DR. NAGY KÁLMÁN
DR. NAGY KÁLMÁN
DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Elnézést kérek, hogy ilyen rövid parlamenti pályafutás után egy kényes témában kérek szót, de úgy gondolom, hogy miután pályafutásom során a hozzám bekerülő fiatalok nemhogy elmondhatják a véleményüket, de kértem, hogy mondják el véleményüket, éppen ezért talán megengedhetem, hogy reagáljak arra, ami ez alatt az időszak alatt történt.
Az utóbbi időszak egyik leglényegesebb eleme egyfajta olyan altruizmus, aminek nem találom meg az alapját. Amikor ide bekerültem, az első lépés az volt, hogy a jövedelmünket csökkentették, mármint az országgyűlési képviselők jövedelmét, majd egy rövid idő után megvonták az utazási kedvezményt, majd egy idő után azt mondták, hogy igazából szankcionálják azt, ha nem jelenik meg valaki kellő számban az üléseken, és most ebből törvényt is óhajtanak alkotni. Ezzel önmagában nem lenne probléma, itt nem az anyagi oldalát mérlegeli valaki. A probléma az, hogy ez egy folyamatos és véleményem szerint alaptalan aláértékelése a munkának, amely a közvélemény felé valamilyen fajta populizmust biztos, hogy megtestesít, lehet, hogy nem is a legrosszabb értelemben vett formáját, de ez egyfelől a felelősség, az országgyűlési képviselők felelősségének beszűkítése is.
Ezt a folyamatot átéltem más formátumban. Amikor gyakorló orvosként külföldön dolgoztam, akkor azt mondták nekem, hogy igen, ti kevesebbet kerestek, még az egyötödét sem keresitek annak meg, mint amit mi keresünk, de kisebb a rizikó is. Sokkal kisebb a rizikó, mert nálatok az ember önmagában nem akkora érték. Most felteszem a kérdést, hogy vajon nálunk az ember, akit mi valamilyen formában megtestesítünk, akkora érték, amekkora érték, vagy nem akkora érték. Egy ország életében - de ez legyen egy sokkal kisebb egység is -, ha egy vezető utat téveszt, és úgy érzi, hogy nem helyesen tett dolgokat, akár direkt formában jelenik meg, akár indirekt formában, és ebből levonja, vagy le kell vonni a szükséges következtetéseket, az nem jelentheti azt, hogy a felelősséget kiterjeszti.
És itt a felelősség kiterjesztéséről folyik tulajdonképpen a szó. Lényegében megdöbbentő, tegnap olvastam, hogy a miniszter urak mintegy kétheti fizetést kapnak egész évi munkájuk jutalmaként, amelyből a mai jövedelemi viszonyok szerint mintegy 50 százalékot azonnal elveszítenek, tehát akár egyheti jövedelmüket is felvehetik egy egész éves munka jutalmaként, a konkrét összeg megnevezése nélkül. Ez hihetetlenül aláértékeli a társadalom szemében azt a munkát, amit elvégeznek a körülöttem lévő emberek. Egyúttal azt is jelenti, hogy hihetetlenül aláértékeli azokat, akiket képviselnek. Ha ezt végiggondolom, akkor igenis a magas rizikót, a magas rizikótartalommal járó munkát kell keresni, és azt a magas rizikótartalmat meg kell jeleníteni, mert az életnek és ennek a munkának is csak így van értelme.
(9.10)
Aki ennek a szónak a rossz felfogásában lévő altruista magatartást látja csak, hogy én úgy képzelem el a közszolgálatot, hogy az nem jelenik meg értékként, az el fogja szenvedni azt, hogy mindenki értéktelennek véli azt, amit csinál. Én ebben a vonatkozásban egyértelműen csak Sartre-ra tudok hivatkozni, aki azt mondja, hogy van egy ember, és nincs mögötte semmi. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Nem lehet a társadalmi felelősség alól kibújni, úgy csak az egyéni felelősség érvényesülhet.
Elnézést kérek, elnök úr. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
