GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Válaszolni kevésbé tudok, mert úgy látom, hogy kioktatást kaptunk, helyenként gúnyos és bántó megjegyzést is; hozzájárulást ahhoz az eszmecseréhez, amit úgyis el kell végezzünk, keveset. Így aztán a tárgybani napirend előtti felszólalásban válaszadásra túlságosan sok lehetőségem nincsen, inkább talán csak egy-két megjegyzést hadd tegyek.
Nézzék, a nemzeti felelősségről persze sokféleképpen lehet nyilatkozni, de egészen biztosan egyvalami ennek a felelősségnek a részét képezi: annak a tudomásulvétele végre egyszer Magyarországon, hogy egyikőnknek sincsen joga megkérdőjelezni a másikat őszinte magyarságában és demokratikus elkötelezettségében. Nem lehet olyan politikát Magyarországon folytatni - és akkor sem, ha az ellenzék még ezekre a mondatokra is folyamatosan csak hangos megjegyzésekkel tud reagálni -, amelyben a parlament egyik pártjának frakcióvezetője azt állítja, hogy a köztársaság miniszterelnöke nem beszélhet a nemzeti felelősségről, nem lehet ebben az országban okosan, együttműködéssel előrejutni, ha ugyanezek a szereplők nemcsak egy személytől, de egész párttól vagy több párttól elvitatják annak a jogát, hogy talán az övéktől eltérő módon értékeljék azt, hogy mi áll érdekében Magyarországnak vagy a magyar nemzetnek.
(13.50)
A választások előtti televíziós vitában az önök akkori miniszterelnök-jelöltje visszaidézte azt a korábbi mondatunkat, hogy el kell hogy fogadjuk, hogy elsőként is vagyunk magyarok, magyarságunkban minden osztozunk demokratikus közös meggyőződésünkből, és ezt követően vagyunk konzervatívok, liberálisok vagy éppen szocialisták, szociáldemokraták. Ezt akkor az önök miniszterelnök-jelöltje mondta.
De ha ez így van, akkor ez nem azt jelenti, hogy nem vitatják el önök, hogy akár olyan súlyos kérdésekről is, mint a kettős állampolgárságnak az ügye, lehetne más álláspontunk? Ez nem azt jelenti, hogy a politikai vitákban nem az az utolsó érv, ha már nincsen más, hogy de ön meg nem magyar? Nem gondoljuk azt, hogy bal- és jobboldalnak tudomásul kellene venni, hogy egyébként teljesen természetesen egy sor nagyon fontos kérdést másként látunk az országban?
De ettől én nem mondom azt Semjén frakcióvezető úrnak, hogy ő nem tisztességes magyar - másként lát egy sor dolgot, mint én. Nem mondom azt, hogy kételkedem az őszinteségében, hogy a nemzet javát akarja - biztos, csak másképp, mint én; azért ülünk itt, azért nem vagyunk egy pártban. És a vita végén pedig megpróbálunk megállapodni, amikor pedig nem tudunk megállapodni, akkor a választók felhatalmazása alapján a parlamenti többség és a végrehajtó hatalom teszi a dolgát, majd pár év múlva a választók újra jönnek, és azt mondják, hogy a többségünk egyetért-e veletek vagy sem. Nem tudunk mást tenni.
Biztosan van nagyon sok fontos dolga Magyarországnak. Biztosan nagyon fontos, hogy mit kell tenni most kiigazítás dolgában. Igazuk van, múlt héten egy vitanapot szenteltünk ennek. Ne haragudjanak, hogyha nem vagyunk hajlandóak most mindig és minden pillanatban csak erről beszélni! Áll még másból is az ország - ma elkezdjük azoknak a törvényeknek is a vitáját. Tesszük a dolgunkat. Nem lehet nem észrevenni, hogy Magyarországnak egyszerre van dolga a saját rövid távú gondjai, bajai kezelésével, egyszerre dolga új nemzeti perspektívát adni, egyszerre van dolga a világban elfoglalt helyéből következő progresszív szerepet érdemi cselekvéssel kitölteni. Ezt mind tenni kell.
Azt gondoltam, hogy szenteljünk annak húsz percet, hogy mi a dolgunk a világban. Önök azt mondják, hogy ne töltsünk ezzel húsz percet, hanem kioktatnak abban, hogy vagyok-e én jó magyar, meg hogy számra vehetem-e a nemzeti felelősség fogalmait. Hát lehet, lehet ezzel is tölteni az időt; lehet megkérdőjelezni a parlament pártjának vagy pártjainak a nemzet képviseletére adott felhatalmazásának erkölcsi őszinteségét és tisztességét - lehet. Szerintem - szerintem - nem teszünk jót az országnak; időnként hajlamos vagyok azt hinni, hogy nemcsak az országnak nem, de azok még önmaguknak sem, akik ezt az utat választják.
Nézzék, azzal sem megyünk semmire, hogyha önök elmondják konzervatív politikusként, hogy milyennek kell lenni egy szociáldemokratának. Mint ahogy azt gondolom, hogy ez fordítva sem normális. Vitassák nyugodtan azt, amit teszünk, az a dolguk, értsenek vagy ne értsenek egyet javaslataink egy részével vagy sokaságával.
Nem gondolnám, hogy az valamire vezet, hogy én felállok, és elmondom önöknek, hogy szerintem önöknek milyeneknek kell lenniük, mert önöknek ezt a választók majd megmondják, hogy egyetértenek-e azzal, hogy önök milyenek. Mert nálunk is megmondják a választók, és úgy adódott most egypár hónappal ezelőtt, hogy a választók többsége azt mondta, hogy nagyjából azt a politikát szeretné, amit mi képviselünk, az új Magyarország nyugodt, békés politikáját, az építkezés politikáját, a reformok politikáját és az ehhez szükséges feltételek megteremtését. (Moraj a Fidesz és a KDNP soraiban.) A választók így döntöttek, és ezen felhatalmazás alatt tesszük a dolgunkat. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások az ellenzék soraiból: Kinek van lelkiismerete? Hazudtatok!)
Csendben meghallgattam az önök hozzászólóit. Nincsen kifogásom az ellen, hogyha valaki velem konzultálni szeretne, beszélni szeretne. Szerintem próbáljuk meg, hogy nagyjából olyan viszonyokat teremtünk, amelyeket a hétköznapokban is el tudunk fogadni. Ha a képviselő úr kiabálni kíván, azt gondolom, nem ez a legjobb hely. (Szórványos taps.)
Befejezésül: tudom, hogy egyáltalán nem könnyű Magyarországnak, az európai uniós tag Magyarországnak egyidejűleg rövid távú saját gondjaira is válaszolni, másik oldalról pedig nemzeti felelősséggel betölteni azt a szerepet, amit senki más nem tölthet be. Soha nem futottunk Brüsszelig.
Igaza van természetesen Navracsics frakcióvezető úrnak: az eredmény az, ami minősít. Tudják, az az eredmény, hogy nagy vitában, miközben voltak olyan parlamenti pártok, amelyek arra szólítottak fel, hogy vétózzunk, a 2007 és 2013 közötti időszakra Magyarország egy főre vetítve az ön által említett nemzeteknél lényegesen többet, a nemzetek rangsorában a második legtöbbet sikerült Magyarországra hozni tavaly decemberben. Ez a siker! (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Az a siker, hogy sikerült kinyitni Oroszország felé Magyarország határait, és évente 10-20 százalékkal növekszik a két ország kereskedelmi kapcsolata. És talán éppen az a párt, amely a vidék Magyarországáról beszél oly sokat, talán érthetné, hogy nem az a nagy teljesítmény, hogy hátat fordítunk Oroszországnak, mert volt ilyen négy éve Magyarországnak, amikor nem sikerült az orosz elnöknek és a magyar miniszterelnöknek találkozni, hanem az a sikere Magyarországnak, hogy ha nem egyszerűen találkozó van az orosz elnök, az orosz miniszterelnök, a magyar miniszterelnök és köztársasági elnök, sőt a képviselőházak és a duma elnökei között, hanem üzlet van, hogy Magyarországon keresztül fog vezetni a délről jövő, Európát is ellátó új gázvezeték, hogy Magyarország lesz tízmilliárd köbméternyi stratégiai gáztározónak otthont adó ország, ez siker. Tehették volna mások is - nem tették. Mi megtettük! (Taps az MSZP soraiban.)
És énszerintem a szabolcsi gazdák, a bihari gazdák - ha már a gazdáknál vagyunk - jobban örülnek annak a politikának, amely a gazdasági, üzleti együttműködés lehetőségeit teremti meg, a tudományos központok kutatói, vezetői jobban örülnek annak, hogyha a nanotechnológiától másig együttműködés van, mint annak a kioktatásnak, kérem szépen, hogy az a nemzeti érdek, hogy majd mi elmondjuk a világnak, hogy milyennek kell lenni.
Mert elmondani a világnak könnyű; megcsinálni, együttműködni, kapcsolatokat teremteni, igen, az picivel nehezebb. Mi inkább ebben a koalícióban ezt az utat fogjuk választani.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
