DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Nos, előrebocsátva, a Szabad Demokraták Szövetsége az országgyűlési biztos és helyettesének beszámolóját egységesen elfogadásra ajánlja a tisztelt Háznak. Olyan sokat szóltak már itt előttem a beszámoló tartalmáról, engedtessék meg, hogy kicsit a formájáról is ejtsünk néhány mondatot, mert bizony megéri, hogy odafigyeljünk rá.
Ez a beszámoló gyakorlatilag egy olyan kézikönyv, amelyet mindenki, akár még a laikusok is az eligazodás és bizonyos joggyakorlat követése érdekében bátran használhatnak. Én azt is javasolnám, hogy ennek a beszámolónak egy külön kiadását bocsássuk a széles közvélemény rendelkezésére. Itt nemcsak a tematika jó és a felsorolások, hanem olyan jogeseti eligazítások is vannak, amelyet az egységes jogalkalmazás érdekében, nyilván nem kötelező jogforrási erővel, de komoly útmutatásként - akár mint a bírósági határozatok tárát - lehetne forgatni.
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Nagyon örülök annak is, hogy a beszámoló és az itt megfogalmazott esetegyüttes gyakorlatilag az egész államigazgatás, közigazgatás, társadalmi élet valamennyi területét átfogja, nyilván nemcsak önszántából, hanem azért is, mert ilyen jellegű panaszok és beadványok érkeznek az ombudsmanokhoz, ami példázza, hogy irányukban a bizalom az egész társadalom részéről egységesen megvan.
Felmerül időnként az a probléma, hogy milyen szervezeti formációkban lássák el a feladatukat, legyenek-e úgynevezett szakombudsmanok. Itt a parlamentben is volt erről már korábban szó, hogy esetleg bővítsük az egész grémiumot úgy, hogy szakombudsmanok, valamint a jövő nemzedéke ombudsman, környezeti ombudsman s a többi s a többi. Én a magam részéről ezt a gyakorlatot nem szívesen követném, hisz azzal, hogy megvan az általános országgyűlési biztos, megvan a kisebbségi, megvan az adatvédelmi biztos, és megvan nyilván az általános ombudsman helyettese, ez, látván a beszámolóban is, megfelelő garanciát biztosít arra, hogy ez az intézmény hosszú távon is alkotmányosan, jogállamban működhessen.
Az viszont elképzelhető, mint ahogy erre van is példa, mondjuk, az oktatási tárca környékén, hogy maga a tárca létrehoz egy ilyen intézményt, és oda lehet fordulni az adott szakügyekkel kapcsolatban. De semmiképp nem örülnék annak, ha a Magyar Köztársaság egy külön törvényben ezt az intézményt úgy kezdené felosztani, hogy évenként akkor mindig módosítanánk, mert még van egy társadalmi csoport, annak is kell egy ombudsman, meg még a horgászoknak is kell; most persze ez vicc, de mondjuk, a civil szervezetek, a civil egyesületek ombudsmanja. De azt hiszem, ez nem vezetne az egységes joggyakorlat kialakítása felé, és nem is lenne jó, mert mindenki a saját területét szeretné fontosnak látni, és ebből csak feszültségek keletkeznének.
Hadd térjek ki én is egy-két területre a beszámoló kapcsán. Az egyik már több felszólalásban is előjött, hogy az Alkotmánybíróság korábbi döntései és az ombudsmanok eseti állásfoglalásai mennyiben követik egymást, és mennyiben felelnek meg annak. Itt van például ez a lakáskamatdolog, amellyel természetesen sokan keresték meg az ombudsman irodáját, amikor a kormány megváltoztatta a korábbi támogatási szabályokat. Az Alkotmánybíróságnak a kilencvenes évek elején már kellett foglalkoznia egy ilyen ügyben ezzel a kérdéssel, amikor is a megörökölt '89 előtti úgynevezett kedvezményezett kamatozású hitelek megváltoztatásáról volt szó. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy megfelelő indokkal, a társadalmi és a gazdasági helyzet nagymértékű megváltozása okán, ilyen döntést meg lehet hozni, azonban arra figyelemmel, hogy ez olyan feszültséget és olyan lehetetlen helyzetet ne okozzon, amely egyes társadalmi rétegek számára elviselhetetlen terhet jelent.
Ez az átalakítás, amely itt megtörtént az elmúlt évben, bizony, ha tetszik, ha nem, a rászorultság elvét vette figyelembe, és abba az irányba terelte a támogatást, amelyre nézve az ombudsmani megállapításokkal mindenben egyébként egyet lehet érteni.
Említették itt előttem az ombudsmanok rendvédelmi szervekkel kapcsolatos megállapításait. Kétfajta panasz is megjelent. Az egyik irányban maga a szervezet ellátottsága és munkakörülményei, valamint a szolgálati viszonyhoz kapcsolódó háttér biztosítása, avagy annak hiánya. Több esetben megállapították az országgyűlési biztosok, hogy egyes területeken sem a szabadidő, sem a túlóra kifizetése, sem pedig a háttérrendszer, ideértve egyébként azokat a felszereléseket, amelyek a rendvédelmi szerveknek joggal járna, nem éppen a legoptimálisabbak. Ami sajnálatos volt ebből a beszámolóból, amit leírnak a biztosok, hogy sokszor nem kaptak visszajelzést az illető felelős vezetőktől azokra a megállapításokra, amelyeket ők megtettek.
(13.10)
Hasonló volt a másik oldalról is a megállapítás, és kirívóan durva az az eset, amikor egy bérlethamisítással vádolt illetőt bizony olyan keményen rabosítottak, ami becsületére válna, mondjuk, a jelenleg fegyverrel szaladgáló bankrablónak is, akit egyébként nem sikerült megfogni. A bérlet vélt hamisítóját természetesen azonnal tudták úgy rabosítani, ami bizonyos emberi jogi problémákat is felvet. És helyesen állapítja meg egyébként a beszámoló az arányosság és a szükségesség problematikai körbe tartozó tényállást is. Itt ugyancsak megemlíti az ombudsman, hogy a visszajelzések bizony nem mindenben igazolták azokat a megállapításokat, amiket ők tettek. Itt a hivatali visszajelzésekről van szó.
Fontos területe jelenik meg a jogalkotásban és a jogszabály-előkészítésben is az országgyűlési biztosoknak. Vegyünk két példát! Nagyon érdekes, és örülök, hogy Ángyán professzor is itt van, foglalkozott a 2005-ös évben a géntechnológiai törvény várható változtatásával is az ombudsmani iroda, és már ott megírja, hogy az egészséges környezethez való jog, ezeket az úgynevezett védőtávolságokat, amiről itt vitatkozunk, és ezeket a zónákat, hogy hány méter meg hogyan állapítsa meg, azt mondja, hogy a legmagasabb mértékig el kell menni, és az együtt-termesztés optimális biztonságát megtenni. Mert hiszen nem mondja, hogy a géntechnológiával probléma van, hiszen ha azt úgy csinálják, ahogy a jelenlegi biztonsági intézkedések ezt előírják, akkor persze lehet csinálni, hogy ez milyen problémákat keletkeztethet később, arról meg még nincsenek információk, ezért a kellő óvatosságot fenn kell tartani.
Ugyancsak joggal említi meg a beszámoló a hulladékgazdálkodási törvény kapcsán, amikor azt mondja, hogy a csomagolóanyag-visszagyűjtési százalék s a többi hogyan alakuljon. Ezt az államtitkárhoz írja még akkor, amikor ez a törvényi módosítás még a Ház elé se került. Kedves, jó barátaim, vegyük figyelembe a környezetvédelmi értékeknél a prioritást, a sorrendet. Az első a környezetet szennyező anyagok kibocsátásának csökkentése, a második az újrahasznosítás, a harmadik a megsemmisítés, és csak negyedik helyen jöhet szóba a lerakás, és ehhez képest az intézkedéseket kéri megtenni. Ugyanúgy, amikor egy elfogadott törvénynél kvázi alkotmánybírósági döntést is hoz; annyiban kvázi, hogy kimondja, hogy alkotmányellenes, de nem tudja megsemmisíteni, mert ehhez nincs joga. A kötelező védőoltásnál - emlékezzünk, itt vitatkoztunk, és volt egy módosító indítvány - azt mondta ki, ha az állam ezt elrendeli, és ebből kára származik annak, akinek ezt kötelezően meg kell kapnia, akkor itt a felelősség fennáll. Ezt a jogszabályhelyet bizony az Országgyűlés akkor kivette. Aztán később persze vissza is került, de ez az ombudsmani megállapítás alapján történt, egyébként nagyon helyesen.
Tehát összességében lehet látni, hogy nemcsak a jogalkalmazásra és az egységes jogértelmezésre, hanem magára a jogalkotásra is van közvetlen befolyása az ombudsmani intézménynek. És annak nagyon örülök, hogy ezt a tisztségét úgy látja el, hogy ez az Országgyűlés ellenzéki és kormánypárti oldalán egyaránt elismerésre és megbecsülésre enged következtetni. Annak meg kiváltképp, hogy ebben az Országgyűlésben oly ritkán, de az Állami Számvevőszéknél és az országgyűlési biztosoknál mindig egységesen szoktunk szavazni, és remélem, hogy ez az idén is így lesz, a beszámolókat elfogadjuk. Azt viszont én sem tartom kizártnak, hogy a jövő évi beszámoló már nagyobb érdeklődésre fog számot tartani, mert van egy-két olyan 2006-os ügy, amivel aztán keményen foglalkozni kell.
Kívánok valamennyiüknek jó munkát, és köszönöm a Szabad Demokraták Szövetsége nevében azt, amit 2005-ben és 2006-ban is tettek.
Köszönöm szépen. (Taps.)
