DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! Nemcsak pontos volt, amit mondott, hanem helyes is, hogy ezen a mai napon a népszavazás emlékét, az azt körülvevő környezetet és mindazt, ami azóta történt, feleleveníti. Helyes, mert megítélésében és gondolataiban olyan közösségre talál, őszintén remélem, a magyar parlament minden jelenlegi pártjánál, amely a megítélésben, a történelmi múlt felelevenítésében és nagyon remélem, hogy a jövő elképzelésében is hasonló alapot teremt.
Úgy volt, ahogy mondta, úgy volt akkor, a népszavazás napján, és úgy volt a későbbi fogadtatás dolgában is. Persze, nemcsak egy nap eseményét érdemes feleleveníteni, hanem annak a közösségnek az összetartó erejét, amelyben évszázadokon keresztül éltek magyarok és német ajkúak, németek és magyarok úgy, hogy mindannyian Magyarországhoz tartozónak, szívükben és gondolkodásukban magyarnak vallották magukat. Lehet, hogy ezt nem tudta mindegyikőjük magyarul elmondani.
Az emlékeinkben ott van egy megsárgult cédula, a megsárgult cédulán szép gót betűkkel a következő van felírva - tudatosan mondom először németül, mert rímel -: “Karl Graf bin ich genannt, Ungarn ist mein Vaterland.” Azt jelenti magyarul: Gráf Károlynak hívnak, Magyarország a hazám.
Sokkal több van ebben a rövid mondatban, mint egyszerűen egy feljegyzés. Egy emberről szól, élte, ahogy a többiek, a saját életét, nem tudott magyarul, de szép németséggel elmondta, hogy ő maga szívében és gondolataiban magyarnak tartja magát, és Magyarországot vallja a hazájának. Ez az együttélés évszázadokon keresztül volt jellemző.
Egy felelősséget kevéssé felmutató, erőszakos döntés el akarta vágni azokat egymástól, akik hasonlóan gondolkodtak, bár lehet, hogy nyelvükben mások voltak. Helyes dolog, hogy ezt annak idején a nemzet - a szavazás eredményét megörökítve - szép latinsággal a “leghűségesebb város” titulussal ismerte el. A Civitas Fidelissima városunkban, a Hűségkapun mind a mai napig ott díszlik, és minden magyar ember, aki elmegy a Tűztorony alatt, büszkén emlékezhet arra a napra, vallhatja saját magáénak a Hűségkaput, és olvashatja a feliratot, hogy Civitas Fidelissima.
Őszintén örülök, hogy van olyan kérdés, amiben a parlament különböző helyein és széksoraiban ülők egyet tudnak érteni. Most már csak azt szeretném - és őszintén gondolom, hogy a Civitas Fidelissima címben ez is benne van -, hogy ne csak a múlt megítélésében, hanem abban is találjunk közösséget, hogy nem egyszerűen csak a város múltjának és az ország korabeli időszakának megítélésében legyünk egyek, hanem a jövőben, a szükséges reformok, haza és haladás ügyének együttes képviseletében. Ha ebben legalább ugyanolyan véleményközösséget tudunk kialakítani, mint képviselő úr felszólalásában, előbbre vagyunk, és nem csak ebben a teremben, nem csak az ország Házában.
Köszönöm, hogy elmondta, amit mondott. (Taps.)
