SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban igaz, amit ön mond, miniszter asszony, hogy nem mindig pénzkérdés, de azért sokszor pénzkérdés is.
Hadd mondjak el önöknek egy élő példát! Lehet, hogy már hallották tőlem ezt a példát, azoktól elnézést kérek, de érdemes megnézni a Képviselői Irodaház előtti mozgássérültlift szerepét, funkcióját és egyáltalán a használhatóságát. Iszonyú drága volt. Ott voltam, amikor beüzemelték, legalábbis pont akkor mentem el előtte; tíz ember üzemelte be. Megkérdeztem mozgássérülteket, hogy használták-e. Nem; mindenki a hátsó bejáraton megy be, ott, ahol nincs küszöb, az autóknak felhúzzák a nagy ajtót, és ott mennek be a mozgássérültek, a tolószékesek.
Azok, akik - talán több millió forintért - építették ezt a liftet, egyik oldalról nem gondolták át, micsoda nagy pazarlást követnek el, másik oldalról pedig hogyan hasznosulhatna ez a pénz kis önkormányzatoknál. Hány olyan akadálymentesítési program valósulhatott volna meg csak ebből az egy mozgássérültliftből, amely szerintem pazarlás volt, és végül is nem váltotta be a célját.
Tehát, miniszter asszony, egyetértve önnel egyik oldalról azzal, hogy nem mindig pénzkérdés, a másik oldalról, kérem, vegyék figyelembe azokat a felvetéseinket, amelyeket az elmúlt évben polgármestertársaink többen is mondtak, hogy azok a pályázatok, amelyeket kiírnak, és amelyeket komolyan vesznek a polgármesterek, a képviselő-testületek, a települések - hogy néhány helyi mozgássérült ember problémáját szeretnék megoldani -, ezeket támogassák, és ne látványos feladatok megoldását, amelyek sajnos sokszor nem is hasznosulnak.
Köszönöm a figyelmüket.
