DR. SZÉP BÉLA
DR. SZÉP BÉLA
DR. SZÉP BÉLA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Biztos Urak! 2005 a jubileum, a tízéves évforduló éve az adatvédelmi biztos irodája számára - állapítja meg az előttünk fekvő beszámoló bevezető részében.
(16.30)
Ha évforduló, főleg ha évtizedes, indokolttá teszi, hogy visszapillantsunk a kezdetekre, sőt célszerű lenne még az azt megelőző időkre és állapotokra is visszatekinteni. A rendszerváltást megelőzően alkotmányunk az emberi, illetve állampolgári jogok vonatkozásában meglehetősen szűkszavúan szólt, és tartalmát tekintve szűkmarkúan mért, hiszen csak ennyit találhatunk az akkor hatályos alkotmány szabályai között a 66. § rendelkezéseként: “A Magyar Népköztársaság biztosítja az állampolgárok személyi szabadságát és sérthetetlenségét, a levéltitok és a magánlakás tiszteletben tartását.”
Ebben az időszakban az adatok védelme nem állampolgári jog, hanem legfeljebb katonai, biztonsági kérdés lehetett. A személyes adatokkal az állami népesség-nyilvántartásról szóló 1986. évi 10. törvényerejű rendelet foglalkozott, de ebben a jogszabályban az adatok védelme nem kapott helyet, mint ahogy a szabadság iránti természetes igényünk ekkor még más célokat fogalmazott meg. Valljuk meg, ekkor még mi magunk se gondoltuk volna, mekkora jelentőséget kap rövid időn belül személyes adataink védelme, illetve a közérdekű adatok nyilvánosságának fontossága.
Tisztelt Képviselőtársaim! Elődeink immár több mint 17 évvel ezelőtt fogadták el a rendszerváltás akaratát alaprendelkezésbe foglaló alkotmánymódosítást, amely első alkalommal rögzítette a személyes adatok védelméhez való jogot, valamint tette új alkotmányos alapelvvé a közérdekű adatok megismeréséhez, sőt terjesztéséhez való jogot. A tevékenységét ugyanebben az időben megkezdő Alkotmánybíróság első döntései között hozta meg határozatát az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény alkotmányellenességének vizsgálatáról, alapul véve éppen az előbb hivatkozott rendelkezéseket.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ezek az alkotmányos jogok nem abszolút érvényű jogok, adott esetben éppen egy másik alapvető állampolgári jog, ebben a hivatkozott határozatban éppen a választójog és a hozzá kapcsolódó ajánlási jog érvényesülése, illetőleg az e jogokkal való visszaélés megelőzése vagy feltárása érdekében vált alkotmányosan lehetővé, hogy a választási szervek, illetve a bíróságok a választással kapcsolatos szabályok megtartásának ellenőrzése céljából megismerhessék az állampolgárok, a választópolgárok személyes adatait.
E határozathoz fűzött különvéleményből kiderül, hogy dr. Sólyom László álláspontja szerint a személyes adatok védelméhez fűződő alkotmányos alapjognak az a tartalma, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatainak felhasználásáról, feltárásáról. Személyes adatot felvenni és felhasználni tehát általában csak az érintett beleegyezésével szabad. Mindenki számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni az adatfeldolgozás egész útját, vagyis mindenkinek van joga tudni, ki hol, mikor, milyen célra használja fel az ő személyes adatát.
Ha már az Alkotmánybíróság tevékenysége napirend kapcsán szóba került, nem maradhat említés nélkül a 15/1991. számú Ab-határozat sem, amely széles körben vizsgálta felül a személyes adatok gyűjtésével, feldolgozásával és felhasználásával kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseket. Megállapította, hogy személyes adatok meghatározott cél nélküli tetszőleges, jövőbeli felhasználásra való gyűjtése és feldolgozása alkotmányellenes.
Személyes tapasztalatként is be kell valljam, miközben a jogfejlődésre nyilvánvalóan rendkívüli hatást gyakoroltak ezek a döntések és ezek az érvek, mégis az egyszerű emberek fejében csak annyi maradt meg belőlük, hogy a személyi szám alkotmányellenes. Ennek eredményeként ingatlanügylet esetében is a törvényes követelmények teljesítéséhez a mai napig vonakodnak rendelkezésre bocsátani személyazonosító jelüket, vagyis a személyi számot.
De nemcsak az ilyen és ehhez hasonló elvi jellegű, a későbbi jogalkotásra jelentős hatású megállapítások miatt fontosak ezek a határozatok, hanem a következő - jelzem, az adott időpontban érvényes - megállapítás miatt is. A személyes adatok ismeretével való visszaéléssel szemben a választópolgárokat részben maga a választójogi törvény, részben a büntető törvénykönyv és a polgári törvénykönyv védi. A magyar közállapotok sekélyes ismerete mellett is könnyen kitalálható, hogy ez a védelem rövid távon sem bizonyult elégségesnek a visszaélések megelőzésére. Rá kellett ébredni, hogy az írásos alkotmánytörvény-szintű elvi védelemmel gyakorlatban is szolgáló intézmény kell, hogy párosulva azt segítse.
Tisztelt Ház! 1992-ben törvény hozta létre az adatvédelmi biztos intézményét, a személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok nyilvánosságához való alkotmányos jog védelme érdekében. Az adatvédelmi biztos jog- és feladatköre a későbbiekben többször módosult, kiteljesedett, kialakult jelenlegi rendje.
Az előttünk fekvő beszámoló részletesen taglalja a biztos és irodája 2005. évben végzett tevékenységét. Annak minden részletére nincs módom kitérni, ezért csak néhány súlyponti kérdést említenék.
Az adatvédelmi biztos úr bizottsági meghallgatása során maga tett említést arról, hogy a lakosság körében igény van a biztonságra, amelybe én az alkotmányosan rögzített személyi biztonságon túl a vagyoni vagy az előbb elhangzottak szerint a közlekedés biztonságát is kénytelen vagyok beleérteni, mely elengedhetetlenné teszi a biztos úr álláspontja szerint is kompromisszumok megkeresését. A megállapítást a maga körül zajló eseményeket kvázi tanúként rögzítő kamerák elhelyezhetőségével és alkalmazhatóságával összefüggésben érzékelem, hogy felvetette, melyet az egyik álláspont szerint lehet a jogszerűen megélt magánéletünkre tiltott módon, visszaélésre alkalmat adó módon használni, míg a másik álláspont szerint ez az eszköz módot ad arra, hogy súlyos, más módon fel nem deríthető cselekmények elkövetői váljanak ismertté, vagy a felismerés kockázatától maradjanak el egyébként potenciálisan elkövethető cselekmények.
Nagyon helyesnek ítélem, ha munkája során igyekszik megtalálni a keskeny ösvényt, hiszen a például szolgált első alkotmánybírósági határozat is az alapjogok összehangolásának szükségességére hívta fel a figyelmet, mindezen túl létező és egyre erőteljesebb lakossági igényt elégítene ki a feladatkörbe tartozó alapjogok érvényesítésén túl is. Ehhez ugyanakkor elengedhetetlen az alkotmányban is nevesített országgyűlési biztosokkal való folyamatos egyeztetés vagy még inkább együttműködés, amely lényeges előrelépés lenne az adatvédelmi biztos úr által is szükségesnek ítélt helyes kompromisszumok megtalálása érdekében.
Tisztelt Biztos Úr! Elengedhetetlennek tartom mindezen túl, hogy európai uniós tagságunkra tekintettel vizsgálatra kerüljön az a kérdés, hogy az ön által védett alapjogok garanciái megfelelően érvényesülnek-e az Európai Gazdasági Térség más tagállamába történő adattovábbítás és annak ott történő feldolgozása, felhasználása esetén, hiszen az elmélyülő együttműködés, az utóbbi időkben hozott törvények - itt egyebek mellett az európai részvénytársaságra, az európai szövetkezetekre gondolok -, ezek új tapasztalatokat és megállapításokat hozhatnak.
Mindezek mellett a beszámolót jónak, kellően részletesnek ítélem, az egyenlő mérce mindenkori alkalmazásának követelményét feltételezve azt és a határozati javaslatot elfogadásra ajánlom a tisztelt Országgyűlés részére.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
