DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR
DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hetekben ismét vita bontakozott ki az egyházpolitikáról és annak is leginkább egy eleméről, az úgynevezett vatikáni szerződésről. A vitát az váltotta ki, hogy a kormány felkért egy szakértő testületet azért, hogy készítsen egy jelentést a vatikáni megállapodás teljes üléséről, annak a múltjáról és a jövőjéről. A jelentés elkészült, és alapvetően pozitívan ítéli meg a megállapodást, ámde néhány pontban annak az újratárgyalását javasolja. Liberális szakértők egyébként élesen bírálták ezt a jelentést, míg például a Kereszténydemokrata Néppárt parlamentben is helyet foglaló frakcióvezetője pedig üdvözölte ezt a jelentést. Tehát a példa is mutatja, hogy különböző vélemények és különböző álláspontok vannak azzal kapcsolatban, hogy mit tartalmaz ennek a bizottságnak az összegző munkája.
Nos, mi, szabad demokraták - egyébként egyedül a parlamenti pártok közül - annak idején nem támogattuk ennek a szerződésnek a megkötését, és nemmel szavaztunk a ratifikációra. Ma is úgy látjuk egyébként, hogy igazunk volt, állításainkat fenntartjuk, mert úgy ítéljük meg, hogy az idő egyébként igazolta a mi álláspontunkat.
Most nem erről szeretnék beszélni, mert nyilván ez egy külön téma lenne, és messzire is vinné a vitát, hanem fel szeretném hívni a tisztelt Ház és felszólalásomon keresztül a közvélemény figyelmét is két fontos megállapításra, amelyek közül az egyikkel egyetértek, a másikkal pedig nem, amely megállapítások közül mind a kettőt tartalmazza ez a jelentés.
A jelentés egyébként részletesen foglalkozik azzal, hogy a magyar állam az elmúlt kilenc évben - nevezetesen: az Orbán- és Medgyessy-kormányok idején - a maga részéről számos ponton túltejesítette ezt a megállapodást. A túlteljesítésből két pontot szeretnék kiemelni. Az egyik az úgynevezett hitoktatók fizetésével kapcsolatos vita. A megállapodás beolvasztotta a hitoktatók fizetését az 1 százalékos rendelkezésekből és az ingatlanok megváltásából összetevődő támogatásba, majd az Orbán-kormány újra bevezette ezt a hitoktatói külön támogatást. A megállapodás szerint egyébként az 1 százalékos rendelkezések alapján az egyházakat megillető összeget az egyáltalán utalható összeg 50 százalékáig kell kiegészíteni az államnak, és erre 2001-ig vállalt kötelezettséget akkor a magyar állam.
(9.50)
Ezzel szemben egyébként az Orbán-kormány ezt felemelte, tehát ezt a mindenképpen kiutalandó 1 százalékos összeget 80 százalékra, majd a Medgyessy-kormány 90 százalékra, és 2001 után is fenntartották. Tehát a jelentés fölveti azt - egyébként szerintem helyesen -, hogy a költségvetés mai helyzetében, ahol a társadalmi élet minden területén megszorításokra van szükség, felül kellene vizsgálni ezeket a pontokat, amelyek túlterjeszkednek a megállapodásnak a keretein. A magunk részéről egyetértünk egyébként ezzel a megállapítással, mert a társadalmi igazságosságnak az eszméje kívánja ezt.
Másfelől a jelentés fölveti azt is, hogy az elmúlt kilenc évben a vatikáni megállapodás hozzájárult Magyarországon a társadalmi békéhez. Nos, ez az állítás nem tűnik megalapozottnak. Azért sem tűnik megalapozottnak, mert itt az Országgyűlésben és az Országgyűlésen kívül is éles vitákat váltott ki például az előbb általam már említett 1 százalékos rendelkezés és az ezzel kapcsolatos szabályozás kérdése vagy akár az egyházi iskoláknak a helytelenül preferált helyzete, tehát hogy mind az önkormányzati, mind az alapítványi iskolákkal szemben jelentősebb támogatást kapnak, és nincs igazságos támogatási rendszer e téren. Most természetesen ennek a részleteibe sem szeretnék belemenni, csak szeretném jelezni, hogy ez például egy olyan megállapítás, amivel én nem értek egyet a jelentésen belül.
Egyébként érdemes megjegyeznünk azt is, hogy az egyházak természetesen azt várták 1989 után, hogy visszaszerezhetik azt a társadalmi pozíciót, amit a kommunista rendszer előtt élveztek a magyar társadalomban. Ez nem következett be, hiszen ma is minden kutatás arról számol be, hogy körülbelül a magyar lakosság egyötöde-egyhatoda kötődik az egyházakhoz.
Az természetes dolog, hogy az egyházak ebben a helyzetben mindenféle kísérletet tesznek arra, hogy a híveiknek a számát növeljék, és ez így van rendjén, egy normális civil társadalomban ez egy támogatandó folyamat, hiszen ez természetes érdeke az egyházaknak. Nem lehet azonban azt támogatni, hogy mindez úgy történjen, hogy a befolyásuk növelésére az állam eszközeit és az állam intézményeit, valamint valamennyi adófizető adóját kívánják használni.
Ez az a felfogás, ez az a gondolkodásmód, amellyel szemben a szabad demokraták mindig fölemelték a szavukat, és ezért javasoljuk most is azt, hogy a jelentés értelmében üljön össze a vatikáni vegyes bizottság, és kezdje el e szerződés újratárgyalását.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
