KINGA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hadd idézzem először azt a részét ennek a mostani előterjesztésnek, ami szabályozza a piaci szereplőkre vonatkozóan is azt, hogy akadálymentessé, illetve hozzáférhetővé kell tenni a szolgáltatásokat. Minden olyan hatósági engedély vagy hatósági kötelezettség alapján végzett nyilvános szolgáltató tevékenység - ez a közszolgáltatás -, amely település vagy településrész közellátását szolgálja, használata nem korlátozott, illetve nem korlátozható - ez az, amire hivatkoztam, hogy ez benne van ebben az előterjesztésben. Mi magunk is természetesen úgy gondoljuk, hogy ha ezek bankok, éttermek és egyebek, amelyek a köz számára szolgáltatnak, akkor ugyanúgy akadálymenteseknek kell lenniük.
Két törvény módosítását tartalmazza ez a mostani előterjesztés. Az egyikről esett sokkal több szó, mint a másikról, de azért szeretnék mind a kettőre reagálni. A fogyatékosok esélyegyenlőségére vonatkozó törvény az, amihez a hozzászólások nagyrészt szóltak. Érthető módon nagyon sok embert érint, és nagyon fájdalmas mindannyiunk számára, hogy Magyarország ott tart, ahol tart. Meggyőződésem, hogy valóban szükség van részben a közgondolkodás változására, részben forrásokra, részben helyben a tervek összehangolására. Amikor én említettem azt, hogy önkormányzatok nagyon különböző módon viszonyulnak ehhez a kérdéshez, azt látom, hogy a meglévő forrásokat is lehet jobban használni és kevésbé jól. Ha összehangolják az épületbe való bejutást, a közlekedés akadálymentesítését, a közterek akadálymentesítését, akkor az sokkal többet jelent a fogyatékos emberek számára, mint ha ezek egymástól függetlenül történnek.
Itt felmerült többször a vitában, hogy vajon alkotmányos-e kitolnunk a határidőt. Meggyőződésünk, hogy mindenképpen szükség van részben a közszolgáltatás meghatározására, középületek meghatározására, egy csomó olyan pontosításra, amelyek eddig, többek között ezek is hátráltatták azt, hogy előrébb tartsunk ebben a kérdésben.
Sisák képviselő úr többször is említette, hogy 2013-ig ne 65 százalékban, hanem teljes egészében történjen meg az akadálymentesítés. Hadd mondjam, hogy amiért ez később került az Országgyűlés elé, az pontosan az volt, hogy nagyon sokszor, nagyon részletesen egyeztettünk a fogyatékos embereket képviselő szervezetekkel. Ez egy olyan kompromisszum, ami elfogadható kompromisszum volt a szervezetek számára, és szerettünk volna most egy olyan határidőt kitűzni, és egy olyan tervet hozni az Országgyűlés elé, ami reális.
Reális azért, mert tudjuk, hogy a források még akkor is, hogy ha a maximális mértékben számolunk az európai uniós forrásokkal, és most úgy néz ki, hogy a tervek között nagyon nyomatékosan szerepel, nemcsak a központi programok között, hanem a regionális fejlesztési tervek szempontjai között is az, hogy az akadálymentesítés, az egyenlő esélyű hozzáférés kiemelten legyen nevesítve mindenfajta programban - akkor is kérdés, hogy annyi forrás lesz-e, ami valóban megvalósíthatóvá teszi ezt a kérdést. Ez tehát egy olyan kompromisszum, ami ennek eredményeképpen született.
Szeretnék azért egypár szót szólni a másik törvényről is, ami az egyenlő bánásmód törvény. Erről ugyan most a vitában kevésbé beszéltünk, de egypár kérdés felmerült ezzel kapcsolatban is. Egyrészt az adatvédelmi biztos és több képviselő is megfogalmazott alkotmányos aggályokat ezzel kapcsolatban, az egyenlő bánásmód követelménye alól mentesülés témakörében. Ez az egyik téma. A másik: az Egyenlő Bánásmód Hatóság bizonyítási eljárásával és adatkezelésével kapcsolatban, és arra irányultak az észrevételek, hogy a tervezet nem vette teljes mértékben figyelembe az Alkotmánybíróság gyakorlatát.
Ezzel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy úgy alakítottuk ki az álláspontokat, hogy figyelembe vettük az Alkotmánybíróságnak az alapvető jogok korlátozásával kapcsolatos szükségességi és arányossági vizsgálatait, és ezzel kapcsolatos gyakorlatát, és a fenti szabályozás pontatlanságára hivatkozó észrevételekkel kapcsolatban jeleznénk, hogy arra voltunk figyelemmel, hogy a vonatkozó normaszöveg az egyes egyedi esetekhez kapcsolódó rugalmas rendelkezés legyen, lévén, hogy a diszkriminációs esetek egyedi jellegűek, és emiatt van szükség a rugalmasságra.
Az Egyenlő Bánásmód Hatóság bizonyítási eljárásával és különösen a szemletárgy lefoglalásának garanciális szabályait hiányoló észrevételekkel kapcsolatban jelezzük, hogy az álláspontunk szerint a felmerülő aggályok a jelenlegi garanciális rendszer keretei között is rendezhetők. A hatóság csak olyan adatokat kezelhet, olyan adatbázisokhoz férhet hozzá, amelyek feladatainak ellátásához feltétlenül szükségesek. Véleményünk szerint ezek a szabályok kizárják, hogy a jogkövető hatóság indokolatlanul férjen hozzá a személyes adatokhoz.
Az adatvédelmi biztos által megfogalmazott aggályok felvethetik az általános eljárási törvény, a Ket. adatvédelmi szabályainak esetleges felülvizsgálatát, ez azonban nem ennek a mostani törvénytervezetnek a tárgya.
Mindezekre figyelemmel az az álláspontunk, hogy az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény módosításai lehetővé teszik, hogy a jogalkalmazók tapasztalataira figyelemmel egy hatékonyabb jogvédelmet biztosíthassunk, és egy erre épülő joggyakorlat alakuljon ki.
Köszönöm szépen a figyelmet és a támogatást.
