DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A mai napirend előtti felszólalás valóban egy rendkívül fontos és egy halaszthatatlan ügy volt, azonban az a kritikai észrevétel, hogy itt egy okos, értelmes párbeszédre várt miniszterelnök úr: (Zaj. - Az elnök csenget.) minden bizonnyal alkalmatlan ez a műfaj arra, hogy itt ön beszélt 25-26 percet, mi öt percben elmondjuk a véleményünket. Ez inkább a vélemények kicserélését jelenti, mint okos szakmai viták lefolytatását itt, ezen a helyen.
De amikor feláll a miniszterelnök úr egy ilyen halaszthatatlan ügyben, akkor némi konkrétumot is elvártunk volna, hiszen az elmúlt hetek-hónapok eseményei azért sok mindenről árulkodtak, és ebben a helyzetben az utca embere, bármelyik képviselő, bárki, egy turista az országban azt a kérdést teszi fel, hogy mi az az elvárhatóság egy kormány részéről, amikor ezt a hírhalmazt látja, amit meg kellene tennie. És ebben minden bizonnyal ön egyetért velem, hogy ez az élelmiszer-biztonsági ellenőrzésre hivatott szervek munkájának a segítése. Mert amikor ilyen méreteket ölt Magyarországon az élelmiszerrel való visszaélés, akkor ezt nem lehet tárt karokkal nézni.
Miniszterelnök úr, én csak úgy találomra az elmúlt hetekben megjelent újságok - de ez nem új keletű, tehát mondhatnám, augusztus óta - vezércikkeit néztem meg, mit gondolnak rólunk úgy általában, akik elolvassák ezt: “Ételmérgezés - hárman meghaltak Szombathelyen”, “Tömeges ételmérgezés Kaposvárott”, “Tömeges ételmérgezés Békéscsabán”, “Ételmérgezés több budapesti színházban - veszélybe került a világpremier”, “Lebuktatható a két éve lejárt szavatosságú almalé árusítója”, “Lejárt szavatosságú termékek a Corában”, “Az évtized legnagyobb botránya lehet, többéves szabadságvesztést is kaphatnak a felelősök”, “Romlott hús, egérméreg, kosz”, “Szabadon áramló romlott hús”, “Egér a kalácsban”, “Tizenöt tonna romlott hús Budapesten”, “Egymillió tojást foglaltak le”, “Továbbgyűrűzik a pomázi húsbotrány”, “Illegális húsraktárakat találtak az országban”. Nos, ez az, amire én a napirend előtti felszólalásomban reagáltam miniszterelnök úrra. Tevőleges választ kellene a kormánynak ezekre a kérdésekre adni.
(14.00)
Sajnálom, hogy ebben a szakmai vitának induló napirend előtti felszólalásban nem tudott a miniszterelnök úr arra kitérni, hogy az ÁNTSZ vagy az Élelmiszer-biztonsági Hivatal költségvetésével, a létszám megerősítésével kapcsolatban vannak-e tervei a miniszterelnök úrnak, vagy tétlenül nézzük tovább, hogy nincs ember és nincs pénz az ellenőrzésre, és elég eshetőleges az, hogy mikor tudunk 40 tonnát vagy akár 200 tonnát lefoglalni ezekből a romlott árukból.
Ugyanakkor a jogszabály-módosítás elengedhetetlen. A jogszabály-módosításban pedig az érintett cégek vezetőin kívül, akiknek a személyes felelősségre vonása ma már teljesen indokolt, egy évig, illetőleg a legsúlyosabb esetben három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetők az elkövetők. Általában ha bélszínt árusít, akkor talán eléri a végrehajtandó szabadságvesztést, de ha kis értékű virslit, aminek a legnagyobb a fogyasztása ebben az országban, akkor minden bizonnyal megússza némicske pénzbüntetéssel, mert ez nem is olyan nagy értékű áru, mint a bélszín vagy bármelyik más nemes hús. No, ebben kellene egyébként a jogszabály-módosítással is eredményt elérni.
És az nem szégyen, miniszterelnök úr, hogyha valami fókuszba kerül egy ország életében. A pénzmosással kapcsolatos botrányokra csak úgy tudtunk választ adni, hogy a pénzmosás törvényi tényállását megalkottuk, és jogszabály született belőle. És ha ma fókuszba kerültek ezek az immáron cégszerűen, vállalkozásszerűen működő cégek, amelyek hamisított árukat hoznak forgalomba, címkéznek át, akkor erre bizony fel kellene készülniük a jogszabályalkotóknak, ugyanúgy, mint a végrehajtás különböző testületeinek.
De én bízom abban, miniszterelnök úr, hogy ha ez év közben fordult volna elő, akkor az évközi válasz az, hogy a kormány a tartalékalapból azoknak a hivataloknak az elengedhetetlen működéséhez szükséges ellenőrzésekhez annyi pénzt a rendelkezésére bocsát, amennyivel ezt megtehetik. Ha nem év közben vagyunk - most pedig év végén vagyunk és egy költségvetés vitájában -, akkor talán most is megnézhetnénk azt, hogy melyek azok a legfontosabb intézmények, amelyek az embereknek a hitelét adják vissza.
A hitelét annak az embernek, aki be akar menni, és a pénzén felvágottat szeretne venni. A hitelét annak, aki egy étteremben, egy gyorsbüfében, bárhol egy élelmiszerhez nyúl hozzá, hogy bizony vannak olyan testületek, olyan ellenőrző szervek, amelyek munkájában bízhat ebben az országban - ezt hiányoltam a mai felszólalásából, miniszterelnök úr.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
