SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én csak a miniszter asszony szavaira szeretnék reagálni, egyetértve teljesen azzal a gondolattal, hogy valóban, a döntések ott szülessenek, azoknál az embereknél, akik sajnos elszenvedik ezt az élethelyzetet, akiknek ez adatott az életben, és valóban beleszólhassanak helyben az önkormányzatoknál is abba, hogy mi változik, mi javul az ő helyzetükben, életükben. Sokszor valóban az van, hogy minisztériumokba elég ritkán jár, mondjuk, egy mozgássérült vagy egy fogyatékos ember, ott sok-sok pénzből megvalósul az akadálymentesítés, és azokba az okmányirodákba, önkormányzati ügyintéző irodákba, ahova viszont adott esetben nap mint nap el kell jutniuk, nem jutnak be pénzhiány miatt.
De talán még ennél is fontosabb az a kérdés, hogy az a törvény, amit most itt tárgyalunk, illetve nemcsak tárgyalunk, hanem a múltban be kellett volna tartani a kormánynak, mennyire tartatja be az építőkkel, felújítókkal ennek a feladatát, ennek a törvénynek a gondolatmenetét. Itt kell megemlítenem azt, miniszter asszony, hogy sajnos az a legnagyobb gond, hogy például egy budapesti metrófelújításnál, amire több milliárd forintot költenek, hogyan fordulhat elő, hogy a metrómegálló - ha akár csak itt a Kossuth téri metrómegállót nézzük - nincs akadálymentesítve. Hogy fordulhat elő, hogy a Blaha Lujza téri és az Astoria-aluljárók nincsenek akadálymentesítve? Tehát egy törvénynek az igazi értékét az adja meg és az mutatja meg, hogy ez a feladat, amit most itt kitűzünk célul 2010-ig a kormány számára, 2013-ig az önkormányzatok számára, valóban beteljesíti-e akkor a célját, hogy ha (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) azok az emberek, akiknek ezt végre kell hajtaniuk, nem teszik meg a feladatukat, és kibújnak a feladat végrehajtása alól.
Köszönöm a figyelmüket.
