DR. VADAI ÁGNES
DR. VADAI ÁGNES
DR. VADAI ÁGNES (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a fiatalabb jogán azt mondjam, szerintem 16 évvel a rendszerváltás után be kellene már fejezni a kommunistázást. Nincs ennek semmi értelme. (Zaj és derültség az ellenzéki padsorokban.) Ahogyan annak sincsen, képviselőtársaim, semmi értelme, hogy a múltról búsongjunk folyamatosan. Azt gondolom, inkább azzal kellene foglalkozni, hogy a nemzetközi kapcsolatokban sem lehet hosszú távon potyautas magatartást folytatni. Részt kell vállalni a szövetségesi politika alakításában és természetesen annak kivitelezésében is.
Az amerikai elnök múlt heti látogatása egyfajta tisztelgés volt az '56-os forradalom és szabadságharc emléke előtt, de azért más üzenetet is hordozott. Azt gondolom, az a kérdés, hogy a külpolitikát alakító kormányzat és az azt alkotóan segítő ellenzék milyen következtetést vont le a múlt csütörtökből nemzetközi szerepvállalásunkat illetően. Lehet arról elemzéseket írni és itt a parlamentben mondani, hogy le- vagy felértékelődött Magyarország, hogy irigyelnek-e bennünket vagy sem. Persze nem lényegtelen, hogy azért az amerikai elnök nem mindennap jön át Európába, nem mindennap utazik Magyarországra.
Mégis arról kellene beszélni, hogy megannyi történelmi tapasztalatunk, Kárpát-medencei létünk és helyismeretünk alapján itt az ideje, hogy egy új külpolitikát hirdessünk. Ez persze nem lehet csak a kormány külpolitikája, hiszen mindannyian tudjuk - ahogy ez azért többször is elhangzott -, hogy a külpolitika egy össznemzeti kérdés. Elhangzott itt többektől, hogy három prioritásra épült az elmúlt 16 év külpolitikája: az euroatlanti integráció, a határon túli magyarok érdekeinek képviselete és természetesen a jószomszédi viszony. Persze, voltak hangsúlyeltolódások, ezt nagyban befolyásolták a kormányok érték- és viszonyrendszerei, ezt is ki kell mondani, és talán sokszor túlzásba is estek a kormányok egy-egy prioritás túlhangsúlyozásával.
Most új külpolitikára van szükség, nemcsak azért, mert eltelt 16 év, és bizonyos kérdésekben révbe jutottunk, így a NATO és európai uniós csatlakozás kérdésében, hanem azért is, tisztelt képviselőtársaim, mert látható, hogy a partvonalról bekiabálva nem lehet és nem is tudunk gólt lőni. A kibic külpolitikák ideje lejárt. Aktív külpolitikára van szükség, ami persze nem azt jelenti, hogy teljesen hátat kell fordítani az eddigi céloknak, hanem azt jelenti, hogy ezeket a prioritásokat átalakítva, azokat kibővítve kell új utakat bejárnia Magyarországnak. Több nyitottsággal kell fordulni a feltörekvő piacok felé, erősíteni kell Oroszországgal és Ázsiával való kapcsolatunkat. Lehet persze mindezeket ideológiai vitákkal megterhelni, csak azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez aztán igazán nem segíti Magyarország nemzeti érdekeit.
(13.40)
Nem szabad elfeledkeznünk arról sem természetesen, hogy partnereinkkel aggályainkat is meg kell minden esetben osztani. Ennek megvan, képviselőtársaim, a maga helye, ideje és főleg a módja. Igazuk van, hinni a nemzetközi kapcsolatokban nagyon dicséretes dolog, de partnereink támogatását elnyerni ehhez, az a külpolitika művészete. Nem elég a jó politikai együttműködés, szükség van arra is, hogy politikai tőkénket gazdasági lehetőségekké konvertáljuk át. És lehet persze szidni a transznacionális és multinacionális szereplőket, a nemzetközi tőkét, és ezzel rövid távon népszerűséget szerezni, de azért valljuk be, és beszéljünk őszintén, képviselőtársaim, itt azért a parlamentben racionális politikusok ülnek, akik tudják, hogy a magyar gazdaságnak, mint minden más gazdaságnak szüksége van ezekre a szereplőkre. Nem elég a nemzetállami partnerekkel tárgyalni, az új külpolitikában a transznacionális és multinacionális partnerekkel is meg kell találni a megfelelő hangot. A gyűlölködés, a folyamatos utálkozás nem az a módszer, amivel előbbre jutunk ezek az ügyben.
Eddig is tudtuk, hogy a magyar külpolitika többre van ítélve, új stratégiát kell hirdetni, megőrizve sok elemet, talán javítani is kell számos elemen. Azt gondolom, hogy ezért van szükség az ellenzék alkotó hozzájárulására, hozzáértésére. De át kell gondolnunk aktivitásunk irányát, intenzitását és főleg tartalmát. Mondtam, ehhez nem elég magában a kormány, ehhez szükség van - na nem külpolitikai kiselőadásokra, hanem - több külpolitikai ismeretre is, tisztelt képviselőtársaim. (Közbeszólások a Fidesz soraiból. - Az elnök csenget.)
Az aktív nemzeti érdeken alapuló politika nem azt jelenti, hogy nincsenek kompromisszumok, de nem is azt jelenti, hogy folyamatosan igába hajtjuk a fejünket, azt jelenti, hogy nyitottak vagyunk mások iránt, tiszteljük mások érdekeit és értékeit, vállalunk olyan feladatokat is, amelyek talán közvetlenül nem jelentenek nemzeti érdeket, de hosszú távon mindenképpen hozzájárulnak a globális stabilitáshoz. Ugyanakkor soha nem feledkezünk el arról, hogy bár Európa az otthonunk, Amerika a szövetségesünk, mégis Magyarország a hazánk.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
