DR. PETRÉTEI JÓZSEF
DR. PETRÉTEI JÓZSEF
DR. PETRÉTEI JÓZSEF igazságügyi és rendészeti miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! A napirend előtti felszólalásában egy rendkívül súlyos és komoly problémát vázolt fel. A kábítószer-ellenes világnapon talán a figyelem koncentráltabban helyeződik erre a témára, mint más napokon. A felszólalásában vázoltak közül sok elemmel ugyanakkor egyetértek, van azonban egy olyan elem, amely semmiképpen sem nyerte el az egyetértésemet, ez pedig az, hogy a politika bátorítja a fiatalokat a kábítószer-fogyasztásra.
Azt gondolom, hogy Magyarországon annak a veszélye, amit ön is vázolt a felszólalásában, valóban rendkívül nagy, éppen a tendenciája miatt, és éppen amiatt, hogy egyre több fiatal kerül kapcsolatba a kábítószerrel. Bár a felderítés aránya is valószínűleg pozitív irányba fordult, hiszen egyre hatékonyabb, egyre többször derül ki kábítószer-fogyasztás, és ezt követi egy büntetőeljárás. Azt gondolom, a kábítószer elleni küzdelemnek sem pusztán jogi eszközei vannak. Sok egyéb eszközt fel lehet használni. Én magam a megelőzésre helyezném a hangsúlyt annak érdekében, hogy a fiatalok a kábítószerrel való találkozáskor ismerjék fel ennek veszélyeit, és legyenek tisztában ennek jogi következményével.
Ami szerintem eltér a kormány által vallott kábítószer-politika - amit ön liberalizált drogpolitikának nevez - és mondjuk, az ellenzék felfogása között, az az a kérdés, hogy vajon a kábítószer-fogyasztásnak mely elemeit és részeit kell, úgymond, kriminalizálni, mely esetben kell a büntetőjog teljes szigorával lesújtani, és melyek azok az esetek, amikor talán nem a büntetőjogi szankció, esetleg nem is a büntetőjogi fenyegetettség az, ami segíthet e probléma megoldásában.
A kormány korábbi elképzeléseiben azt a politikát fogalmazta meg, hogy a kábítószer-fogyasztó fiatalok körében azokra, akik csak alkalomszerűen, eseti jelleggel fogyasztanak kábítószert, pusztán a környezet pillanatnyi hatása miatt, talán nem kellene végrehajtható szabadságvesztés büntetéssel lesújtani. Természetesen a jogi mozgásteret már behatárolja az Alkotmánybíróság úgynevezett droghatározata is, amely kijelölte azt a szabályozási mezőt, amelyben a jogalkotónak, tekintettel a fiatalkorúak és a gyermekkorúak védelmére és tekintettel e bűncselekménytípus veszélyességére, egyáltalán szabályozási mozgástere van.
Azt gondolom, hogy e kérdés megnyugtató rendezése az új büntető törvénykönyv elkészítése kapcsán a jogi problémákra talán tud egy olyan választ adni, amely egyrészt megfelel az Alkotmánybíróság által felállított követelményeknek, másrészt pedig a kormány úgynevezett drogpolitikai elképzeléseinek is. Keressük azt a megoldást, hogy hogyan lehetne olyan szabályozást találni, amely e két követelménynek egyszerre tesz eleget.
Én azonban a szabályozás és különösen a büntető szabályozás helyett inkább arra helyezném a hangsúlyt, hogy a kábítószer elleni küzdelem széles körű társadalmi összefogást igényel, amelyben természetesen megvan az államnak is a feladata. De ha ezt a bűnmegelőzésre és a kábítószer-fogyasztás megelőzésére helyezzük, akkor elérhető lesz, hogy ez az összefogás járuljon hozzá ahhoz, hogy a drogfogyasztás Magyarországon is visszaszorulhasson.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
