DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt hiszem, azon már túl vagyunk, hogy a kormány elhatározta - illetve, hogy a kormány-e, azt nem tudom, de valakik elhatározták -, hogy több-biztosítós és üzleti biztosítós, mert ez a lényeg, rendszert vezetnek be. Habár a szocialista képviselők többször kinyilatkoztatták, hogy ehhez nem adják a nevüket, de ilyen téren sajnos több ízben kellett csalatkoznunk.
Ha végiggondoljuk az eredetileg benyújtott törvényjavaslat felvezető szövegét és az ahhoz fűzött magyarázatokat, hogy ennek az 1500 milliárdnak a társadalmi kontrollját valamilyen módon meg kell alkotni, ami messze áll attól, mint amit akár néhány hónappal korábban, vagy egy-két évvel ezelőtt a parlament két oldalán erről a társadalmi kontrollról képzeltünk, a végkimenet még annál is rosszabb, mint amilyen volt. Hiszen a törvényjavaslatban eredetileg a felügyeleti tanács összetétele nem szerepelt, az egy végrehajtási rendelet részét képezte, amelyben mind a munkavállalói, mind a munkáltatói oldal jelentősebb számban képviseltette magát.
És ami érdekes a törvényjavaslat végső változatát illetően: a felügyelet kapcsán teljesen feleslegessé váló betegjogi alapítvány az eredeti tervek szerint megszűnt volna. Hát, úgy látszik, “szakmai alapon” mégiscsak elérték, hogy a betegjogi alapítvány megmaradjon, sőt belekerül ebbe a felügyeletbe. Tehát társadalmi kontrollról nem beszélhetünk, miniszter úr. Ez egy kőkeményen centralizált, a mindenkori kormány által irányított, felügyelt szervezet lesz, habár magát a struktúrát még mindig nem ismerjük, ezzel még mindig adós a kormány.
(19.00)
Egyvalami azonban nem világos, és ami érthetetlen számomra, ez a mostani, koherenciazavar címén benyújtott 7. módosító javaslat, miniszter úr, amelyik kiveszi a törvényjavaslatból azt, hogy a felügyelet elnöke meghatározott időszakonként minden év május 31-éig a felügyelet tevékenységéről nyilvánosságra hozza a tájékoztatóját. Érthetetlen, hogy ez kikerül a törvénytervezetből, erre magyarázatot nem láttunk. Ezzel tulajdonképpen bebizonyítja a kormányzat, hogy esze ágában nincs itt társadalmi kontrollt megvalósítani a társadalombiztosítás felett. Ha kontrollt akar, akkor itt a pénzelosztásnak a kőkemény, kézi vezérléssel történő kontrollját akarja, és erre akarja felhasználni ezt a testületet, illetve gondolom, hogy bizonyos kifizetőhelyek fognak létesülni majd, hiszen azért ez egy struktúrát kell hogy maga után vonjon a működtetés érdekében. Úgyhogy az a cél nem fog megvalósulni, hogy a társadalom belepillanthasson abba, hogy ez a hatalmas összeg milyen módon kerüljön felhasználásra. Bizonyos szűk köröknek bizonyára meglesz a lehetősége, és meglesz a lehetősége, hogy ennek a törvénynek az alapján egy tollvonással bevezessék azt az üzleti alapú több-biztosítós rendszert, amely nem sok jóval kecsegtet a mai magyar egészségügyi ellátást illetően.
Úgyhogy, habár Salamon képviselő úr azt mondta, hogy feladjuk a reményt, a remény hal meg utoljára, mi azért bízunk benne, hogy nem fog tudni hatályosulni a törvény, hogy időközben azért valami fog történni. Nem a magyar egészségügy működését és jövőjét szolgálja ez a törvényjavaslat, kérem, hogy ezt gondolják végig, és ha esetleg végiggondolták, akkor csak a nem gombot nyomhatják meg a zárószavazás kapcsán; mint ahogy ezek a koherenciazavarhoz benyújtott módosító javaslatok sem támogathatók.
Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiból. - Szórványos taps a Fidesz padsoraiban.)
