PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Adatvédelmi Biztos Úr! Tisztelt Biztos Urak! Tisztelt Államtitkár Úr! A mai napon harmadikként az adatvédelmi biztos beszámolóját tárgyalja a parlament. A másik két jelentés kapcsán is elmondható lett volna, hogy aki veszi a fáradságot, és átrágja magát a több száz oldalas jelentéseken, az egy teljes körű társadalmi helyzetelemzést olvashat. Ebben megtalálhatja, hogy melyek a legtöbb állampolgár által sérelmezett kérdések, mely társadalmi réteg szembesül leginkább a különböző jogi visszaélésekkel, a hatóságok eljárásait vagy döntéseit sérelmezik inkább az érintettek, illetve hogy az állampolgárok és a hatóságok milyen arányban fordulnak a biztosok hivatalaihoz és főként állásfoglalási vagy intézkedési kérelemmel.
Az adatvédelmi biztos irodájához 2005 során összesen 36 631 irat érkezett. Az érdemi, vagyis valamilyen intézkedést igénylő új iratok száma összesen 10 936 volt. A világra és az emberek felé nyitott biztosi szerepfelfogás, a közszereplések számossága, az ismertség és az elismertség, a kivívott társadalmi presztízs visszahat az indítványok számára is.
Az adatvédelmi biztostól a két alapjogot érintő kérdések mellett sokszor kérnek a hatáskörét csak áttételesen vagy egyáltalán nem érintő jogi kérdésekben véleményt, tanácsot, állásfoglalást. Az adatvédelmi biztos hatás- és feladatköre is jócskán bővült és erősödött. Kiemelendő, hogy a személyes adatok védelme területén hatósági jogköröket gyakorol, elősegíti az általa védett alapjogokat érintő jogszabályok érvényesülését, egységes értelmezést, előzetes ellenőrzést gyakorolhat, így a korábbinál jóval hatékonyabb jogvédelmet tud biztosítani az érintettek számára.
A 2350 iktatott ügyirat közül ebben az évben 1149 adatvédelemmel és az információszabadsággal kapcsolatos panaszügy érkezett, ez 35 százalékos, igen jelentős növekedést mutat. A konzultációs beadványok és a jogszabály-véleményezések száma nem nőtt számottevően. A nemzetközi ügyeink számaránya duplájára emelkedett, ami az EU-tagságunkból is fakadó tagállami kötelezettségeinkkel áll összefüggésben. Az adatvédelmet érintő 1493 ügy megoszlása a következőképpen alakult: részben vagy egészben adatvédelmi panaszügy 1061, adatvédelemmel kapcsolatos konzultációs ügy 394, hivatalból indított adatvédelmi vizsgálat 22 volt.
A vizsgált adatkezelők között első helyen kell megemlíteni az egyéb adatkezelők közé sorolt munkáltatókat, a különböző szolgáltatásokat nyújtó gazdasági társaságokat, áruküldőket, illetve társasházakat. Idetartoznak a kéretlen, üzleti célú reklámokat, ajánlatot tartalmazó elektronikus levelekre, spamekre vonatkozó vizsgálatok is, amelyek a jó érzésű netpolgárokat idegesítik, az idegeiket oly sokszor borzolják.
A sajtót és a médiát érintő ügyek száma jelentősen emelkedett, hasonlóképpen, mint a helyi önkormányzatokat, az egészségügyi intézményeket, a pénzintézeteket, a társadalmi szervezeteket és a külföldi adatkezelőket érintő beadványok. A már lezárt panaszügyek több mint a felében volt megállapítható annak jogossága, amiből a számadatokon túl messzebbre mutató következtetéseket is le kell vonnunk. Az állandósuló vizsgálatokat illetően is megjelennek aggodalomra okot adó elemek, melyek közül elsősorban a munkáltatók adatkezelését emeli ki a jelentés, példaként említve a személyiségteszteket és egyéb munkahelyi megfigyeléseket.
Az adatvédelmi biztos vizsgálódásai között figyelmet érdemel az irányított betegellátási rendszerről tett megállapítás is, amellyel külön fejezet foglalkozik.
(17.10)
A 2005. év a választásokat megelőző kampány időszaka volt. A felmerült panaszok kapcsán értékelte a biztos a politikai marketing tevékenységét is. Idézem: “A személyes adatok politikai célú kezelése körében - tekintettel arra, hogy különleges adatokról is szó lehet - az általánosnál is nagyobb hangsúlyt kell fektetni az adatvédelem szabályainak érvényesülésére. Ezzel szemben Magyarország politikusai és kampányszervezői igen hasonlóak a napóleoni korszakot követő restaurációhoz: semmit sem tanultak, és semmit sem felejtettek”.
A kormány által közvélemény-kutatási céllal folytatott SMS-voks elnevezésű kampány adatkezelési kérdéseit vizsgálva a biztos megállapította, hogy a Miniszterelnöki Hivatal által szervezett kampány lebonyolítója az adatvédelmi nyilvántartásba bejelentkezett, azonban az adatlap információtartalmának ellentmondásai miatt szükséges volt a vizsgálatot lefolytatni.
Noha a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény rendelkezéseit a kampány nem sértette, az elektronikus hírközlésről szóló törvény előírja, hogy az emberi beavatkozás nélküli, automatizált hívórendszer az előfizető tekintetében csak akkor alkalmazható közvetlen üzletszerzési vagy tájékoztatási célra, ha ehhez az előfizető előzetesen hozzájárult. Ez a rendelkezés az előfizetők magánéletének védelmét szolgálja azáltal, hogy sem üzletszerzési, sem - jelen esetben politikai - tájékoztatási célból ne lehessen kéretlenül a polgárok magánéletébe avatkozni.
Egyes ügyekben nyilvánvalóvá vált a helyi önkormányzatok testületeinek, bizottságainak és igazgatási szerveinek túlzott információéhsége és az általuk kezelt személyes adatok széles körű, illetve újszerű felhasználásának igénye; közvélemény-kutatás, adatgyűjtés, kapcsolatfelvétel a helyi választópolgárok közösségével, helyi politikai, illetve kampánytevékenység. Vagyis megfigyelhető, hogy az országos politikában meghonosodni látszó új kommunikációs eszközök és módszerek tükröződnek a helyi közéletben is.
2005-ben is volt már példa arra, hogy a döntéshozók a településeken vezetett nyilvántartásoknak a törvény által meg nem engedett összekapcsolásával megismert információkkal akarták hatékonyabbá és igazságosabbá tenni eljárásukat, vagyis olyan személyes adatokat használtak fel az érintett állampolgárok ügyeiben, melyeknek megismerésére nem voltak jogosultak. A hivatalos iratok továbbításakor, postázásakor több ízben is előfordult, hogy nem kellő körültekintés, netán takarékoskodási megfontolások esetenként rossz hatással voltak az adatbiztonságot szavatoló - korábban már bevett - eljárásokra.
A személyes adatok kezelésének egy másik speciális esetére is felhívja a biztos a figyelmünket. Meglehetősen nagy számban kifogásolták az állampolgárok, hogy a nyomozások során a rendőrség gyakran kifejezett kérés ellenére sem rendeli el a zárt adatkezelést, illetve az eljárásokban kezelt személyes adatok gyakran jutnak illetéktelen személyek tudomására, amelyről a panaszosok esetenként fenyegető telefonok és levelek útján értesülnek. Ilyen esetekben a biztosi megkeresésre a nyomozó hatóság minden esetben azt a választ adta, hogy amennyiben az érintett kéri, úgy ők elrendelik a zárt adatkezelést, illetve hogy a személyes adatok egészen biztos, hogy nem tőlük kerültek illetéktelen személyek birtokába.
Tekintettel arra, hogy a biztos nyomozási jogkörrel nem rendelkezik, a rendőrségi tájékoztatás tudomásulvételén túl ezekben az ügyekben más intézkedést nem tudott tenni, még akkor sem, ha a nem kellőképpen körültekintő adatkezelés meglehetősen nyilvánvaló volt. A panaszosok azt sérelmezik, hogy az eljárásban részt vevő személy az iratbetekintési jog gyakorlásával, illetve a tárgyaláson tett tanúvallomás következtében hozzáfér mások személyes adataihoz. A polgári perrendtartás - szemben a büntetőeljárásról, valamint a közigazgatási hatósági eljárásról és szolgáltatásról szóló törvénnyel - nem ismeri a zárt adatkezelés intézményét. Az erre irányuló kérés teljesítése tulajdonképpen a bírón múlik, noha a bíróság által idézett tanú személyes közrehatása nélkül is érdekellentétbe kerülhet az eljárás alperesével vagy felperesével.
A tanú fenyegetése, tisztességtelen befolyásolása megnehezíti vagy kizárja a jogvita pártatlan elbírálását, ezért az eljárás nem kívánt külső befolyásolásának lehetősége csökkenthető, illetve elkerülhető, ha a tanú személyes adatai nem hangoznak el a tárgyaláson, nem szerepelnek a jegyzőkönyvben, ha a bíróság zártan kezeli azokat. A polgári eljárásban részt vevő tanúk adatainak zárt kezelését szorgalmazva az adatvédelmi biztos az igazságügy-miniszterhez fordult a polgári perrendtartás szabályai módosításának a javaslatával.
A 2005. év általános és pozitív tapasztalatai között az adatvédelmi biztos kiemeli, hogy a kórházak, egészségügyi intézmények vezetői és munkatársai részéről érezhető és nyomon követhető a tudatos és építő jellegű együttműködési szándék, ugyanakkor sajnálatos módon erősödő negatív tendenciaként értékeli, hogy az egészségpolitika irányításáért felelős minisztérium egyre több esetben próbálja kikerülni vagy mellőzni az adatvédelmi biztos észrevételeit.
A kormányzat részéről reflexként működő, egyszerűsítés és racionalitás jegyében zajló centralizálási kísérletek a társadalombiztosítási azonosító jel tekintetében 2005-ben is felszínre kerültek. Az Egészségügyi Minisztérium megkeresésében állásfoglalást kért arról, hogy a taj-szám átadható-e a Belügyminisztériumnak azért, hogy az EU-kártya kiállítását a jövőben az okmányirodák végezzék el. Törvényi felhatalmazás hiányában, valamint az adatvédelem alkotmányos alapelvei alapján az adatvédelmi biztos határozottan ellenezte azt a belügyminisztériumi törekvést, mely a biztosítottak taj-szám alapú nyilvántartását az okmányirodákhoz telepítette volna át.
Egyértelműen pozitív jelenségként értékelhető, hogy a BM Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatala adatkezelését érintő panaszok száma a nyilvántartásokban tárolt hatalmas mennyiségű személyes adathoz képest csökkenő tendenciát mutat.
2005-ben közel 120 indítvány érintette a hitelintézetek, takarékszövetkezetek adatkezelését. A panaszok - akár az elmúlt években - néhány jellemző ügycsoportba sorolhatók, így az ügyfél-azonosítás, a bankkártyahasználat körében előforduló adatkezelések, a hitelbírálat során kezelhető adatok és dokumentumok köre, elutasított hiteligénylés esetén ezek jogi sorsa volt.
A pénzügyi szektorban is évről évre visszatérő probléma az okmányok fénymásolásának gyakorlata, amiről Gusztos Péter képviselőtársam néhány perccel ezelőtt már beszélt. A pénzügyi szolgáltatók adatkezelésével kapcsolatos ügyek 40 százalékát azonban a központi hitelinformációs rendszer működését kifogásoló panaszok tették ki.
A biztos kitér az ellenőrök ellenőrzésére, amely az adatvédelmi biztos tevékenységének kezdettől fogva fontos területe. A közpénzek ellenőrzését végző két központi állami szerv, az Állami Számvevőszék - az ÁSZ - és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal - KEHI - tevékenységének nyilvánosságát az adatvédelmi biztos működésének tíz éve alatt számos esetben vizsgálta. Míg az Állami Számvevőszékkel kifogástalan szakmai együttműködést sikerült megvalósítani, az adatvédelmi biztos és a KEHI kapcsolatát az 1999-ben felmerült első ügy óta sajnálatos módon egyet nem értés és viták jellemzik.
Az eddig elmondottakon túl még rengeteg érdekes és közfigyelemre számot tartó dolgot ki lehetett volna emelni a beszámolóból, amit a konkrét ügyleírások színesítettek.
Végezetül szeretném megköszönni az adatvédelmi biztos úrnak, hogy a képviselői munkánk ellátását és a helyes döntések meghozatalát rendszeresen elősegíti ajánlásaival, és hogy ilyen tartalmas és színvonalas beszámolót terjesztett elő, amit a Magyar Demokrata Fórum nevében természetesen elfogadásra ajánlok a tisztelt Háznak.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
