HOCK ZOLTÁN
HOCK ZOLTÁN
HOCK ZOLTÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt megfogyatkozott Ház! Sokszor elhangzott a mai napon, hogy egy meglehetősen fontos törvényről van szó, de jó, hogy a televízió már nem közvetíti ezt a műsort - mármint ezt az ülést -, mert alig egytucatnyian vagyunk, akiket ez a kérdés még érdekel.
Azzal szeretném elkezdeni, hogy maga a törvénymódosítás: hatalmas reformokról beszélünk, és valóban vannak olyan részei, amelyek kiválthatnak izgalmakat, hiszen új közhatalmi szint megismertetésére tesz kísérletet ez a törvényjavaslat, a régiók létrehozására, de ezt is majd csak három év múlva. Tehát nem most, majd csak három év múlva. Tehát igazándiból a jelen problémákon ez vajmi keveset segít. Egyébként kell egy hároméves felkészülési idő, amíg egyáltalán ez létrejöhet.
De én másik oldalról szeretném ezt megközelíteni. Gulyás József képviselő úr azt mondta, hogy szeretné, ha az ellenzéki pártok felelősen tudnának ehhez a kérdéshez hozzászólni, viszonyulni, és tegyék meg konstruktív javaslataikat. Azt szeretném, ha kicsit visszakanyarodnánk a régmúltba, és arról beszéljünk egy mondatot, amiről nem esett szó egyébként sem a miniszteri előterjesztésben, sem Wiener képviselő úr egyébként valóban briliáns és magával ragadó expozéjában, és Gulyás József képviselő úr sem tért ki arra, hogy valójában miért gondoljuk mi azt, hogy rosszul működnek az önkormányzatok, valójában mi a problémánk általában az önkormányzati rendszerrel, mert erről egy szót nem szóltunk. Úgy általában ráolvastuk a betegséget, hogy az önkormányzatok rosszak, baj van velük, és valamit csinálni kell; és ilyenkor jön a reform kérdése.
Az önkormányzatoknak egyébként leginkább finanszírozási problémáik vannak, és ez nem az a siránkozás, hogy nincs elég pénz, meg ha több pénz lenne, milyen jól lehetne csinálni. Egészen egyszerűen arról van szó, hogy ha visszakanyarodunk - és ma ez már egy szocialista képviselő szájából elhangzott, nagyon helyesen -, az utolsó békeév az önkormányzatok tekintetében ’93-94 volt, amikor is az állam az általa az önkormányzatoknak előírt közszolgáltatások költségeit közel 80 százalékos mértékben vállalta.
Egy általános iskolás gyermek taníttatási költsége az önkormányzatnak 1991-ben 45 ezer forint volt itt, Budapesten, akkor az állami normatíva egy általános iskolás tanuló után 36 ezer forint volt; ez viszonylag egészen normálisnak mondható tétel volt. 2005-ben ugyanez a tétel Budapesten 450 ezer forint, és az általános iskolások után járó normatíva áltagosan 200 ezer forint. Vagyis látható, hogy az állam ezen általa generált pluszszolgáltatások finanszírozásából praktikusan kivonult, és az a fajta finanszírozási decentralizáció, amely a ’90-es évek elejét jellemezte, amikor is létrejött az önkormányzati rendszer, és az állam valóságos eszközöket adott át az önkormányzatok működtetéséhez, ebből az elmúlt tíz év kormányai fokozatosan kivonultak. Azt kell mondanom, hogy ebben voltak konzervatív és voltak baloldali kormányok is, tehát most nem mutogatok sem erre, sem arra. Általában egy jelenségként rögzíthető, hogy a kormányok éltek azon közjogi és jogalkotási lehetőségeikkel - a parlament közbeiktatásával -, hogy bizonyos finanszírozási lehetőségeket visszavontak az önkormányzatoktól.
Ha a másik oldalról közelítjük meg, hogy milyen feladatokat láttak el az önkormányzatok a ’90-es évek elején és a 2000-es évek közepén, ahol jelenleg tartunk, akkor azt láthatjuk, hogy az elmúlt tízegynéhány évben megközelítőleg ezer új feladattal bővült az önkormányzatok feladat- és hatásköre, új szolgáltatások jelentek meg, melyeket a parlament törvényben írt elő számukra, miközben a finanszírozásáról folyamatosan megfeledkezett. Ennek megfelelően alakult ki egyébként az a szolgáltatási válság, amelyről beszélünk, és amelynek az eredményét úgy értékeljük egyébként, hogy rendkívül alacsony hatékonysággal működik az önkormányzati rendszer.
Ennek megfelelően azt gondolom, önmagában a közjogi struktúrának az átalakítása, a megyék kiemelése, a régiók beemelése, ha ehhez a jogalkotó nem tud hozzárendelni egy adekvát, átlátható, kiszámítható, tervezhető finanszírozási konstrukciót, akkor gyakorlatilag semmi nem fog történni, csak nem húsz megyében és háromezer településen fog ez a válság lecsapódni, hanem egyébként a hét régió ugyanezeket a problémákat fogja átélni. Hiszen önmagában a régió létrehozása nem old meg semmit, mert jól hangzik, hogy a kormányzati hatalmi centrumból bizonyos feladatok átkerülnek a régiókhoz, ez teljesen helyes dolog, de ezt egyébként korábban is meg lehetett volna csinálni, más közjogi szintekre. Nem történt meg, nem érdekes, meg lehet csinálni. De hogyha ehhez nem társul a finanszírozás, akkor kérdezem: mit fogunk ezzel megoldani? A kormány megint meg fog szabadulni bizonyos feladatok ellátásától, kimutatható majd kormányzati szinten a költségvetés megtakarítása, hiszen a feladat már nem nála lesz nyilvántartva, máshol lesz elláttatva, ennek megfelelően mint költséghely is ott fog megjelenni, de adott esetben a finanszírozása ugyanúgy megoldatlan marad, mint jelen pillanatban az önkormányzati rendszerben.
Azt gondolom, ezeket a kérdéseket, amikor nagy átalakításról, nagy reformról, nagy decentralizációról beszélünk, nem lehet megkerülni, mert önmagában csak a hatalmi pontok ide-oda tologatása nem oldja meg a kérdést, ha azt nem tudom teljes kontextusában kezelni.
Négy fontosabb kérdéssel foglalkozik a törvény, és azt mondom, többük támogatható, jó irányba mutatnak ezek a kérdések.
Az első a körjegyzőség kérdése. A körjegyzőség kérdése semmi egyébről nem szól, mint láthatóan bizonyos közszolgáltatásokat bizonyos szintű önkormányzatok nem tudnak ellátni, egyébként most sem. Hiszen okmányirodák bizonyos nagyságrendű településeken működnek csak, és adott esetben ellátják a közszolgáltatást más egyéb településeknek is, tehát ez ismert fogalom. Gyermekjóléti szolgálat, gyermekek átmeneti otthona: nem tud minden önkormányzat ilyet működtetni; tehát ilyen tekintetben a hatósági kérdések egyfajta kis decentrumokba való szervezése és ezek a körjegyzőségek önmagukban nem problémák.
Ugyanakkor nem vagyok biztos abban, hogy szerencsés ez a nyers, taxatív felsorolás. Itt maga a törvény azt sugallja, hogyha megkapja a szükséges támogatást, megjelenik a Magyar Közlönyben, és holnaputántól lehet szervezni a körjegyzőséget - akarják, nem akarják alapon. Vélhetően itt nem ártott volna hosszabb felkészülési idő, ugyanakkor magamnak is az a tapasztalatom, hogy az ország számos helyén a települések már önmaguktól is felismerték, hogy ez a modell működőképes. Ugyanakkor abban nem vagyok biztos, hogy ez a 7-es szám biztos, hogy jó, lehet, hogy az 5 egyébként működőképesebb lenne. Ezen - a távolságokat is figyelembe véve - vélhetően el lehetne gondolkodni, de azt gondolom, ez a kisebbik része.
A kistérségi társulásnak ez a fajta kötelező jellege, főleg az a fordulata, hogy a települések kétharmadának a döntése kötelezhet adott közösségi feladat ellátására más önkormányzatokat, ez már kicsit bonyolultabb számomra, és ezt vélhetőleg érdemes felülvizsgálni. Ugyanakkor az is kétségtelen tény, hogy amikor ez önkéntes alapon működik, és nem a törvény erejénél fogva vannak beterelve az önkormányzatok, lényegesen jobb a hatékonysága.
A régiókról az alkotmány vitájában sokan, sokféleképpen elmondták a véleményüket. Gulyás József felszólításának engedve megismétlem azt, amit délelőtt másfél percben elmondtam. A régió létrejöttével és létével, akár hatalommal vagy működéssel való megtöltésével semmi gond nincs, ha ez azt a célt szolgálja, amiért egyébként ilyen nagy garral létre akarjuk hozni, és az semmi egyéb, mint az európai uniós kohéziós és strukturális alapok szétosztásában betöltött közreműködői szerep kérdése. Magában a hatósági, közigazgatási, közszolgáltatási működésben én nem látom egyébként ezt a nagy lehetőséget, és ez a törvényből sem következik, mert az önkormányzati törvény módosításában a régiók feladat- és hatásköre - amilyen keretet igyekszik meghatározni neki -, gyakorlatilag a decentralizáció eredményeként, a kormánytól átkerült különböző hatalmi pozíciókat sorolja fel. De azoknak a közszolgáltatásoknak a kérdése, középfokú oktatás, szociális igazgatás, szociális gondoskodás, kórházak működtetése, egyébként még csak említésre sem kerül a törvényben, és ennek a fenntartása, finanszírozása ugyanolyan bizonytalan, mint most a megyéknél, és láthatóan ugyanolyan forráshiánnyal fog elindulni maga a régió is, amennyiben ez persze egyáltalán megalakulna.
(17.10)
Végül számomra egy üdítő esemény a főváros rendezése, hiszen az közismert, hogy ’94-ig volt fővárosi törvény, viszonylag pontosan szabályozta a kerületek és a főváros feladat- és hatáskörét, amit ugyanilyen ütemben ’94-ben, a választásokat megelőzően másfél hónappal talán éppen az önök kormánya, az önök akkori kormánya helyezett hatályon kívül, változtatta meg az önkormányzati választójogi törvényt, és teremtette azt a helyzetet, aminek az eredményeként ’94 őszén választásokat lehetett tartani.
Egyetértünk azzal, hogy egy külön törvény szabályozza a speciális helyzetben lévő főváros helyzetét, ugyanakkor a miniszter asszonnyal abban nem értek egyet, hogy ez egy feles törvény legyen. Én azt gondolom, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak pont a súlya, pont a kitüntetett helyzete és az önkormányzati rendszerben betöltött státusa indokolja egyébként azt, hogy a fővárosi törvényt ne lehessen egy feles törvény keretében elfogadni, hiszen a keretszabályokon belüli részletszabályokkal gyakorlatilag az egész önkormányzati rendszert át lehet írni egyébként, amiről én úgy gondolom, hogy nem lenne célszerű. Ezért azt mindenképpen indokoltnak tartanám, hogy ez is kétharmados törvény legyen. Igen, adjuk meg magunknak azt a kényszert, hogy egyezzünk meg ebben a fontos kérdésben, hiszen ha mindenkinek tiszták és jók a szándékai, akkor vélhetőleg ezzel problémák nem lehetnek.
Ugyanakkor, ha azt az áhított megtakarítást, amiről burkoltan beszél itt mindenki - 2 milliárdról, Jauernik képviselő úr pedig több tíz milliárdos megtakarításról beszélt a felszólalásában, biztosan igaza van -, el akarjuk érni, és valóban egy hatékonyan működő önkormányzati közszolgáltatási rendszert akarunk látni, akkor nem kerülhető meg az a kérdés, hogy 1. definiáljuk újra az állam fogalmát a lakossággal, a polgársággal szemben; 2. a közszolgáltatás teljes körének az áttekintése nélkül ez egyfolytában magában fogja hordozni a finanszírozási válságot. Hiszen ha megnézzük az elmúlt 16 évet, semmi egyéb nem történt, mint a parlamentek, kormányok folyamatosan rakták, rakták rá magának a közszolgáltatási ellátásnak az aktuális bővítését. A szociális segélyek száma és fajtája megduplázódott az elmúlt 16 évben; semmiféle logika mentén, csak úgy raktuk, raktuk.
A szociális igazgatás keretében olyan új feladatok jelentek meg egyébként az önkormányzatoknál, amelyekre sem humán erőforrás tekintetében, sem tárgyi eszközök tekintetében, sem források tekintetében nem voltak felkészülve. És a sort nagyon hosszan lehetne folytatni.
Itt a következő kérdés a közoktatás kérdése. Tudom, hogy nem ennek a törvénynek kell szabályoznia, de egy nagyon nagy kérdés, hogy szeptembertől például ezek a minimumok, a kötelező óraszámok hogyan fognak alakulni. Ha ez valóban 20 százalékkal növekszik, és valóban 20 százalékos leépítés következik, ennek a költségeit például ki fogja finanszírozni? Nagyon nagy kérdés egyébként, mert jelenleg az önkormányzatok nincsenek abban a helyzetben, hogy több száz millió, adott esetben több milliárd forintnyi végkielégítési, felmentési díjakat kifizessenek.
És ennek megfelelően én úgy gondolom, hogy ha valóban egy paradigmaváltást akarunk kikényszeríteni, mint ahogy ez többször elhangzott - sőt az is elhangzott, hogy aki nem támogatja, az maradi, aki támogatja, az meg haladó szellemiségű -, én azt mondom, hogy egy jó vitaalap ez a törvényjavaslat, ezen el lehet indulni, de azt gondolom, időt kell adni magunknak ahhoz, hogy ebből valami is lehessen. Hiszen meg nem bántva a kormánypárti képviselőtársaimat, a magyar választók önöknek 50 százalékos törvények módosítására adtak felhatalmazást.
A kétharmados törvények módosításában meg kell tudniuk állapodni, közös találkozási pontokat kell tudniuk kialakítani a patkó másik oldalán ülőkkel. És ezt nem lehet abban a formában megtenni, hogy ha nem támogatják, akkor megsértődünk, vagy mindenféle gorombaságokat vágunk egymás fejéhez, hanem adott esetben valóban sok órát, sok tíz órát kell vitatkozni ezen a kérdésen.
Hiszen ha abból indulunk ki, hogy magának a régiónak a megjelenését nem Istentől elrugaszkodott bűnnek tekintjük, hanem igyekszünk elhelyezni a közjogi rendszerben, megnézzük annak a működését, majd utána adott esetben, ha működik ez a modell, lehet bővíteni ennek a hatáskörét, akkor lehetséges, hogy könnyebben jutunk el odáig, mintha gyakorlatilag az egész vitát arra használjuk fel, hogy a kormány beterjesztette, a csúnya ellenzék nem támogatja - lám, nem akarja a fejlődést, lám, semmit nem támogat a kormány tekintetében. Ezen jól elcivakodunk, egymásra mutogatunk, mint a gyerekek, és ennek ellenére a világon semmi nem történik. Mert abban megállapodhatunk, hogy ha az önkormányzatok működtetése tekintetében nem sikerül elmozdulni, vagy nem sikerül adott esetben kimozdítani a jelenlegi állapotából a rendszert, előbb-utóbb komoly válság van, hiszen az önkormányzatok eladósodása, vagyonfelélése nagyon sokáig már nem tolható előre, hiszen előbb-utóbb beérik egyébként a kormányt a hiány tekintetében, illetve a vagyonfelélés tekintetében.
Ennek tükrében és fényében én azt tudom mondani a Magyar Demokrata Fórum nevében, hogy sok támogatható elemet tartalmaz ez a törvényjavaslat, de mivel összességében csak az egészről lehet véleményt mondani, ebben a formájában nem fogjuk támogatni. Viszont ha a kormányban és a kormánypártokban van kitartás, és van elszántság a tekintetben, hogy ebben egyébként valóban előre akarnak lépni, akkor azt gondolom, hogy a lehetőség adott az elkövetkezendő hetekben-hónapokban, egy-két évben, hogy adott esetben a következő választásokra egy olyan törvénycsomagot lehessen egyébként elfogadtatni, széles konszenzussal a parlamentben, ami adott esetben megteremti a feltételeit annak, hogy ez az új, önök által reformnak nevezett, általam csak a reformot el nem érő, kiigazításoknak eleget tevő törvényjavaslat valamilyen formában megkapja a többséget.
Köszönöm.
