VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatjuk a hét végi nyilatkozatokat, az újabb bejelentéseket miniszterelnök úrtól, és egyre inkább nem értjük, hogy pontosan mi is folyik. Egyre zavarosabb lesz az a kép, amit miniszterelnök úr reformlendület, reformbátorság és különböző reform előtagú vagy utótagú szavak keretében szokott használni.
Miről is van szó, miniszterelnök úr? Volt egy választási programjuk, és erre a választási programra kértek felhatalmazást a választási kampányban, s ezt a lakosság többségétől meg is kapták. Lezárultak a választások, azt szépen betették az asztalfiókba, és elővettek egy újabb dokumentumot, amit úgy hívnak, hogy kormányprogram. A parlament kormánypárti többsége áldását adta erre a programra, bár akkor is megkérdeztük, hogy miniszterelnök úr, nem kellene-e előállni az igazi programmal. S ön erre mindig azt mondta, hogy majd az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén elmondja a biztosat.
Nos, megtörtént ez is, a Gyurcsány-csomag bejelentései elhangzottak az OÉT ülésén, de úgy tűnik, hogy még ezzel sincs vége ennek a színjátéknak, mert újabb és újabb programok kerülnek elénk. Legutóbb, éppen a hét végén a tíz őszödi alapelv című dokumentum született meg. Ebben nagyon értékes gondolatok vannak, hadd idézzek belőle az önök számára, mert nem biztos, hogy mindenkinek volt ideje elolvasni: “Megmondjuk az embereknek, hogy nekünk mire mennyi pénzünk van és abból mit fogunk csinálni.” Nemes gondolat, miniszterelnök úr, bár megjegyzem, én eddig azt gondoltam, hogy az adófizetőknek van pénze és nem önnek, és most úgy látjuk, hogy amikor ön a Gyurcsány-program kapcsán újabb adókat akar kivetni és újabb pénzt akar beszedni az emberektől, akkor mintha ön szeretné megmondani azt, hogy önnek mennyi pénzre van szüksége. De lehet, hogy mi tévedünk, tartsuk fenn a tévedés lehetőségét és jogát.
Azt gondolom tehát, hogy ezek az összevissza elénk rakott és sajtóból megtudott programok mintha nem akarnának összeállni egy egészséges úgynevezett reformmá. Bár megjegyzem, miniszterelnök úr, mi eddig mindig azt gondoltuk, hogy reform alatt azt kell érteni, ami jó az embereknek, és ami jobbá teszi az életüket, de már egyre inkább az a benyomásom, hogy úgy járunk ezzel a szóval, mint a szakértelemmel 1994-ben, hogy aki azt hallja, hogy szakértelem vagy reform, annak a szőr előbb-utóbb feláll a hátán.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azt gondolom, hogy e mögött a zavaros programsorozat mögött egy dolog van, ez pedig az őszinteség hiánya. Az őszinteség hiánya, hiszen ön nagyon meggyőző mindig, amikor egy programot ismertetni kell. Még emlékszem arra, amikor 2006 januárjában a MOL vezetőivel kiült egy sajtótájékoztatóra, és azt mondta, ebben az évben nem lesz gázáremelés. Nagyon meggyőző volt. Majd eljött 2006 májusa, amikor kiült és azt mondta, hogy 30 százalékos gázáremelés lesz az országban. Ez is meggyőző volt. Aztán volt a nagy a jólét című történet. Nagyon meggyőző volt az is, amikor azt mondta, hogy dübörög a gazdaság, a költségvetés köszöni szépen, jól van - ez a kedvenc idézetem öntől -, s aztán 2006 májusában, az MSZP választmányi ülésén már arról beszélt, hogy nagy a baj. Ez is nagyon meggyőző volt, biztosan elhitték az MSZP választmányi tagjai is. A harmadik az áfaemelés kérdése. Idézhetném öntől szó szerint - de csak a végét teszem meg -, hogy “Magyarországon ma nem az a vita, hogy legyen-e adócsökkentés, hanem az, hogy milyen”. Emlékszik még, miniszterelnök úr, ezt ön mondta meggyőzően a Népszava újságírójának, most pedig arról beszél, hogy adócsökkentés helyett adóemeléseket kell megtenni.
Tisztelt miniszterelnök úr, azt kell önnek mondanom, hogy kommunikációból, PR-ból jeles, kitűnő. Csak az a baj, hogy lassan elveszítjük a fonalat, és nem tudjuk, hogy mikor mondja a tutit, az igazat, s mikor gondol valami másra. Mert az elmúlt fél évben mintha az derült volna ki, hogy ön mindig másról beszél, mint amit nekünk igazából gondolni kellene.
Tisztelt miniszterelnök úr, szeretném felhívni a figyelmét arra, ahhoz, hogy valós programok szülessenek, és “érdemi reform” történjen, az első lépés talán az őszinteség lenne. Az, hogy ön őszintén elismerje a magyar választóknak és a magyar parlament képviselőinek, hogy nem mondott igazat, hogy félretájékoztatott bennünket, vagy pedig önt félretájékoztatták. Mert az mégiscsak furcsa helyzet, hogy lassan már nincs ember, aki komolyan venné az ön szavát. Az Országos Érdekegyeztető Tanácson kioktatja a vállalkozókat, az IMF-jelentést önök nem fogadják el, a piaci elemzők véleménye után jelentős árfolyamcsökkenés indul el Magyarországon az árstabilitás helyett. Hova fogunk így jutni?
Biztosan nagyon szép feladat az egész világgal szemben és harcban állni, de talán szerencsésebb lenne, ha azokat az apró lépéseket kezdené el, amelyek valóban jobbá teszik a Magyarországon élő emberek életét.
Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps az ellenzéki oldalon.)
