BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. A benyújtott törvényjavaslat, hasonlóan a két évvel ezelőtti törvényjavaslathoz, három csoport foglalkoztatásához kíván támogatást nyújtani. Ez a három csoport, ahogy ezt az államtitkár úr az expozéjában, illetve az előbb a bizottság többségi véleményét ismertető képviselő úr is elmondta, a pályakezdő fiatalok, a gyermeket nevelő, illetve a hozzátartozót ápoló nők, illetve a harmadik csoportban pedig az 50 felüli, tartós munkanélküliek vagy alapfokú iskolai végzettséggel rendelkező munkavállalók foglalkoztatását segítené elő, ha ez a javaslat elérné a célját.
Én ezen a három csoporton kívül még jó néhányat tudnék felsorolni és elmondani államtitkár úrnak, például a többdiplomás fiatalokat, akik a munkáltatók szerint túlképzettek vagy a 40 éven felüli, gyakorlattal rendelkező nőket, akiket a munkáltatók már öregnek találnak, és a sort még tovább folytathatnám. A helyzet az, hogy ebben az országban nemcsak a törvény által nevesített három csoportba tartozó munkavállalók vagy legalábbis leendő munkavállalók vannak nehéz helyzetben, hanem nehéz helyzetben van ma mindenki, aki dolgozni szeretne. Különösen nehéz helyzetben vannak azok az emberek, akik vidéken élnek, mert minél távolabb kerülünk a fővárostól vagy a megyeszékhelytől, annál nehezebb elhelyezkedni.
A kérdés alapvetően az, hogy miért. Miért nehéz ma elhelyezkedni akár fiatalnak, akár középkorúnak vagy ennél idősebbnek, miközben a nyugdíjkorhatár folyamatosan emelkedik? Ezért nagyon fontos lenne, hogy olyan munkahelyek legyenek, ahol nem gond az, hogy ki milyen korosztályhoz tartozik, illetve hogy hány évesen kezdte el a pályafutását és milyen gyakorlata van. Mert a probléma az, tisztelt államtitkár úr és képviselőtársaim, hogy a munkahelyek száma egyre fogyatkozik (Csizmár Gábor: Ez nem így van.), és egyre nehezebben helyezkednek el az emberek.
Államtitkár úr most itt azt mondta nekem, hogy ez nem így van. Ha ez nem így lenne, államtitkár úr, akkor nem emelkedne a munkanélküliség, és nem stagnálna a foglalkoztatottság. Tudom, hogy önnek erről egészen más a véleménye, nyilván meg fogjuk ezt még vitatni az általános vita során, illetve a tavaszi ülésszakon, mert ha jól tudom, ezt akkor fogjuk folytatni.
De visszatérve a törvényjavaslatra, megjegyzem még azt, hogy ha komolyan gondolná a kormány azt, hogy ezt a lehető leggyorsabban bevezetné, hogy ezzel is elősegítse legalább ennek a három csoportnak a munkába állását, akkor talán nem az utolsó, majdnem az utolsó ülésnapon hozta volna be ezt a parlament elé, mert hiszen ugyebár ez a tavaszi kampányban ígéretként elhangzott, többször bejelentette a miniszterelnök hol napirend előtt, hol sajtótájékoztatón. Ha ezt komolyan gondolják, akkor nem július 1-jével lépne a törvény hatályba, mint az a sovány kis magyarázat, ami a bizottsági ülésen elhangzott, hogy erre azért van szükség, mert az Európai Szociális Alapból az uniós forrást meg kell várni, addig meg a Munkaerő-piaci Alap amúgy is megelőlegezi. Ha amúgy is megelőlegezi, akkor ugyan miért ne lehetne ezt már január 1-jétől igénybe venni?
Egyébként pedig az elmúlt két év gyakorlata azt bizonyítja, hogy ez a fajta támogatási rendszer elég kevés sikert hozott, hiszen elhangzott a bizottsági ülésen, hogy 40 ezer kártyát váltottak ki a pályakezdő fiatalok, ehhez képest összesen 13 ezren - mondta a kormány képviseletében az ott lévő előadó, összesen 13 ezren - váltották ki a kártyát a nyári időszakban. Azóta ezt az adatot már 15 ezerre korrigálták, de ez még mindig nem 40 ezer, mint ahányan a kártyát kiváltották.
Ezért mi ezt a törvényjavaslatot nem támogatjuk, és általános vitára sem tartjuk alkalmasnak.
