DR. NAGY KÁLMÁN
DR. NAGY KÁLMÁN
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! A 164., 171. és 174. számú módosító javaslatokhoz kívánok hozzászólni. Most is úgy gondolom, mint ahogy az általános vitában elhangzott, és a módosító javaslatok nagy száma is azt mutatja, hogy a törvény az ellátás biztonságát nem növeli. Számtalan bizonytalansági tényezőt takar, és ezeknek a bizonytalansági tényezőknek a száma a módosító javaslatokkal nem leegyszerűsödik, hanem növekszik. Ez önmagában indokolná azt, hogy a törvényt visszavonva, még egyszer átgondolva, egyeztetve a szakma képviselőivel kellene útjára bocsátani. Képviselőtársaim itt számos dolgot elmondtak.
Én ma is úgy látom, hogy a regionális egészségügyi tanácsok nem felelős szervei egy adott régió megfelelő ellátásának. Úgy érzem, hogy a szakma jelentős képviselői az adott régióban nem vesznek részt ezekben a döntésekben. A felállításukkal kapcsolatos bizonytalanság tovább növeli a dolgozókban meglévő bizonytalanságot, az orvosok, nővérek nem látják biztosítottnak a munkahelyüket.
Nagyon aggályosnak tartom a várólista kérdését is. Úgy érzem, hogy az egészségügyi szolgáltató szinte kénye-kedve szerint állíthat fel várólistát. Ez abszolút a betegek érdekei ellen van. Úgy érzem, hogy a várólista felállításának önmagában megfelelően szabályozottnak kell lennie. A várólistán szereplő betegek egyes helyekről történő átcsoportosítása, sőt a várólistán való helyzetének a beteg által történő felülvizsgálati kérelme is önmagában aggályos. Töméntelen olyan kérelem lesz, hogy a várólistán való helyét valaki átcsoportosíthassa, hiszen ma ez egészen más formában, általában nem hivatalos formában megvalósul, és számtalan olyan jellegű kérés érkezik, akár egy komputertomográfiás, tehát egy számítógépes röntgenvizsgálat esetén, hogy az illetőt előbbre sorolják. Egyébként is, amíg eldöntik azt, hogy az előbbre sorolás indokolt-e, addig a beteg állapotában jelentős romlás állhat be. Önmagában a várólista problematikája ebben a formátumban egy kórház számára nem megoldást, hanem számtalan problémát vet fel.
(18.30)
Próbáltuk már, illetve volt erre precedens nem egy helyen az országban, hogy számlát nyújtunk át a betegeknek a különböző ellátási formákról. Ennek a kivitelezhetősége az adott ellátó által számtalan nehézséget okoz. Önmagában az a probléma, amivel már évek óta küzdünk, hogy a kórházi osztályokon a diagnózisok nem fejlődnek, nem változnak, egyszerűen abból a meggondolásból, mert a diagnózisok egy nagyon meghatározott kódrendszer alapján vannak meghatározva, és az ide be nem sorolható diagnózis egyszerűen ellátást nem kap. Most a jelen szituációban minden egyes ellátást külön kell megnevezni, minden egyes ellátásnak a finanszírozási tételét meg kell nevezni, és a beteg számára a végösszeg alig jelent valamit. (Zaj, moraj a teremben.)
Én nem értem, hogy komoly szervezet hogyan adhat ki olyan papírt, amelyiknek a következménye gyakorlatilag nulla a beteg részére. Én nem értem azt, hogy mi a célja, mit akarunk. Meg akarjuk mutatni, hogy mi milyen sokat költünk rátok, emberek? Milyen célt lehet ezzel elérni? Azok az emberek, akik rendszeresen fizetnek az egészségügyi ellátásért, azt fogják mondani, hogy ez egészen természetes, hiszen az életem ledolgozott munkájáért fizetek. Aki pedig nem fizetett az egészségügyi ellátásért, annak teljesen mindegy, hogy a végösszeg micsoda. Kiért csináljuk ezt? Milyen meggondolásból csináljuk ezt?
Úgy érzem változatlanul, hogy ebben a formában maga a törvény nem elégíti ki a minimális komolyságnak azt a kritériumát, ami elvárható akkor, ha egy embernél akár az egész életére kiható beavatkozást végeznek el.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
