TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, a költségvetés vitája során nagyon sokat hallhattunk arról, hogy milyen megszorítások fognak következni a közszolgáltatásokban, hogyan jut majd kevesebb forrás az oktatásra, hogyan jut kevesebb forrás az egészségügyre, hogyan sarcolja meg a kormány továbbra is és folyamatosan az önkormányzatokat, és szembesülnünk kellett azzal a problémával, hogy hogyan is birkózunk meg majd azzal a nehéz feladattal az önkormányzatok terén, amit a 2007. évi költségvetési lehetőségek biztosítanak.
Azonban én most emellett egy másik fontos kérdésről szeretnék beszélni, mégpedig a fejlesztési lehetőségeiről elsősorban a településeknek, az önkormányzatoknak. Tudjuk, hogy egyféle csodavárás van az országban, hiszen a nagyszerű kormányzati kommunikációnak köszönhetően már mindenki tudja az országban, hogy 8000 milliárd fog érkezni rövidesen, lehet, hogy már a jövő év tavaszára itt lesz az országban, és az országban mindenhol minden elkezd majd épülni.
Azonban mielőtt ez a nagy csoda megtörténne, néhány dologra szeretném felhívni a figyelmet. Először is arra, hogy Magyarországon volt egy begyakorlott fejlesztésiforrás-felosztás, amit lehet jónak vagy nem jónak minősíteni, mégiscsak valahogy alkalmazkodni tudtak hozzá az önkormányzatok, elfogadták a versenyszféra szereplői, és működött úgy, ahogy működött. A 2007-es évtől - és ez a 2007. évi költségvetést nyilván érinti - például meg fognak szűnni a megyei területfejlesztési tanácsok, amikhez a kistelepülések önkormányzatai rendszeresen pályáztak, utak felújítására, közösségi ház felújítására, orvosi rendelő, ravatalozó építésére. Ezt bizonyára tudják a kistelepülések, hogy ilyen forrás tovább nem létezik.
Megszűnnek a külön fejlesztési célokat szolgáló regionális fejlesztési források. Azonkívül megszűnnek a kormányzati hatáskörben, kormányzati döntési kompetenciában lévő céltámogatási lehetőségek, és megszűnnek az Országgyűlés döntési jogkörébe tartozó címzett támogatási források. Ezzel szemben lehetőséget kapnak majd a települések az Új Magyarország fejlesztési tervben, a nemzeti fejlesztési terv II. változatában, és mindenki úgy veszi, hogy a jövő évtől kezdve dől a pénz az országba, minden településnek mindenre majd jutni fog forrás.
Arra hívnám fel a nyilvánosság figyelmét, hogy ezzel nagyon óvatosan bánjunk. Hiszen azt már tudjuk, hogy milyen források fognak megszűnni, de azt még nem tudjuk, hogy ebben az országban mikor, mire, milyen célokra lehet majd a következő évtől fejlesztési forrásokat megszerezni. Az első nagy kérdés az, hogy tudjuk-e azt, hogy az Európai Unió az Új Magyarország fejlesztési tervet elfogadja-e egyáltalán. Fölvetődik a kérdés, hogy foglalkozik-e a kormány azokkal a ma már Brüsszelből ideérkező véleményekkel, hogy rendben vannak-e a forrás felosztásának végrehajtási szabályai, az intézményrendszere. Elégségesnek fogja-e tartani az Európai Unió azt, hogy milyenek a hazai arányok, tehát a nemzeti források és az Unió által biztosított források? Mert információk szerint az Európai Unió kevesli a nemzeti költségvetésben lévő hazai források arányát. És el fogja-e fogadni azt az Európai Unió, hogy milyen arányban kerülnek ágazati döntésből, tehát lényegében kormányzati döntésből megvalósuló fejlesztések, és milyen arányban kerülnek majd a regionális operatív programok, tehát a hét régió keretén belül a felhasználásra, illetve a döntésre a források. Mert tudjuk, hogy ez az arány úgy néz ki, hogy egynegyed a regionális fejlesztési források, és háromnegyed a kormányzati - tehát hogy az Unióban ezeket az arányokat el fogják-e fogadni.
Úgy fogadják el majd persze a kormánypárti képviselők a költségvetést, hogy azt gondolják, hogy ezzel minden rendben van. Kérdezem én, hogy ha ki fog derülni néhány héten, hónapon belül, hogy az Európai Unió nem tudja ilyen formában elfogadni az Új Magyarország fejlesztési tervet, mi fog akkor történni.
(12.00)
Úgy gondolom, nagyon érdekes helyzet az, hogy miközben az Országgyűlés felelősségteljes döntése, hogy elfogadja az ország költségvetését, jelen esetben a 2007-es költségvetést, aközben lényegében mi, mármint az Országgyűlés ezekről a forrásokról döntést nem fogunk hozni. Ehelyett azt látjuk, hogy ezekről a meg nem lévő forrásokról itt-ott az országban, megyei jogú városokban buzgó egyeztetés folyik kormányzati szinten, és már nevesítik a projekteket, hogy ki mikor fog ebből a pénzből kapni. Mi itt az Országgyűlésben beszélünk valamiről, de fogalmunk sincs arról, hogy valójában milyen fejlesztési forrásról van szó. Az ország megválasztott Országgyűlése, amelynek a legnagyobb jogosítványa, felelőssége és kötelessége van arra, hogy döntsön a forrásokról, hogy, mondjuk, 2007-ben mi történik ebben az országban, egy kiüresedett, valóságos jogosítvány nélküli döntést fog hozni a fejlesztések terén.
Milyen érdekes ország az, ahol a legfontosabb programot, ezt a bizonyos konvergenciaprogramot az Országgyűlés nem tárgyalja meg és nem hagyja jóvá! Milyen érdekes ország az, ahol az Új Magyarország fejlesztési tervet, amiről szól a jövőnk, az életünk, az Országgyűlés nem tárgyalja meg és nem fogadja el! Ehelyett itt vagyunk a 2007-es költségvetés kapcsán, és beszélünk valamiről, de nem tudjuk pontosan, hogy miről.
Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, nagy döbbenet lesz ebben az országban, amikor szembesülni fogunk ezekkel a kérdésekkel. Ma mindenki azt reméli, hogy egyformán jutni fog neki ezekből a forrásokból. De ez hihetetlenül nagy tévedés, hihetetlenül nagy csalódás lesz. Úgy látom, hogy ebben az országban most egyetlenegy garancia van arra, hogy valakinek forrás jusson, az pedig, ha a 2007-es költségvetésbe vagy az azt követő évek költségvetésébe nevesítetten belekerül az adott projekt, és ahhoz hozzá van rendelve a forrás. Mert talán még ebben az országban egy költségvetési törvényt végrehajt a kormányzat. Bár tudjuk éppen a 2006-os költségvetés kapcsán, hogy 700-800, akár 1000 milliárddal is el lehet számolni egy költségvetést, bár az abból a szempontból van elszámolva, hogy több lett a kiadás, tehát többet költött, nem kevesebbet.
No, ennek szellemében a saját választókörzetem érdekében öt módosító javaslatot adtam be, mert így látok garanciát arra, persze, ha megszavazza az Országgyűlés, hogy ezek a fejlesztések megvalósuljanak. Az egyik a Mezőkövesd-Mezőkeresztes határában, állami területen lévő elhagyott, volt szovjet katonai repülőtér. Úgy gondolom, luxus ebben az országban az, hogy Észak-Magyarországon egy ilyen területet kiaknázatlanul hagyunk. Nagyon-nagyon fontos kérdés az, hogy hasznosuljon ez a terület. Erre a módosító javaslatomban 500 millió forintot javaslok a hasznosítás előkészítésére.
Nagyon hiányolom azt ebből az Új Magyarország fejlesztési programból, hogy nem mondja ki azt, hogy például a következő hét évben Magyarországon mindenhol ki kell építeni a teljes szennyvízcsatorna-hálózatot. Például a dél-borsodi régióban a 27 településből már összesen csak 7 településen nincs szennyvízcsatorna. Hozzáteszem, hogy a jelenlegi források szerint kevés esélyük lesz ezeknek a kistelepüléseknek arra, hogy meg is tudjon valósulni, hiszen eléggé távol vannak egymástól. Ezek Mezőkövesd egy része, Egerlövő, Kács, Tibolddaróc, Bükkábrány, Vatta és Csincse települések. A szennyvízcsatorna-hálózat megkezdésére, illetve befejezésére adtam be egy módosító javaslatot, remélem, hogy az Országgyűlés tolerálja véleményemet, és el fogja fogadni.
Szintén egy térség problémáját öleli fel az a módosító javaslatom, a mezőkövesdi többcélú kistérségi társulás már elkészített egy tanulmányt a csapadékvíz elvezetésének megoldásra. Ennek a tanulmánynak a megvalósítására forrásokat jelenleg nem látunk, ezért kérem, hogy a költségvetésben nevesítetten jelöljünk meg erre forrásokat, hiszen a Bükk aljából lezúduló esővíz nagyon sok esetben helyi kis árvizeket, belvizeket okoz a térségben.
Felhívnám még egy dologra a figyelmet. A következő hét év a nagy fejlesztésekről és a nagy beruházásokról szól. Közben a kistelepülések általános iskoláinak épülete ugyanúgy omladozik, ugyanúgy kopik, ugyanúgy tönkremegy, egyáltalán nincs forrás, sem kistelepülésen, sem nagyobb településeken arra, hogy ezeket a felújításokat megvalósítsák.
Azt gondolom, nagyon fontos kérdés az, bár a jelenlegi kormány nem nagyon tartja fontosnak, hogy a kistelepüléseken az oktatás egyáltalán működjön, hogy a meglévő iskolák rekonstrukciójára, illetve ott, ahol már használhatatlan az épület, újak építésére legyen pénz. Én két település esetében javaslom, hogy nevesítetten kerüljön be a költségvetésbe, ez pedig a sályi általános iskola, ami 150 éves épületben működik, és Kisgyőrben szintén egy elhasználódott épület van, és balesetveszélyes, már-már életveszélyes módon folyik ott az oktatás.
Tisztelt Képviselőtársaim! Rövid felszólalásommal arra akartam felhívni a figyelmet, nehogy ezzel az új fejlesztési rendszerrel, amiben nagyon sok reményünk van, úgy járjunk, hogy a lavórból a vízzel együtt kiöntjük a gyermeket is.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)
