DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Molnár képviselő úr a bevezetőjében a jövő évi költségvetés kapcsán azt mondta, hogy nem a bevételek növelése volt az alapvető cél, hanem a kiadások csökkentése tükröződik. Úgy általában a második rész igaz, de az egészségügyet érintően, azt hiszem, ez nem mondható el a bevételi oldalról. Hiszen ha végiggondoljuk, idén szeptembertől, ha jól emlékszem, már egy 2 százalékos járulékemelés történt, amelyet januárban újabb 1 százalék fog követni. Ha meggondoljuk, február 15-étől bevezetésre kerül a vizitdíj, amit nevezhetünk egy bizonyos fokú adónak, habár ennek a története is nagyon érdekes, hogy az a költségvetésbe beállított 22 milliárd forint a bevezetés indokolt elhalasztásával, illetve az életkor-változtatással és bizonyos betegségcsoportok - amelyeket később fogunk megismerni - kivonásával a rendszerből mennyiben fogja megalapozni azt a bevételi részt. De beszélhetnék a háztartásbeliek utáni járulék bevezetéséről, ezt sem tudjuk, mekkora bevétellel fog járni. Illetve korábbi döntés alapján - habár épp itt az előbb konzultáltam miniszter úrral - ettől olyan nagy összegek nem várhatók, néhány milliárd forint csupán, ez az őstermelők járulékfizetési kötelezettsége.
Tehát ami az egészségügyet illetően elmondható, igen, a bevételi oldal növelésére is törekedett a kormány. Ha ezzel szembeállítjuk a kiadást, akkor még inkább szembetűnő az, hogy a bevételek részben növekednek, ugyanakkor a kiadások jelentős mértékben csökkennek. Ha a központi költségvetés konszolidált funkcionális kiadásai című táblát tekintjük, akkor ott azt látjuk, hogy míg az egészségügyre 2005-ben 3 százalék előirányzat szerepel, a 2006-os előirányzat 2,6 százalékos, és a 2007-es előirányzat már csak 2,5 százalékos. Tehát itt is egy csökkenő tendencia mutatkozik.
Nem tudunk eltekinteni attól, hogy amikor az egészségügy költségvetéséről beszélünk, akkor ezt a napokban, hetekben elfogadott, elfogadandó azon törvényjavaslatokkal próbáljuk szinkronba hozni, amelyek az egészségügy átalakítását - és akkor finoman fogalmazok - célozzák meg. Az aktív betegellátó helyek szűkítése mellett a kormány is elismeri azt, hogy bizony az alapellátás, illetve a szakellátás megerősítése szükséges, bizony a mentőszolgálat megerősítése szükséges ahhoz, hogy ne sérüljenek az ellátási érdekek, hogy az a hozzáférési deficit, amelyet mesterségesen létrehoz a kormány, ne okozzon egészségkárosodást a lakosság körében.
Ha ebből a szempontból nézzük meg a költségvetést - és most nézzük az alapellátást, a háziorvosi ügyeleti ellátást -, akkor azt látjuk, hogy 1,1 milliárd forinttal csökken a jövő évben az alapellátásra szánt finanszírozási összeg. Ez még súlyosabb, mint ahogy első látásra annak tűnik, hisz köztudott, hogy mintegy 100-120 alapellátási szolgálat már huzamosabb idő óta nincs betöltve. A kormánynak is az eredeti programjában szerepelt az, hogy ahhoz, hogy megfelelő minőségű munkát tudjanak végezni az alapellátásban, hogy azt a kapuőrszerepet be tudják tölteni, mintegy 200-300-zal kellene növelni a praxisok számát. Az ember azt gondolta volna, hogy ehhez megfelelő forrásokat fognak biztosítani. Sajnos ezekből a számokból nem ez következik. Tudom, hogy erre az a válasz, hogy valamilyen fokú bevételt a vizitdíj fog eredményezni, de azok a pluszköltségek, amelyek a tegnap megszavazott módosító javaslatok kapcsán keletkeznek a rendszerben - számlaadási kötelezettség, nyilvánvaló infrastrukturális fejlesztéseket igényelnek ezek a változtatások -, bizony az ott realizálódó bevételek jelentős részét el fogják vinni.
Még aggasztóbb a fogászati ellátás kérdésköre. 1995-öt követően megéltük azt az időszakot, amikor szintén pénzügyi megszorítások égisze alatt, a fogászati ellátásra szánt összegeket jelentős mértékben kurtította az akkori, szintén szocialista-szabad demokrata kormányzat, és ezt követően az ideálisnak addig sem nevezhető fogstátusszal rendelkező nemzet lényegében a fogatlanok országává változott, hisz a társadalombiztosítás tulajdonképpen csak a foghúzást támogatta, a fogmegtartó kezelések kikerültek a rendszerből. Ennek a káros hatásait, orvosok itt vannak, nagyon jól tudják, de azt hiszem, akik nem orvosok, azok is be tudják látni, hogy a táplálkozásban a fogaknak milyen szerepe van, és ha azok nem megfelelőek, akkor egyéb betegségeket indukálhatnak. Tehát a másik oldalon a kiadások ebből következően nőhetnek. Nagyon károsak.
A 1998-2002 közötti időszakban bizonyos fokig a fogmegtartó kezelések térítése a rendszerbe visszaállításra került, ennek pozitív hatását lehetett észlelni. Miután nem tudjuk, hogy ez a csökkentés - ami nominálisan 2,5 százalékos a jövő évet illetően, reálisan szerintem a 10 százalékot meg fogja haladni, hisz az igen drasztikus energiaár-emelések és egyéb más áremelkedések ezt vetítik előre -, vélhetően ismételten a fogmegtartó kezeléseket veszi majd célba, vélhetően ezt nem fogja finanszírozni a társadalombiztosítás, és visszakerülünk egy előbbi állapotba.
Azt már csak zárójelben jegyzem meg, és hívom fel a figyelmét az államtitkár asszonynak, hogy itt napirend előtt Antall Józsefre emlékezve a jogállamiság fontosságáról volt szó, és a kormány elismerte, hogy igen, ez nagyon fontos. A mai napig például az intézmények nem tudják, hogy januárban milyen finanszírozási keretekkel tudnak működni, mert a tárca a törvényben előírt kötelezettségét ismételten megsértette, amikor november 30-áig a januárban érvényes játékszabályokat nem hirdette ki, és ez most már rendszeressé válik, még nagyobb bizonytalanságot teremtve az ellátásban. Ez is nagyon sajnálatos, és nehezíti az intézmények helyzetét.
(10.30)
De lépjünk tovább! Az átalakításhoz mellékelt tanulmányokban szerepelt, hogy a szakellátások erősítése mindenféleképpen szükséges. Elismeri a kormányzat azt, hogy a kistérségek közel egyharmadában vagy nincs, vagy nem megfelelő a szakellátás színvonala. Az ember ezek után azt várná, hogy pluszpénzek kerülnek erre a területre. De ha az idei és a jövőre várható számokat összehasonlítjuk, amelyek összehasonlítása egyébként nagyon nehéz, hiszen az úgynevezett összevont szakellátás keretén belül a kormány ismételten elfelejtett annak a jogalkotásban előírt kötelezettségének eleget tenni, hogy korrekt tájékoztatást adjon a törvényhozónak arra vonatkozólag, hogy ennek a belső tartalma milyen módon fog alakulni, azt látjuk, hogy az összevont szakellátás nominálisan csökkenni fog.
Látszólag ellentmondásos, hiszen ha a számokat nézzük, először úgy tűnik, hogy a 479 milliárdhoz képest az 511 milliárd jóval több. De ha lejjebb téved a szemünk, azt tapasztaljuk, hogy míg az idei évben a krónikus fekvőbeteg-szakellátás önálló soron szerepel, a következő évben ez az összevontba bekerül. Tehát ezeket a számokat is figyelembe kell venni. Ha ezt a korrekciót elvégezzük, akkor több mint 9 milliárddal csökken az összevont szakellátás összege, ami 1,7 százalék nominálisan. Ismételten utalva arra, hogy reálszinten ez vélhetőleg 10 százalék körül lesz, ezen a téren is hihetetlenül nagy szigorítás várható. Ennek fényében nehezen igazolható vissza az a kormányzati kommunikáció, hogy jobb minőségű lesz az ellátás. Azt már látjuk, hogy a hozzáférés sokkal nehezebb lesz, és ezekből a számokból az látszik, hogy a minőség sem fog javulni, hiszen erre nem biztosít elegendő pénzt a költségvetés.
Összefoglalóan azt kérném a Magyar Demokrata Fórum nevében a kormánytól, hogy mindazon módosító javaslatokat, amelyek ezeknek a kasszáknak a bővítésére tesznek javaslatot - pláne akkor, amikor egy átalakuló egészségügyről beszélünk, akkor, amikor párhuzamosságok óhatatlanul kialakulnak, amikor áthelyezéseket kell megvalósítani, és ezeknek az összegeit nem látjuk a költségvetésben -, gondolja még egyszer végig, hogy nem lenne-e ildomos, nem lenne-e az egészségügyi ellátás, annak biztonsága szempontjából szerencsés, ha ezeket támogatná.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.)
