GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Biztos Urak! Államtitkár Úr! Képviselő Asszony és Képviselő Urak! Az adatvédelmi biztos beszámolójával kapcsolatban a korábbiaktól némiképp eltérően kevésbé lennék általános, inkább néhány konkrét üggyel szeretnék foglalkozni.
Elöljáróban azt azért mindenképpen fontosnak tartom elmondani, hogy mindaz, amire maga Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos úr is hivatkozott expozéjában, az a néhány körülmény a változó világban, mint például az az elképesztő technikai fejlődés, ami körülvesz bennünket, vagy az a nemzetközi politikai környezet, amiben a terrorizmus elleni fellépés, a terrorizmus elleni küzdelem és ebben a küzdelemben a különböző államok különböző bűnüldözési szervei szoros együttműködésének igénye felmerül, mind-mind olyan tényező, sok más tényező mellett, amelyek az emberi jogokra fogékony, érzékeny embereket különösen arra indítják, hogy az adatvédelem kérdésével foglalkozzanak, az adatvédelmet nagy jelentőségű, alapvető emberi jogi kérdésként kezeljék.
Van egy harmadik ilyen téma, ami különösen fontos, és azt gondolom, hogy ez a hazai ombudsmani gyakorlatban különösen nagy erővel jelenik meg. Azt hiszem, persze nincs annak semmi jelentősége, ha valamit én mondok ki, de azért talán fontos kimondani kormánypárti képviselőként, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatos ombudsmani állásfoglalások meggyőződésem szerint nagyon fontosak, mondom ezt úgy, még akkor is, ha ezek között esetleg lehetnek olyanok, amelyek éppen a kormányzat tevékenységével szemben kritikát fogalmaznak meg. Hiszen az adatvédelmi biztosnak itt nagyon fontos feladata van, a modern tömegdemokráciákban a technika minden feltételt megad ahhoz, hogy a lehető legtöbb állampolgár a lehető legtöbb közérdekű adathoz hozzá tudjon jutni, hogy a lehető legszélesebb körű nyilvánosság bevonásával folyjék például a törvényhozás vagy a kormányzat munkája, és a lehető legszűkebb körre szabjuk azoknak az iratoknak, feljegyzéseknek, s a többinek a körét, ami titkos, elzárt a közvélemény elől, amihez a választópolgár, az állampolgár nem tud hozzáférni.
A konkrét ügyekre rátérve, 2005-ben emlékezetes volt, és emlékezetem szerint nemcsak az adatvédelmi biztos, hanem emberi jogokkal foglalkozó civil szervezetek, jelesül talán a Társaság a Szabadságjogokért egyik aktivistája is exponálta magát ebben a kérdésben: a személyi igazolványok másolásának ügye a bankokban, illetve különösen nagy vitát váltott ki a mobiltelefon-szolgáltatóknál a személyi igazolványok másolásának, ezen másolatok raktározásának, tárolásának ügye. Nagyon fontosnak tartottam akkor is, és mondhatom ezt a liberális frakció nevében, tartjuk most is ezt az állásfoglalást, és ez egy jó példa arra, ami egyébként meglehetősen gyakran előfordul, túlnyomórészt ez fordul elő hál' istennek, hogy az adatvédelmi biztos állásfoglalása nyomán kedvező elmozdulás történik ilyen területen.
Aztán a kamerák ügye. Erről az emberi jogi bizottság ülésén elhangzottakat összefoglalva volt már alkalmam beszélni, itt azért mégiscsak felidézem újra, hogy magam határozottan azt gondolom, hogy mindaz a felvetés, amit az adatvédelmi biztos megfogalmazott, miszerint érdemes lenne egy átfogó hatástanulmányt készíteni Magyarországon a közterületi kamerák vélt és/vagy valós hasznosságáról, hasznosulásáról, ez tényleg olyan kérdés, amit érdemes lenne tudományos alapossággal, módszeresen kutatni. Hiszen az adatvédelemmel akár csak laikusként foglalkozva is, az ember azt látja, hogy nagyon sok olyan ügy van, amikor első megközelítésre teljesen jogos és teljesen joggal védhető, érvekkel viszonylag könnyen alátámasztható állampolgári elvárásokra hivatkozva kezdi el az állam vagy kezdik el magánszervezetek, vagy különböző szervezetek korlátozni bizonyos adatokhoz a hozzáférést, vagy kezdenek el adatokat gyűjteni, kezdenek el egymás között adatokat cserélni.
Nem találunk állampolgárt, aki ne helyeselné azt a politikai, közéleti célt, hogy szorítsuk vissza a bűnözést. De lehet, hogy érdemes megnézni, biztos, hogy jó eszköz-e annyira, mint amennyire gondoljuk erre a közterületi kamerák rendszere. Nem nagyon találunk állampolgárt, aki ne értene egyet azzal, hogy a különböző államoknak, a különböző államok bűnüldöző szerveinek szorosan együtt kell működniük annak érdekében, hogy a globalizált világban a kor technikáját magas fokon használó nemzetközi terrorizmus ellen hatékonyan fel lehessen lépni. Igen, de itt is nagyon fontosak az adatvédelmi megfontolások, hogy a káosztól, a rendetlenségtől, a háborútól való félelmünkben a végén nehogy alapvető szabadságjogainkat is feláldozzuk.
(16.50)
Hosszan lehetne még sorolni ezeket a kérdéseket. Adatvédelmi biztos úr említette, valószínűleg jövőre lesz a beszélgetésünk tárgya - hiszen a 2005-ös beszámolóban nem szerepel - a pozitív adóslista ügye, ahol megint nagyon könnyen és látványosan lehet amellett érvelni - meg is teszik ezt Magyarországon többen -, hogy majd néhány százalékkal alacsonyabb lehet a kamat akkor, ha ez az eszköz a bankok rendelkezésére áll, és az állampolgárok első megközelítésben erre minden bizonnyal azt mondják, hogy ez nekünk jó, hiszen olcsóbban fogunk banki hitelekhez hozzájutni. De ha valaki egy picikét végiggondolja, hogy egy ilyen totális rendszer, ahol minden pénzintézet egy állampolgár összes pénzintézettel kapcsolatos szerződésére, azok részleteire és az ezekkel kapcsolatos adatokra rálát, ez vajon jó-e vagy sem, itt már azért komoly aggályok merülnek föl. Tehát sokszor nehéz az adatvédelmi biztosnak, hiszen a közvéleménnyel szemben kell megfogalmaznia, vagy a közvélemény szemében evidenciának tűnő érvekkel szemben kell megfogalmaznia a maga aggályait, és azt gondolom, összességében elismerésre méltó az, ahogy mindezt sikerül megoldania az adatvédelmi biztosnak, illetve hivatalának.
A konkrét ügyek sorára visszatérve: a kamerák mellett nagyon fontosnak tartom - Péterfalvi Attila meg is említette - a promóciós adatkezelések körüli ügyeket. Ezeket nem részletezve a politikai marketingről hadd beszéljek, mert a parlamentben vagyunk, politikai pártok képviseletében, képviselőiként jutottunk ide be. Ez például egy olyan terület - ahogy az adatvédelmi biztos is megemlítette -, hogy legalább a letiltó, de szíve szerint inkább a hozzájáruló nyilatkozathoz kötné a politikai marketing igénybevételét. Ez például egy olyan terület, ahol a politikai pártoknak a saját választási kampányukban megjelenő önös érdekeikkel szemben minden bizonnyal valamilyen önmegtartóztató, önmérséklő gesztust kellene gyakorolniuk, s mindezt adott esetben közösen is megtehetnék. Hiszen politikusként pártokban dolgozva pontosan értjük, hogy mi az a helyzet, mi az, ami előállítja azt az igényt a politikai kampány időszakaiban, hogy teljesen természetessé válik egy politikai szervezetnél ilyenkor, hogy a lehető legtöbb háztartásban, ráadásul a modern politikai marketing alapelveit figyelembe véve a lehető legtöbb emberhez “személyesen”, vagyis név szerint szeretnének eljutni a pártok.
Ugyanakkor, ha egy picikét néha megkérdezünk néhány választópolgárt erről vagy akár saját magunk a politikusi gúnyát levetve otthon kinyitjuk választási időszakban a postaládát reggelenként, és ezt nem bízzuk a családtagjainkra, akkor azt kell látnunk, hogy itt tényleg egy nagyon súlyos helyzetről van szó, valamilyen gátat, valamilyen korlátot mindenképpen kell ennek szabni. Mondom még egyszer, itt arra nyílna kiváló lehetőség, hogy a különböző politikai erők a saját érdekeiket egy picikét háttérbe szorítva kompromisszummal, konszenzussal legyenek képesek elfogadni valamilyen önkorlátozást a politikai marketing gyakorlása területén. Hozzáteszem, hogy ez csak látszólag ellentétes a politikai erők érdekeivel, mert minden bizonnyal nagyon népszerű lenne egy ilyen lépés.
Fontos volt, hogy a felsorolásban említette az adatvédelmi biztos a közfeladatot ellátó személy vagy ilyen szervezet képviseletében eljáró személy eljárásával kapcsolatos adatok nyilvánosságát. Csak az említés szintjén: a jogalkotásnál - erre később még visszatérnék - a jogszabálytervezetek nyilvánossága.
Ami pedig, tényleg csak a felsorolás szintjén még néhány ügyet illet: a biztosi összefoglaló külön fejezetet szentel a közérdekű adatok nyilvánosságával, valamint az információs jogok ütközésével kapcsolatos eseteknek. Ezek közül csak néhány állásfoglalásra szeretnék utalni. Az egyik állásfoglalás azzal foglalkozik, hogy el lehet-e zárni jogszerűen a nyilvánosságtól egy minisztérium jogalkotási tervét arra hivatkozva, hogy ez egy döntést előkészítő munkaanyag.
Itt megint egy olyan területről van szó, ahol egyébként az adatvédelmi biztos az emberi jogi küzdelemben - azt hiszem, hogy ezt talán Péterfalvi Attila is meg tudja erősíteni - hasznos segítőtársakra lelt néhány olyan civil szervezetben, amelyek ezeket az ügyeket fontosnak tartják, és adott esetben pereskednek is minisztériumokkal, állami közigazgatási szervekkel, bizonyos iratokba való betekintés érdekében. Itt megint szeretném nevesíteni is a Társaság a Szabadságjogokért nevű szervezetet, amelyik hosszú évek óta rendszeresen indít ilyen pereket a magyar állam különböző szerveivel szemben ezen adatok nyilvánosságáért.
A közérdekű adatok nyilvánosságával és a politika, a kormányzat, az önkormányzat sajátosságaival kapcsolatban érdekes az az ügycsokor, amikor arról van szó, hogy a közérdekű adatok lehető legszélesebb nyilvánossága azt szolgálja, hogy a közügyekről való döntéshozatal pénzügyi értelemben is a lehető legtranszparensebb, a lehető legátláthatóbb legyen. Csak az említés szintjén: az adatvédelmi biztos állásfoglalása abban az ügyben, hogy közbeszerzési ügyekben is csak kivételesen lehet zárt ülést tartani a képviselő-testület, illetve a bizottság esetében, hogy nem törvénysértő, ha a képviselő-testület a polgármester nyilatkozatától függetlenül nyilvános ülésen tárgyalja a polgármester illetményének, jutalmának, juttatásainak megállapítására vonatkozó javaslatot, vagy hogy a korrupció elleni hatékony harc “egyik kardinális kérdése a közszféra nyilvánossága, az információszabadság garanciáinak növelése érdekében pedig további jogalkotói lépésekre van szükség”.
Ezek mind-mind olyan biztosi állásfoglalások, amelyek mind az önkormányzati, mind a kormányzati, mind a parlamenti gyakorlatban nagyon fontos alapelveket jelenthetnek, illetve további jogalkotási feladatokat jelölhetnek ki, csakúgy, mint az a kettő, amit még szeretnék idézni, ha mást nem, a címét: a közfeladatot ellátó szerv szerződéses kapcsolatai során keletkezett adatok közül csak azokat illeti védelem, amelyek üzleti titkot képeznek, illetve az önkormányzati hatáskörbe tartozó kérdések megvitatásának nyilvánosságát biztosítani kell. Ezekkel is foglalkoztak ebben az évben biztosi állásfoglalások. Azt gondolom, ezek mind olyan ügyek, amelyek a közélet tisztaságát elősegítő nagyobb transzparencia, nagyobb nyilvánosság, nagyobb átláthatóság irányába hatnak.
Végül a rendőrséggel kapcsolatban még egy állásfoglalásra szeretnék külön kitérni. Ez az az állásfoglalás, amely azt mondja ki, hogy az egészségügyi adatok indokolatlanul tág körben kért szolgáltatása jogellenes, és a rendőrség úgynevezett készletező adatgyűjtésének gyakorlatához tartozik, mely módszer sérti a különleges adatok kezeléséhez fűződő jogokat. Az adatvédelmi kérdésekre érzékeny civil szervezetek és néhány politikus is többször megfogalmazta már annak a problematikusságát, hogy a bűnüldözés során a rendőrség milyen adatbázisokhoz hogyan férhet hozzá például az egészségügyi ellátórendszerben, különösen szenzitív csoportok és különösen érzékenyen érintett csoportok is lehetnek ebben a körben.
(17.00)
Gondoljunk csak arra, amikor, mondjuk, a kábítószer elleni harc során azt tartja fontosnak egy nyomozás, hogy HIV-fertőzött emberek személyes adataihoz jusson hozzá. Azt gondolom, hogy ez az állásfoglalás, ami (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ezt a fajta készletező adatgyűjtést korlátozni igyekszik, ezen a területen is nagyon fontos alapelveket jelenthet.
Kifutottam az időből, köszönöm szépen a türelmét, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
