GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindazok az általános jellegű megjegyzések, amelyeket az általános ombudsmannak és általános helyettesének a beszámolójával kapcsolatban az előző körben elmondtam, érvényesek, ezeket természetesen nem szeretném, nem is fogom megismételni sem ebben a vezérszónoki körben, sem pedig az azt követőben. De természetesen mind a köszönő szavak, mind a többi általános jellegű megjegyzés illeti mind a most tárgyalt, mind pedig a következő körben tárgyalt beszámolókat.
Azt az egy általános megjegyzést, miszerint meglehetősen fontos lehet az ombudsmanoknak a jogfejlesztő tevékenysége, ennél a beszámolónál azonban mégiscsak szeretném felidézni, megismételni, mert talán ez ebben az esetben különösen igaz, vagy talán ez az a beszámoló, ahol a leginkább igaz ez a megjegyzés, vagy talán ez az a beszámoló, ahol a leginkább aktuális ez a megközelítése a dolognak. Több esetről, több ügyről is beszélünk.
Az első, amit Kaltenbach Jenő ombudsman úr részletesen ismertetett a bizottsági üléseken és itt, az expozéjában is, a kisebbségi önkormányzatokkal kapcsolatos anomáliáknak a feltárása. Én nagyon fontosnak tartom, és nem gondolom, hogy ez a vita az, ahol ebben a körben ezt most részleteznünk kellene, de utalás szintjén mindenképpen nagyon fontosnak tartom, hogy mindazok a kritikai jellegű megjegyzések, amelyek benne foglaltatnak a beszámolóban, megfontolandók, és valószínűleg nincsen túl sok ideje a Magyar Köztársaság Országgyűlésének, a jogalkotásra hivatott szervnek, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel.
Hiszen tudjuk, hogy a választásra vonatkozó, általában a választásokra vonatkozó szabályoknak a megalkotása mindig komoly politikai vitának az eredménye szokott lenni, mindig hosszú szokott lenni ez a vita, mindig egy bonyolult kérdésről van szó, hosszú évekig eltart egy ilyen folyamat, amit a dolog végéről határol az, hogy a következő kisebbségi önkormányzati választás előtti egy évben nulla az esélye annak, és nem is nagyon lenne illendő akkor már a választási szabályokat módosítani, és ahogy közeledik a választásnak az időpontja, úgy közeledik a nullához a politikai megegyezésnek a lehetősége.
(15.00)
E helyütt tehát csak annak a véleményemnek szeretnék hangot adni, ha a magyar parlament különböző erői, illetve a magyar kormányzat komolyan megfontolandónak tartják mindazt, amit ebben a 2005-ös beszámolóban a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2005-ös beszámolójában találunk - technikai, kritikai, javító szándékú megjegyzésekről beszélek - a kisebbségi választással kapcsolatban, akkor valószínűleg záros határidőn belül, a lehető leghamarabb meg kell kezdeni a politikai egyeztetéseket erről a kérdésről. Ha azt gondolják a különböző felek, hogy tényleg nem olyan sikeres ez a legutóbbi törvénymódosítás, és hogy a hátunk mögött lévő választás azt bizonyítja, hogy nem vált be vagy nem vált be teljesen az, amit az előző ciklusban a parlament elfogadott, akkor tényleg minél hamarabb meg kell kezdeni a politikai egyeztetéseket erről a kérdésről, hogy legyen remény arra, hogy a politika dűlőre tud jutni ebben a kérdésben saját magával.
Nagyon fontosnak tartom azokat a megjegyzéseket is, amelyek az antidiszkriminációs törvénnyel kapcsolatban szerepelnek a beszámolóban. Hogy ezek mikor kerülhetnek újra a parlament asztalára, az egy másik kérdés, hiszen nem olyan régen, egy-két héttel ezelőtt volt egy törvénymódosítás, és ha meg akarunk felelni annak a kívánalomnak, amit éppen a most is jelen lévő Salamon László fogalmazott meg, hogy nem jó egy ilyen törvényt túlságosan gyakran módosítani - ironizálok természetesen -, akkor az elkövetkező időben, rövid határidőn belül ezeknek a felülvizsgálatára nem tud sor kerülni. De egyébként természetesen vannak benne olyan elemek, amelyek indokoltak.
Itt kell tenni egy kis kitérőt, ha már szóba került a legutóbbi vita az antidiszkriminációs törvénnyel kapcsolatban. Itt mi Salamon képviselő úrral és másokkal egy hosszú, kimerítő vitát folytattunk legutóbb az antidiszkriminációs törvény módosításával kapcsolatban, és erre a vitára szeretnék visszautalni azokban a vonatkozásokban, amit, mondjuk, a mostani ombudsmani beszámolónak a bizottsági meghallgatásán maga Kaltenbach Jenő is érintett. Az egyik ilyen maga az egységes antidiszkriminációs törvény létezése, amelyről emlékezetem szerint a kisebbségi ombudsman azt mondta bizottsági ülésen, hogy ő ezt üdvözli, és egy fontos dolognak tartja, hogy egy egységes antidiszkriminációs jogszabály született Magyarországon, még akkor is így van ez, ha számos elemét, például a hatóságra vonatkozó rendelkezéseknek egy jelentős részét vitatja a kisebbségi ombudsman. Ez egy nagyon fontos dolog.
Mi, liberálisok többször elmondtuk azt a véleményünket ebben a vitában, hogy szemben azzal az állásponttal, mely szerint elegendő vagy kielégítő lehet a különböző ágazati jellegű jogszabályokban megjelenő diszkriminációs rendelkezéseknek a laza összessége, mi fontosnak tartjuk ezt a kérdést annyira, hogy ez megjelenjen egy egységes antidiszkriminációs törvényben, ráadásul azt is gondoljuk, hogy egy ilyen egységes törvénnyel megnőtt a lehetősége annak, hogy a jogaikban megsértett emberek érvényesítsék az ilyen típusú jogaikat, amelyek, mondjuk, diszkriminatív intézkedések miatt sérültek.
A másik, ahol volt egy jelentős vita, ez magának az Egyenlő Bánásmód Hatóságnak a helyzete, összefüggésben azzal, hogy, mondjuk, vannak-e hatósági jogkörei az ombudsmannak. Itt legutóbb a vitában azt az álláspontot képviseltük, hogy helyes volt egy önálló hatóságként létrehozni ezt a szervezetet. Ebben a vitában - ha tetszik, az előzőekkel ellentétben - a kisebbségi ombudsman álláspontja ahhoz a véleményhez van közelebb, illetve azzal egyezik, amit Salamon képviselő úr a legutóbb elmondott, és amire vonatkozóan annak idején a Fidesz módosító javaslatot is benyújtott, miszerint ennek a hatóságnak a jogkörei a kisebbségi ombudsmanhoz vagy valamelyik ombudsmanhoz, vagy általában az ombudsmanokhoz - itt most ezt nem részletezve - kerüljenek.
Azt gondolom, ez egy olyan kérdés, amit valószínűleg nem kell most feltétlenül újra a legutóbbi mélységeiben kinyitni, és ezt a vitát újra lefolytatni. Mindkét oldalon megfogalmazhatók természetesen érvek, és ahogy az korábban több helyütt, így talán az emberi jogi bizottság ülésén is elhangzott, a dolog nyitja jórészt a politikai bizalom környékén keresendő, lévén kétharmados jogszabályokról beszélünk akkor, amikor ezt a kérdést vitatjuk. Elképzelhető a mostanitól eltérő megoldás is a későbbiekben, a lényeg az, hogy legyen olyan hatóság konkrét, kézzelfogható jogkörökkel, amely az egységes antidiszkriminációs törvényben foglaltaknak érvényt akar és érvényt is tud szerezni.
Még egy dologgal szeretnék egy kicsit részletesebben foglalkozni, ez pedig az a kérdés, amivel Teleki képviselő úr is foglalkozott az imént, az oktatásban tapasztalható szegregáció kérdése. A 2005-ös beszámoló, azt gondolom, ebben a tekintetben is - egyébként a többi ombudsmani beszámolóhoz hasonlóan - tényleg kézikönyvként kellene hogy funkcionáljon az országgyűlési képviselők munkájában, nemcsak az övékben, de az övékben minimum. Ugyanis a szegregációval kapcsolatban meglehetősen sajátos módon még olyan politikai viták folytak az elmúlt időszakban Magyarországon, amelyek ennek a társadalmi jelenségnek olykor a létezését is elvitatni kívánták, illetve azzal próbálták a dolog élét elvenni, hogy a fogalmat, a definíciót, a definíció körvonalait próbálták meg elkenni, ezzel is relativizálva a társadalmi probléma súlyát.
Emlékezetes számomra - ezt egyébként az emberi jogi bizottságban ebben a parlamenti ciklusban egy bő fél év alatt talán négyszer vagy ötször tettem már szóvá -, hogy az előző országgyűlési ciklus második felében létrejött egy parlamenti vizsgálóbizottság, amit részben az oktatási bizottság, részben pedig az emberi jogi bizottság hozott létre konszenzussal; konszenzus volt a bizottságok között is és konszenzus volt a parlament különböző frakciói között is, hogy az oktatási szegregáció vizsgálatára egy olyan parlamenti bizottság jöjjön létre, amelyben oktatással és emberi jogokkal foglalkozó parlamenti képviselők közösen fognak dolgozni. Ez a bizottság két vagy három ülést élt meg az előző parlamenti ciklusban, és gyakorlatilag addig jutott el, hogy az egyik ilyen bizottsági ülésen, talán a másodikon - az elsőn az ügyrendjét állapította meg - Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman úr volt szíves megjelenni, és mind írásban, mind pedig szóban segített a bizottság ebben bizonytalankodó néhány tagjának abban, hogy a szegregáció fogalmát egyáltalán definiálni sikerüljön. Én magam ezt egy visszás dolognak tartottam - természetesen nem az ombudsman szerepére gondolok ebben a történetben -, hogy vannak a Magyar Köztársaság Országgyűlésében olyan képviselők, akik az oktatási szegregáció fogalmában nem teljesen hisznek, hogy ilyen finoman fogalmazzak, és akik ezt a jelenséget kvázi elvitatni próbálják.
Ahogy az emberi jogi bizottság ülésén is elmondtam, jómagam - és ezzel, azt gondolom, nem vagyok egyedül a magyar parlamentben, pláne nem a liberális frakcióban - kevés olyan történetet, kevés olyan társadalmi kérdést tudnék említeni, ahol ilyen hihetetlen álszentség van a magyar politikában és a magyar közéletben, mint az oktatási szegregáció ügye. Ma Magyarországon valószínűleg közelebb van az ezerhez, mint az ötszázhoz azoknak az osztályoknak a száma, ahol elkülönített, mondjuk ki, faji alapon elkülönített módon oktatnak a Magyar Köztársaság területén magyar állampolgárokat. Ez egészen elképesztően minősít valamennyiünket, akiknek hatásunk lehet vagy lehetne arra, hogy ezen a területen megváltozzanak a dolgok.
Én liberális politikusként nagyon fontosnak tartom, és büszke is vagyok arra, ami az előző parlamenti ciklusban meg-megindult ezen a területen, és amit a mostani oktatási kormányzat egyébként folytat. Magyar Bálintnak volt több olyan kezdeményezése, amelyek kifejezetten egy antiszegregációs jogalkotásra irányultak, illetve olyan ösztönzőrendszerek kialakítására, amelyek a sok esetben egyébként nagyon nehéz helyzetben lévő önkormányzatokat arra ösztönzik, hogy felszámolják a szegregált oktatást.
Az egy szomorú eshetőségként áll előttünk - néhány héttel ezelőtti újsághírek alapján -, hogy mutatkoznak arra adott esetben szándékok, hogy ezek a típusú ösztönzők megszűnjenek vagy visszaszoruljanak, mert ez egy nagyon fontos probléma, ezzel mindenképpen szembe kell nézni.
(15.10)
Nem lehet egy teljes társadalmi csoportot bezárni a maga társadalmi kirekesztettségébe azzal, hogy az oktatásban megnyilvánuló kitörési lehetőség elől egész egyszerűen ők el vannak zárva. A szegregáció sokféleképpen jelentkezik, és ezzel a magyar parlamentnek, azt gondolom, foglalkoznia kell.
A kisebbségi ombudsman 2005-ös beszámolójában konkrét ügyeken keresztül és általánosságában is megismerheti mindenki e kérdéskörnek a jellemzőit és a tipikus ügyeket, aki ezt meg akarja ismerni. Én nagyon fontosnak tartanám azt, hogy a Magyar Köztársaság parlamentjében legalább ezeket a részeket mindenki alaposan tanulmányozza, ismerkedjen meg ezekkel az ügyekkel, és aztán közösen kezdjünk el újra foglalkozni ezzel a kérdéssel. Az lenne talán a legkevesebb, hogy az előző ciklus végével mandátumát vesztő és megszűnő bizottságot újra létrehozza a parlament, és érdemben elkezd foglalkozni ezzel a kérdéssel, megvizsgálja a különböző jogszabályokat, kell-e valamin változtatni, megvizsgálja a különböző pénzügyi ösztönzőket, milyen eszközökkel lehetne elérni azt, hogy a szegregációt felszámoljuk Magyarországon. Ezek számunkra a legfontosabb pontok és nagyon tartalmasnak, nagyon-nagyon előremutatónak tartjuk ezt a beszámolót, ezért a liberális frakció a másik két beszámolóval egyetemben természetesen ezt támogatni fogja.
Ahogy az előző parlamenti ciklusban, hogy egy fél mondat erejéig visszatérjek a kisebbségi választás körüli anomáliákra - mert van egy történet, Jászladány ügye, ahol az oktatási szegregáció és az etnobiznisz meglehetősen “szépen” ért össze, ahol ugye egy olyan kisebbségi önkormányzatot sikerült létrehozni, amelyben nem voltak a kisebbséghez tartozó önkormányzati tagok, és aztán ez az önkormányzat hagyta jóvá az önkormányzat szegregáló, elkülönítő iskolai gyakorlatát; szóval, visszatérve egy fél mondat erejéig a kisebbségi választási törvényre -, hogyha tényleg komolyan gondolják a pártok azt, amit az előző parlamenti ciklusban oly sokan oly sokszor elmondtak, hogy fontos értéke a magyar demokráciának a kisebbségi önkormányzati rendszer, amit erősíteni, javítani kell, és meg kell szüntetni, fel kell számolni az ebben való visszaélés lehetőségeit (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), vissza kell szorítani az etnobizniszt, akkor tényleg az a javaslatom, hogy erről induljanak politikai tárgyalások a lehető leghamarabbi időszakban mindaz alapján, ami a kisebbségi ombudsman beszámolójában benne van.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
