GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Nagyon szépen köszönöm a szót. Házelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Fel és alá sétáltam a szobámban, készülve a mostani napirend előtti felszólalásra, azon gondolkodva, hogy mi is a legjobb kifejezés mindarra, amit itt az elmúlt napokban történt, amit a sajtó csak átcímkézési vagy élelmiszerbotránynak hív. Mi is az a kifejezés, amely pontosan írja le annak a súlyát, jelentőségét és túlnyomó többségünk érzelmeit, ami ebben az ügyben történik?
Lehetne itt használni bonyolult jogi szakkifejezéseket, nyilván lesz majd, aki ezt megteszi. El lehet indulni egy hasonlóan összetett igazgatási, politikai okfejtéssel, de szerintem érdemes úgy kezdeni ezt a hozzászólást, hogy azt mondjuk nagyon világosan, hogy ami itt történt, az mégiscsak arcpirító disznóság. Ezt nem nagyon kell másként illetni, nem kell elbújni bonyolult szakkifejezések mögé.
Az történt tudniillik, hogy arra a határozott célra jön létre egy vállalkozás Magyarországon - hozzáteszem: külföldi tulajdonosok és cégvezetők közreműködésével -, hogy becsapják, megtévesszék, megkárosítsák a fogyasztót, hogy kockáztassák az egészségét.
Sokat beszélünk mi egymás között a felelősség dolgáról itt a parlamentben, a kormányban, az utca embere is nyilván. Minden ilyen esetben fel kell tenni azt a kérdést, hogy jó, nekünk, akik szabályokat alkotunk, intézményeket hozunk létre, ezeket felügyeljük, nekünk mi a felelősségünk. Erről kell beszélni. De muszáj - mielőtt erről szólnék pár mondatot - azt mondanom, hogy az, hogy egy országban milyen élet van, hogy milyen viszonyokat hozunk létre, abban jelentős szerepe van persze kormánynak és törvényhozásnak, ha úgy tetszik, a hivatalos világnak, de van még valakinek: a szabadságukkal, az autonómiájukkal, a szabad cselekvés, döntés lehetőségével élő polgárok sokaságának, hogy ők ezt a szabadságot mire használják. Arra használják-e, hogy gúnyt űzzenek a többiből és kihasználják a többit, hogy megtévesszék a többit, mert 3 forinttal több jövedelem vagy profit fontosabb, mint az emberi tisztesség, erre használják a szabadságot, vagy arra használják a szabadságot, hogy gyarapodjanak belőle ők tisztességesen, és gyarapodjon az ország?
Úgy nem lehet gyarapodni, hogy én gyarapszom, a többieket meg tönkreteszem. Úgy nem lehet gyarapodni, hogy nincsen se istennek, se embernek olyan szabálya, amit követendőnek gondolok. Ez nincsen rendben, és őszintén szólva, ez nem a politika sara, hogy világosan beszéljek. Az emberi, üzleti tisztesség nem politikafüggő, és azt kell mondani, hogy ilyet nem lehet Magyarországon csinálni.
Jó másfél-két éve volt a korábbi élelmiszerbotrányunk. Talán emlékeznek rá, az a paprikabotrány volt 2004-2005 fordulóján. Ugyanez volt akkor is a probléma. Az üzleti haszonszerzés fontosabb és erősebb volt, mint bizonyos jogi, morális és emberi korlátok figyelembevétele.
Amikor annak a botránynak a tanulságait elemeztük, akkor azt láttuk, hogy az egyik ok - most a felelőtlenségen túl -, mondjuk úgy egyszerűen, hogy sok bába között elveszett a gyerek. Nekünk annyi ellenőrző és minősítő, felügyelő intézetünk van, egy kis túlzással, mint égen a csillag. Aztán, hogy még rosszabb legyen, az egyiket ez a minisztérium, a másikat az a minisztérium felügyelte. Ezért aztán 2005 tavaszán, az akkori paprikabotrány okainak elemzésekor arra a döntésre jutottunk, hogy ez így nincsen rendben. Azok, akiknek az a dolga az állam nevében, felhatalmazásával, hogy védjék a fogyasztók érdekeit, és erre felhatalmazást kapnak, merthogy intézményt alapítottunk ezekre, ezeknek a munkáját össze kell hangolni. 2005 tavaszán megszülettek a döntések, és elindult ennek a nagyon bonyolult intézményrendszernek az egy felügyelet alá vonása. Úgy döntöttünk, hogy egy cél van, hogy biztosítsuk, hogy a szántóföldtől az asztalig az egészséges élelmiszer útja ellenőrizhető és garantálható legyen, a másik oldalról - és ebben már ott van az európai uniós csatlakozás egyik árnyoldala, ne tagadjuk el -, hogy Magyarország ne legyen az európai élelmiszeripar szemétlerakó helye.
Ebben az ügyben a földművelési és vidékfejlesztési miniszter, Gráf József hatalmas erővel lépett fel teljes minisztersége alatt. Nagyon világos elveket és gyakorlatot érvényesített. Tevékenységének eredményeként tojások millióit vonták ki a forgalomból példának okáért, külön ellenőrzési program készült húsvétra, külön a nyári időszakra, és külön most karácsonyra felkészülve. Több száz millió forint bírság, több tízezer forgalmazó és üzlet ellenőrzése, ami csak az utolsó egy évben megtörtént. És éppen a befejezéséhez közeledik - mondhatom nyugodtan, hogy a jelenlegi botránytól függetlenül - ez a bizonyos intézményi integráció, az utolsó intézmény is, amely eddig nem tartozott a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fennhatósága alá, az talán egy jövő héten meghozandó kormányhatározattal fog odakerülni. Ezzel minden, ami élelmiszer-, növény- és állat-egészségügyi kérdés, az mára egy helyen van. Sőt, az a döntés is megszületik, hogy a két kapcsolódó tevékenység: a humán egészségügy ez irányú tevékenységének koordinálása - döntően az ÁNTSZ-t értjük ez alatt -, vagy a fogyasztóvédelem koordinációja - ez két másik minisztériumhoz tartozik -, ez a koordináció is a vidékfejlesztési miniszternél legyen.
Azt mondhatnánk, hogy ami intézményesen elvégezhető ebben az ügyben, azt ettől függetlenül tehát a kormány - éppen a korábbiakból kiindulva - megtette, és éppen megteszi, a mostani döntést egyébként a kormánydöntés után az intézményi racionalizáció döntéseinek egyikeként határoztuk el, hogy meg kell hozni, és most érkezik a döntés fázisába.
(13.10)
Eddig ez az ügy láthatólag, ami a kormányzati kompetenciába tartozik és alapvető struktúrákat érint, hát mondjuk úgy, hogy rendben levőnek látszik. De van azért még egy-két megjegyzés, amit muszáj itt tenni.
Az első: természetesen hatalmas a felháborodás, és úgy gondolom, hogy jogosan. Mert itt valakik csúnya, elfogadhatatlan, veszélyes játékot űznek velünk. Nekünk meg ezt nem kell megengedni. Természetesen hallom én is azokat a hangokat, olvasom az újságot, rendőrt kiáltanak nagyon sokan, és bosszankodnak, hogy miért nem vezettek el már legalább egyvalakit. Legalább valakit le kellett volna már eddig csukni - mondják nagyon sokan.
Nézzék, nem biztos, hogy népszerű lesz, amit most mondok. Igen nagy baj, hogyha az igazságszolgáltatás az alapján végzi a tevékenységét, hogy hol politikusok, hol újságírók mit rendelnek meg náluk. Azért, mert akkor egyre inkább vágyuk lesz, hogy megrendeljenek valamit. Miközben a személyes, és hogy mondjam, kormányfői felháborodásom jelentős, annyira azért nem szabad elszaladni, hogy majd mi itt a patkóban megmondjuk, hogy mi is a helyes nyomozati tevékenység, és ezt akkor is így gondolom, hogy persze az embernek az érzései jelentős indulatokat tartalmaznak ilyen ügyekben.
A rendőrség létrehozott egy 17 fős önálló nyomozócsoportot ennek a kérdésnek a vizsgálatára, teszi a dolgát. Egy dolgot mindezek előrebocsátása mellett is muszáj mondom. A miniszter úron keresztül és közvetlenül is azt kell kérjük a rendőrségtől, azt kell kérjük az igazságszolgáltatástól, hogy segítsen abban az országnak, hogy megvédhessük magunkat, hogy érezze ő is ennek a súlyát. Érezze, hogy ebben a döntések, amelyeket hoz, előremutatóan is irányt adók, hogy figyelmeztet-e mindenkit, hogy Magyarország nem fogja megtűrni ezt a fajta magatartást.
Azért kell, hogy ezt mondjam, mert most, hogy készültem erre a felszólalásra, néztem meg, hogy egyébként hogyan állunk azzal, hogy Magyarországon jogszerűen el lehetne tiltani ügyvezetéstől olyanokat, akikről kiderült, hogy a közösség érdekeit jelentősen veszélyeztető bűncselekményekben vettek részt üzletvezetői tevékenységük részeként. Azaz nem kell nekem azt mondanom, hogy vizsgáljuk ezt meg, kollégák, vizsgáljuk ezt meg, tisztelt törvényhozás, mert erre a felhatalmazás már ma is megvan. De amikor elkezdjük visszafelé lapozni az elmúlt időszak ilyen típusú döntéseit, hát nem találtunk olyan döntést, hogy ezzel a felhatalmazásával bármikor is a bíróság élt volna. Azt mondta volna, hogy: ide figyeljenek, hogy ha maguk arra alapítottak üzleti vállalkozást rosszhiszeműen és tudatosan, hogy bennünket becsapjanak, hogy kihasználjanak, hogy megtévesszenek, hogy kockáztassák a mi egészségünket, akkor tudják, mit? A főbüntetés mellett mellékbüntetésként önök ilyen és ilyen hosszú időszakig nem lehetnek üzletvezetők; mert az, amit önök csinálnak, az nem üzlet, hanem az disznóság.
Én nem adhatok tanácsokat természetesen bíróságnak sem. Nem is az én dolgom. De muszáj érzékelni, hogy Magyarországon erős a meggyőződés, hogy vannak viszonylag jó normáink, írott elvárások, és minthogyha azok, akik ezt sértik, azoknak kevésbé kéne tartani ezektől a normáktól, mint nekünk, akiknek a rovására elkövették ezeket a cselekményeket. Ezért azt kérem, hogy osztozzunk már mindnyájan abban a felelősségben, ami ránk vár. Nekünk, a kormányban ülőknek, a parlamentben ülőknek az a felelősségünk, hogy végiggondoljuk, megtettünk-e mindent, kell-e valahol korrigálni. Intézményfejlesztési értelemben azt gondolom, hogy jól állunk. Ha van még más tanulsága ennek az ügynek, azt le kell vonni.
Másodsorban gondolja végig a magyar igazságszolgáltatás, hogy ebben mindig mindent a lehető legátfogóbban és legnagyobb felelősséggel, valamennyi összefüggés vizsgálatával tesz-e vagy nem tesz, de azért az első felelősség, azt tudom mondani, mert én ezt nem pártpolitikai kérdésnek tartom - nagy baj lenne, ha azt csinálnánk belőle, mert a markába fog nevetni majd éppen az, aki ma velünk játszik -, az első számú felelősség azé, aki úgy gondolja, hogy ezt megcsinálhatja velünk. Mi meg mondjuk ki világosan, függetlenül attól, hogy hol ülünk a parlamentben, vagy politikusok vagyunk-e vagy nem vagyunk politikusok, hogy velünk ezt nem lehet, kérem szépen, megcsinálni. Mi ezt nem fogjuk megengedni. Mi nem ilyen Magyarországot akarunk. Nem lehet minden ember mellé rendőrt állítani, és nem is kell, mert Magyarország többsége tisztességes emberekből áll. Nem a tisztességtelenek világához kell igazítani Magyarországot. Azokról egyezően azt kell mondani, hogy ebből, köszönjük szépen, nem kérünk.
Szóval, hogy kié a felelősség, volt a kérdés a napirend előtti hozzászólás címében. Van mindegyikőnknek. Mindenki tegye meg a magáét, és akkor ebből egy jobb ország lesz.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
