DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tizenhárom évvel ezelőtt ezen a napon távozott az élők sorából a szabad választások utáni első miniszterelnök, Antall József.
(9.40)
Ravatalához százezrek jöttek el azokban a napokban és éjszakákon ebbe az épületbe, olyanok is, akiket egészen biztosan nem a politikai számítás, hanem az őszinte megrendülés hozott ide.
A parlamenti padsorokból és erről a szószékről is megannyi méltatlan és nemtelen támadás érte 1990 és '93 között, halála pillanatában mégis úgy látszott, hogy a nép visszaigazolja 1990-es választását, a gyászoló tömeg felismerte benne nemzetének nagy fiát.
Hatvankét éves volt. Akkor távozott, amikor a nagy politikusi pályák elindulnak a csúcsok felé, az életenergiákhoz és bátor szándékokhoz odatársul az értékőrző bölcsesség. Antall Józsefben mindez már fiatalabb korban együtt volt, ezért válhatott a valóban történelmi korban valódi történelmi személyiséggé.
Akiknek sem akkor, sem később semmi sem volt drága, nemcsak az ő jelentőségét próbálták kétségbe vonni, hanem magát a rendszerváltoztatást is. Telik-múlik az idő, és ezek a ferdítések egyre inkább eljelentéktelenülnek. Komoly politikus szívesen már nem vállalhat szövetséget olyan szabadcsapatokkal, amelyek most akarják befejezni 1956-ot. Nem lehet szalonképessé tenni azokat, akik nem veszik figyelembe a tényeket, és nem hull le szemükről a hályog, hogy 1990 és '94 között éppen Antall József meghatározó közreműködésével megtörtént a békés átmenet, az ország függetlenségének kivívása, a parlamentáris demokrácia megalapozása, európaiasságunk megerősítése, és megtörtént a nagy kísérlet a nemzet lélekbeli egyesítésére. És történt mindez az alkotmányosság és a törvényesség aggályos tiszteletben tartásával.
Tisztelt Ház! Az ország, a Magyar Köztársaság érdeme ez, de Antall József vezető szerepét sem vitathatja el senki, stílust és irányt Antall József szabott. Mi, akik közvetlen közelből láthattuk nem mindennapi küzdelmeit, egyre nagyobb elégtétellel nyugtázzuk, hogy öröksége látványosan felértékelődik a józan politikai gondolkodók körében. Szerénysége nyilván tiltaná az összehasonlítást, mégis olyan jelenségnek vagyunk tanúi, mint amit Arany János ír le Széchenyiről: “nőttön nő tiszta fénye, amint térben, időben távozik”. A zseninek mindig könnyebb a mérlegelés, és övé a kimondás bátorsága is.
Sütő András már 1993. december 17-én, a temetésen azt mondta: “Antall József munkásságát és személyét világszerte elismert tények dicsérik. Halhatatlanságát nem óhajok, hanem tények fogják megítélés végett előterjeszteni a kegyes és szigorú történelmi jövendőnek.” Valóban nem tudunk más újkori magyar személyiségről, akinek a jelentősége ilyen rövid időn belül a komoly politika közmegegyezéses értékévé magasodhatott volna. Felelős politikai színtéren már azoknak is hiányzik, akik baloldali ellenfelei voltak, és azok is követőinek vallják magukat, akik akár a saját pártjában, akár a politika kacskaringóiban hol a másik, hol ezen az oldalon a saját önmegvalósításuk akadályának tartották őt.
Ez a pillanat nem alkalmas ennek elmondására, de arra azért nem felesleges emlékeztetni, hogy Antall József nagyon jó emberismerő volt, mindenkiről tudta, hogy mi lakik benne. Ha most felmenne a parlament szószékére, egyáltalán nem lepődne meg, hogy milyen karéjjal áll szemben. Nem várt, nem várhatott mást, ő a történelemből következtetett a mára.
Tudta, milyen nehéz hitelesnek maradni egy olyan országban, ahol az 1990 előtti évtizedekben a hazugság és a mellébeszélés a politika fő eszközévé vált, és milyen nehéz következetesen mérsékeltnek lenni egy olyan országban, ahol az érzelmi túlfeszítettség és a hangoskodás századokon át hódított és hódít. Keserűen mondta a történelmi tapasztalatot, hogy a hangoskodók aztán félreállnak, a mérsékelteket pedig felakasztják.
A következetes mérsékletességhez olyan politikusokra van szükség, amilyen ő volt. Jó lenne, ha újra felmehetne a szószékre, ahol valószínűleg ugyanazt mondaná, mint amit 1989-ben: ebben az országban megbékélésre, egységre van szükség. Akkor azért gondolta így, hogy elkezdjük Magyarország építését; ma bizonyára azért, hogy elkezdődjön a magyar felemelkedés.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
