DR. SZIGETI PÉTER
DR. SZIGETI PÉTER
DR. SZIGETI PÉTER, az Országos Választási Bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Hölgyek és Urak! Kedves Hallgatóság! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy az Országos Választási Bizottság testületének írásbeli jelentése mellé, amely törvényes kötelességünk, és amelyet önök írásban megkaptak, szóbeli kiegészítéseket fűzhessek, mégpedig megszerzett tapasztalataink alapján a törvény jobbítása érdekében.
Eltekintve anyagi választójogi törvényünk némiképp bonyolult konstrukciójától, attól, hogy egyenértékű egyéni, területi pártlistás és országos listán elnyerhető mandátumokat lehet szerezni, a legfontosabb tapasztalat az, hogy az eljárási törvény 1997 óta kilencedszer is kiállta a gyakorlat próbáját, bizonyította működőképességét, azt, hogy lehet vele törvényes és eredményes választásokat tartani.
A 2005. évi nyári módosítások nyomán - és itt a legfontosabb az alapelvekre alkalmazott jogalkalmazás, illetőleg a médiakampánnyal kapcsolatos jogorvoslatok vizsgálati lehetősége - szélesebbre nyíltak a jogorvoslatok kapui, minek következtében a kampány kezdetétől annak végéig testületünk 203 jogvitáról hozott határozatot, jogvitáról, azaz kifogásról és fellebbezésről együtt, nem összekeverendő az egyéb típusú határozatokkal. Ez körülbelül háromszor annyi jogvita eldöntését jelentette, mint amennyi 2002 hasonló periódusában történt, és egyúttal a jogvédelmi lehetőségek kiszélesedését is figyelembe véve megerősíti azt, hogy időnként és esetenként nemkívánatos jelenségeket is felmutató kampány zajlott.
Ki szeretném emelni, hogy az Országos Választási Bizottság döntései komoly szakmai vitákban, sokszor maratoni ideig tartó üléseken, ugyanakkor ténybelileg és jogilag megalapozottan születtek. A Legfelsőbb Bíróság elé 63 határozatunk került, ezek négyötödét jóváhagyta a Legfelsőbb Bíróság, egyötödét pedig megváltoztatta. A 14 esetben sorra került megváltoztatás közül 7 azonban nem szabály alapú döntés volt, hanem alapelv sérelmét megállapító, tehát mérlegelési jogkörben hozott jogalkalmazói döntés volt.
Azt gondolom, nem szenvedett csorbát a tisztességes eljárás és a pártatlanság elve. Visszatekintve azt is állíthatom, hogy 15 jogértelmező állásfoglalásunk, amelyeknek az a funkciója, hogy a joggyakorlatot egységesítsék, ezek is alapvetően jó jogi eszköznek bizonyultak, noha két esetben a törvényesség helyreállítása érdekében azonnali döntéseket igényeltek; törvénysértő helyzetek, illetve azok kiküszöbölése.
Április 1-jétől május 10-éig másfél hónapon át szavazati időszakot éltünk, és ez a választási eljárási törvény két legrosszabb megoldásának a következménye. Egyrészt a külképviseleti szavazás - szerencsére 2009-ben hatályát vesztő - irdatlanul hosszú, nehézkes és pazarlóan drága szabályozásának a következménye, a másik pedig a törvény ésszerűtlenül újra és újra jogorvoslatot megnyitó rendelkezéseinek a következménye, miszerint az eredménymegállapító döntések, amelyek egynapos beadási és egynapos elbírálási határidővel járnak, ezeknek a lejárta után törvénysértés címén újra megnyitja a 3 plusz 3 napos jogorvoslatokat. Csak maliciózusan mondhatom: kicsit kevesebb szerencsével május 29-éig vagy logikai értelemben akár a végtelenségig is húzódhatott volna a választások jogi végeredményének megállapíthatósága. Változtatni kell tehát a körben forgó, rossz szabályozáson.
Hasonlóan az ajánlószelvényekhez - ahol a visszaélések szaporodása figyelmeztet arra, hogy fel lehetne és kellene váltani azokat vagy valamilyen ajánlóívekkel, vagy pedig egy kauciós rendszerrel -, a kampánycsend intézménye is jelentős korrekciókra szorul. Jelenlegi formájában nincs tekintettel a technika fejlődésére és az új kommunikációs eszközökre, az internetre, e-mailre, SMS-re, automatizált telefonhívásra. Ezeket a technikai eszközöket, amelyek alapvetően a személyes kommunikáció csatornái, egyszer s mindenkorra ki kellene venni a kampánycsend intézménye alól. A jogalkalmazó szervek e kommunikáció ellenőrzésére a jelenlegi szabályok alapján képtelenek, a szabályok szigorítása pedig már a magánszférába való olyan mértékű beavatkozással járna, ami alkotmányos aggályokat vet fel. Ez pedig a jogalkotó számára kétféle következtetés lehetőségét adja meg, egy mérsékelt és egy radikális következtetés levonását. A mérsékelt álláspont szerint indokolt a kampánycsend fenntartása az úgynevezett tolakodó jellegű médiumok, azaz a rádió, a televízió és az írott sajtó vonatkozásában, mert itt a joggyakorlat képes megoldani, képes megoldásokat találni a felvetődő problémákra, és egyidejűleg az állampolgárok szabad véleményformálásának a védelmét ellátni, mégpedig éppen a kampányban rájuk telepedő külső tolakodó véleményáradattal szemben.
(14.50)
A radikális megoldás és kritika a kampánycsendnek mint olyannak, az intézmény egészének az eltörlését javasolja. Véleményem szerint mindkét út járható, a fontos az, hogy a jogalkotó lépéskényszerben van a probléma megoldását illetően.
Változtatni kell az igazolással szavazás tekintetében is, egyebek mellett a lakóhelyétől távol, tartózkodási helyen jogszerűen szavazó állampolgárok esetében, ahol is ki kell zárni akár csak annak az elvi lehetőségét is, hogy a szavazatok alkotmányos egyenlősége sérülhessen. Mindezt azonban úgy kell megtenni, hogy az eljárás során a választási szerveknek ne kelljen zaklatnia, vegzálnia az állampolgárokat, a választás ugyanis egy ünnepélyes aktus, aminek méltósága van, szabályai a jóhiszemű és jogkövető állampolgárok magatartására modellezettek, ha viszont rosszhiszemű és jogsértésre épülő modellt alkotna a jogalkotó, akkor természetesen elesne az aktus említett méltósága.
Az úgynevezett láncszavazással kapcsolatos aggodalmakat szerencsére az élet nem igazolta, azonban a törvényhozónak - eltérően az OVB-től - jogában áll a szavazás módjáról a hatályban levő megoldástól eltérő, nagyobb biztonságot nyújtó megoldásokat adnia.
Tisztelt Országgyűlés! Hat olyan intézményt említettem, melyek jövőbeli orvoslását a legszükségesebbnek gondolom. Természetesen további problémák oksági összefüggéseikben és sokkal részletesebben kibontva fognak szerepelni azon javaslatokban, amelyeket a házelnök asztalára fog letenni az Országos Választási Bizottság.
Végül három, jogilag releváns megállapítást szeretnék tenni.
Először: az egyéni és a területi választókerületi választási eredmények ellen az első és a második fordulóban 33 esetben nyújtottak be jogorvoslati kérelmet. Ezek egyik esetben sem hoztak olyan eredményt, amely a választások végkimenetelét érdemben befolyásolta volna. Egészében véve a választások az országban a törvényes előírásoknak megfelelően zajlottak le.
Másodszor: az Országos Választási Bizottság május 9-én tartott ülésén megállapította az ez évi országgyűlési képviselői választások összesített eredményét, amelyet a Magyar Közlönyben tesz közzé.
Harmadszor pedig: az Országos Választási Bizottság ezúton fejezi ki köszönetét a választási bizottságok és a választási irodák minden tagjának a választások lebonyolításában végzett munkájáért. Nagyra értékeli, hogy az Országos Választási Iroda a választás előzetes eredményének gyors összesítését csakúgy, mint a választások előkészítésének és lebonyolításának egyéb nehéz és bonyolult feladatait kiemelkedő színvonalon látta el.
Kérjük a tisztelt Országgyűlést, hogy a beszámolót fogadja el, és az OVB-hez hasonlóan ismerje el a választások megszervezésében és lebonyolításában közreműködő választási szervek tagjainak munkáját, akik hozzájárultak a 2006. évi országgyűlési képviselő-választás törvényes lebonyolításához.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és engedjék meg, hogy az újonnan megválasztott törvényhozó hatalomnak az Országos Választási Bizottság testülete és a magam nevében is hazánk, a Magyar Köztársaság javát szolgáló, sikeres parlamenti ciklust kívánjak. (Taps.)
