BALOG ZOLTÁN
BALOG ZOLTÁN
BALOG ZOLTÁN, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlési Biztosok! Magam is, magunk is, a bizottság nevében is csatlakozom a dicsérő kórushoz természetesen, erről már beszéltünk a bizottság ülésén, mégis azt gondolom, akkor tisztességes egy dicséret, ha nem akarjuk ezzel letudni az Országgyűlés munkáját, hanem ennek következményei is vannak.
Rögtön az elején essünk túl azon a szerintem Országgyűlésünkre legkínosabb ponton, amit nagyon visszafogottan és szerényen, de mégiscsak említettek az országgyűlési biztosok jelentésükben is, és itt is szóba került, a székháznak az ügyét. Most már harmadik alkalommal - bízom benne - több mint 90 százalékos többséggel el fogjuk fogadni a határozatot, a beszámolót, és közben mégsem történik semmi. Úgy gondolom, ez a komolyságunkra kérdőjeleket vet fel, 2004-2005-2006-ban a bizottság és a parlament kérése ellenére a kormány nem teljesítette az ilyen irányú kötelezettségét. Azt gondolom, ezt az ügyet meg kellene oldani, a 2006. évi költségvetésben sincs erre semmifajta utalás, és ez nem igazán jó jel.
Összességében - a dolognak a lényegi részére térve - megállapíthatjuk, hogy a beszámolók magas színvonalú tevékenységről szólnak, függetlenségről, határozottságról, és mindezek tették azt lehetővé, hogy jogállami funkciójának és társadalmi rendeltetésének megfeleljen ez a hivatal. Úgy gondolom, különösen fontos ma az a funkció, hogy helyre kell állítani, és olykor vissza kell adni a jogállamnak a tekintélyét, a jó hírét, az állampolgároknak az államba vetett bizalmát, hiszen az államba vetett bizalom ma súlyos hiányokat mutat fel Magyarországon. Ha vannak olyan intézmények, amelyek ezt a közbizalmat erősítik, azt is mondhatnám, hogy egyfajta helyettes szolgálatot végeznek olyan intézmények helyett is, amelyek ezt a bizalmat inkább gyengítik, mint erősítik, akkor azokat valóban meg kell becsülni, és nemcsak dicsérő határozatokkal, hanem úgy is, hogy ha nincs is ugyan ügydöntő jogkörük, de mégiscsak ajánlásaik elfogadásával, megfogadásával fejezzük ki ezt a megbecsülést. Azok az egyéb állami intézmények, amelyek részben e bizalom megrendülésének az okozói, talán azzal tudnának visszaadni valamit ebből a munkából, amit önök és a hivatalok végeznek, ha legalább az ajánlásokat megfogadnák.
A beszámolóból én is csak néhány pontot emelnék ki, amelyek különösen fontosak, és úgy tűnik, a jövőre nézve még fontosabbak lesznek, mert nem biztos, hogy mindig előremegyünk, a fejlődés lehet visszafejlődés is. Itt különösen az egészségügyi igazgatás és a betegjogok területére gondolok, ahol már ez a jelentés is megjegyzi 2005-re nézve, hogy a jogi háttér jelentős változása, az intézményi struktúra egyidejű átalakítása, nem beszélve a finanszírozás okozta nehézségek miatti állandó feszültségről és rögtönzött megoldásokról, olyan helyzetet teremtett, amely gyakran értelmezésre vagy magyarázatra szorul. Mit várjunk akkor az elkövetkező időktől, ha a rengeteg lefaragás, megszorítás, elvonás, takarékosság kapcsán várhatóan annak leszünk tanúi, hogy a megszokott jogérvényesítési színvonalban akár az egészségügyi ellátás, akár a nyugdíjrendszer, akár a bentlakásos intézményekben élők jogai, akár a rokkantak foglalkoztatása terén visszaesés történik? Ez anyagi teherbíró képesség, gazdasági teljesítmény függvénye is, tehát azon jogok mértékének érvényesülése terén, ahol költségvetésfüggésről van szó, ott bizony visszaesésnek leszünk tanúi.
Itt jön az a szerte a világon hangoztatott bölcsesség, hogy a jogok forrása, a kötelezettségek teljesítése, vagyis valójában a jogokat le lehet írni, azok számát lehet szaporítani, ígérni is lehet, de betartani belőlük csak annyit és olyan színvonalon, amire a materiális anyagi fedezet lehetőséget biztosít. Ez nem egy ellenzéki vélemény, ez egy idézet volt az egyik országgyűlési biztos beszámolójából, illetve válaszából a bizottsági ülésen, amellyel a bizottságunk mélyen egyetértett, legalábbis ellenvéleményt nem fogalmazott meg.
A másik olyan ügy, amit fontosnak tartok, a lakhatással kapcsolatos ügyek. Az országgyűlési biztos 2005. május 31-én kiadott egy jelentést, amelyben megállapította, hogy a lakáscélú állami támogatásokról szóló rendelet nem felel meg teljes mértékben az alkotmányossági követelményeknek. A továbbiakban a beszámoló végigköveti ennek az ajánlásnak a hányatott sorsát, és megállapítja azt, hogy nemcsak hogy nem fogadta meg a jogalkotó az ajánlásokat, hanem éppen ellenkezőleg, ellenkező kormányrendeletet adott ki. A biztos jelentésében egyedi panaszok vizsgálata alapján megállapította, alkotmányos visszásságok rendezése érdekében felkérte a miniszterelnököt a rendelet módosításának kezdeményezésére annak érdekében, hogy a lakáscélú támogatásokra való jogosultságról közigazgatási szerv hozzon határozatot. Ez a bankok hitelezési gyakorlatával kapcsolatos anomáliákat, a jogorvoslati lehetőség biztosítását célozta, mert a bankok egy ilyen jogerős határozat után már csupán a hitelképesség kérdésében járhatnának el önállóan.
Azt állapítja meg - és itt megint idézet következik -, hogy “az ajánlás nem járt eredménnyel, mert a kormány nevében azzal utasították el, hogy egy újabb hatóság felállításával járó jelentős költségeket a költségvetés nem biztosítja”. Az országgyűlési biztos az ajánlását a jogorvoslat más formáinak biztosítására tartotta fenn, a biztos további javaslatait részben módosítva fenntartotta, de eközben a kormány úgy hirdette ki a kormányrendelet módosítását, hogy abban a biztos ajánlásait figyelmen kívül hagyta. Úgy gondolom, ez egy tanulságos történet.
Azzal fejezte be az egyik országgyűlési biztos a jelentését, hogy a 2005. év unalmas év volt. Attól tartok, hogy a 2006. év sajnos kevésbé lesz majd unalmas.
Talán még egy mondatot engedjenek meg, amelyik részben a bizottságunkra vonatkozik, és az együttműködés erősítését célozza. Úgy gondolom, mindannyiunk feladata, nemcsak a bizottságunké, hanem az egész Országgyűlésé - és talán itt komoly együttes hiányosságaink is vannak -, hogy Magyarországon nemcsak a jogbiztonság, hanem a jogtudat erősítésén is együtt kell gondolkodnia a biztosok hivatalának, az Országgyűlésnek és a bizottságnak, ellenzéknek és a kormánypártoknak, hogy mit tehetnénk a szemléletformálással kapcsolatban, mit is jelentenek az emberek számára az emberi jogok, az, hogy jogaik vannak és ezeknek a jogoknak ők nemcsak alanyai, hanem felelősök is ezeknek a jogoknak a betartásáért, elsősorban természetesen az állam szervei, a hatóságok, de minden állampolgár is.
Úgy gondolom, hogy az állampolgári ismeretek oktatása ebből a szempontból kevés, komoly összefogásra van szükség ahhoz, hogy ezen a téren erősítsük Magyarországon a civil kurázsit, az állampolgári öntudatot és érzékenységet.
Mindezekkel együtt javaslom az Országgyűlésnek, hogy mind a beszámolót, mind pedig a határozati javaslatokat fogadja el, mint ahogyan azt az Országgyűlés elé terjesztettük.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
(11.00)
