DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Minden másodpercet igyekszem kihasználni. Egy korábbi kisgazdatársam valamikor még úgy 2003 körül nagy nyilvánosság előtt mondta el - nem nagyon figyelt rá senki -, hogy ha nem vigyázunk, ránk zúdul Európa és a világ élelmiszerszemete. Ő maga is állattartó volt, tudta, hogy mit beszél, a figyelem azonban akkor még messze-messze elkerülte ezt a bejelentést. Nagyon gyorsan igaza lett: 2004-ben mérgezett-fertőzött paprika, 2005-ben rovarirtószeres paprika, 2005-ben szalmonellás disznósajt - a teljesség igénye nélkül -, 2005-ben mérgezett szerecsendió, 2005-ben vágóhídi hulladék, és 2005-ben már egyszer lejárt szavatosságú élelmiszerek.
Tegnap úgy tűnt, hogy a legutóbbi élelmiszerbotrány kicsapta a biztosítékot, mintha már mindenki erről beszélt volna, mintha az érdeklődés is efelé fordult volna. Számos olyan indítvány volt, amely, úgy gondolom, megfontolandó és talán jó is, és a felszínen valószínűleg valamilyen eredményt is fog hozni. Hiszen a jogalkotás, a büntetőjog és az ellenőrzések területén indítványok vannak, amelyeket az agrártárca talán meg is fog szívlelni. Erre én valamelyes garanciát látok abban is, hogy 2004 óta jelentős változás van egy új miniszterrel, egy más hangnemmel - ezt tegnap is tapasztalhattuk -, más hozzáállással azokhoz a problémákhoz, amelyek valósak és léteznek.
(9.20)
Én most valami másról, többről szeretnék önökkel itt beszélgetni, és hát persze azokkal is, akik megtiszteltek a figyelmükkel ma reggel. Én azt gondolom, hogy mindezeknek a problémáknak a megoldása sokkal-sokkal messzebbre tekintő, és csak és kizárólag akkor oldható meg, ha a hazai élelmiszer-termelés területén érünk el jelentős változásokat.
Ebben a Házban, azt hiszem, ma már szinte szólamszerű a reform. Minden megszorító csomag, minden megszorítás, adó, egyéb az reformként jelenik meg. Hát hadd legyen valamiről már egy valódi “reform” szó is! Ugyanis ha valahol, az agráriumban a reform elkerülhetetlen, megkerülhetetlen, szükséges. A reform nélkül ugyanis a magyar mezőgazdaság ma végzetesen halad egy olyan irányba, ami később már nem lesz fenntartható fejlődés. Miért merem ezt kijelenteni?
Elhangzik a kormány részéről rendszeresen, hogy nagyon jelentős támogatási összegek fognak ideérkezni a mezőgazdaságba is az elkövetkezendő években. De biztos, hogy így lesz ez? Hiszen Brüsszelben éppen most folynak továbbra is azok a tárgyalások, amelyek nem másról szólnak, mint éppen a mezőgazdasági támogatások megkurtításáról. Miközben tehát az átmeneti időszakban a magyar agrárium el kellett szenvedje azt a piacbeli különbséget, piacra jutásbeli különbséget, amely abból adódott, hogy a szereplői más támogatást kaptak, sokkal kevesebbet, mint nyugat-európai társaik, ez az elkövetkezendő időben nem ígérkezik olyan módon, hogy csökkenne vagy megszűnne. Erre is föl kell készülnünk. Ez egy adottság ma már, tehát arról kár beszélgetnünk, hogy lesz vagy nem lesz, nagy valószínűséggel így lesz, tehát föl kell készülni.
A másik dolog, amire szeretném a szíves figyelmüket felhívni: amíg az az egyensúlytalanság, amely a növénytermesztés és az állattenyésztés között mutatkozik, fel nem oldódik, és ezt meg nem lehet oldani, addig újra és újra elő fognak fordulni olyan események, amelyek elfogadhatatlanok a magyar emberek számára. Ezért ez az első tétel, amelyet meg kell oldani.
De partnerek szeretnénk lenni abban is, hogy az elkövetkezendő időben a magyar mezőgazdaság legsúlyosabb problémáját is oldjuk meg. Oldjuk meg azt a helyzetet, azt a fajta, immáron százéves problémát, amely az igazságtalan, és azt kell mondanom, a szegénységet újra és újra megszülő földbirtokrendszer megváltoztatását kell jelentse.
A magyar agráriumon belül lehetetlen az a helyzet és nem fenntartható, hogy azok, akik ma 10 hektáron dolgoznak, 20 hektáron dolgoznak, úgy érezzék, hogy az elkövetkezendő időkben nincs jövő a számukra. Meg kell teremteni ezt a jövőt. Ezért azt gondolom, hogy a tulajdonon alapuló és az önkéntes szövetkezés támogatása az elkövetkezendő idő egyik nagyon fontos feltétele.
A magam részéről kisgazdaként azt kell mondjam, tisztelt Ház, hogy ezekben a reformokban, ezeknek a reformoknak a megvalósításában partnernek kell lenni mindannyiunknak. Mi biztosan azok leszünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), várjuk és reméljük, hogy minket is megszólít majd az agrártárca; megszólít akkor, ha van gondolata, és ezekhez a reformokhoz mi is hozzá tudunk szólni. (Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiban.)
