DR. TAKÁCS ALBERT
DR. TAKÁCS ALBERT
DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese: ...Még ezzel is húzom az időt, hogy nem bírom felrakni magamra a mikrofont...
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány, nem rendszerbe szedett, nem összefüggő megjegyzésem volna. Az első, hogy személyemben nem éreztem olyat, hogy különösebb kritikát kapott volna a tevékenységem, de vagyok annyira önkritikus, hogy számomra az is sokat jelent és jelzésértékű, hogy melyek azok az elemek, amelyeket a működésemből egyáltalán dicsérnek, és higgyék el, hogy ez sok esetben önvizsgálatra késztet.
Ombudsman és politika. Erről egészen határozottan az a véleményem, hogy az ombudsman akkor kerül a politika érdeklődésének homlokterébe, ha olyan kérdésekkel kezd el foglalkozni, amelyekkel a politikának kellene foglalkoznia. A tevékenysége természetesen nem politikai jellegű, de ha magára vállalja a legitimitás megteremtésének vagy kijelölésének útját, akkor természetszerű, hogy ez politikai mezőbe is helyezi. Szavaimból természetesen kitűnik, hogy szerintem nem helyes, hogyha egy ombudsman ilyet tesz.
Számos megjegyzés, észrevétel elhangzott még itt, egyebek mellett szó volt arról, hogy esetleg az ombudsmanoknak testületként, többségi elv alapján kellene döntést hozniuk. Ez a gondolat valószínűleg az egyik megszólalásomra vezethető vissza, és a szavaknak megvan a maguk sorsa.
Én többször szót emeltem az ellen, hogy a Magyarországon kialakult ombudsmanstruktúra nem biztos, hogy a legjobbak közé tartozik, és erre mondtam, hogy két másik példa képzelhető el: egy testületi működéses, osztrák típusú, ahol tényleg többségi döntés van, illetőleg egy egyértelműen hierarchizált, főombudsmannal és helyettessel működő görög rendszer, és ezt abból a szempontból mondtam, hogy a reform menetében az étlapra esetleg felkerüljön a választási lehetőség.
Nem először mondom - és a magam részéről természetesen, ha kérdezik a véleményemet, nagyon szívesen elmondom jogszabályok előkészítésének a menetében, a jogszabályok véleményezését illetően -, hogy az nem ombudsmani feladat, és én a leghatározottabban helyteleníteném, ha az ombudsmannak dolga lenne a jogszabályoknak a véleményezése, több oknál fogva: éppen azért, mert nem politikai tényező, az ő szakértelme csak egy a tekintetbe vehető dolgok közül. Ráadásul ezzel olyan folyamatok indulnának el, hogy más intézményeknek, például az Alkotmánybíróságnak a működése egészen sajátos helyzetbe kerülne, hiszen ha az ombudsman, mondjuk, egy francia alkotmánytanács módjára előzetesen azt mondta valamire, hogy ez rendben van, akkor utána rendkívül furcsán nézne ki, hogy az Alkotmánybíróság azt mondja, hogy nincs rendben. És akkor valószínűleg a tisztelt Ház is kínos helyzetbe kerülne, amikor az egyéves tevékenységünkről véleményt mond, mert akkor nem lehetne minden további nélkül ilyen szép, dicsérő szavakat mondani, hiszen lehetne hivatkozni az Alkotmánybíróság eltérő véleményére.
Pénzkérdés, nem pénzkérdés, erről egy dolog jutott eszembe. Magam is elég sok bentlakásos idősotthonban előfordulok, és tényleg szívszorító, mondjuk, a legegyszerűbb dolgot látni: az idősek táplálásának a szisztémáját, a reggelit, ebédet, vacsorát. De ennél is szomorúbb dolog az, hogy miközben tudjuk, hogy nem ott szolgálják fel a kaviárt és a füstölt lazacot, de annak a szerény tápláléknak miért kell még ehetetlennek és rossznak is lennie, mert az sem kerül többe, hogy ehetőre vagy ehetetlenre főzik. Tehát a pénzen túlmenően - erre nem tértem ki - én azért érzékelek az ilyen bentlakásos intézményekben szakmai hiányosságokat is, amelyek egyértelműen a személyzetnek, illetőleg az irányításnak az elégtelenségére vezethetőek vissza.
(A jegyzői székben Pettkó Andrást dr. Hende Csaba váltja fel.)
Az olcsó állammal, a reformmal kapcsolatban elhangzottakat pedig oly módon tudnám megismételni, megerősíteni, hogy a közkiadásoknak ezt a részét nyilvánvalóan át kell gondolni abból a szempontból, hogy például az emberi jogok érvényesülése milyen követelményeket támaszt. Mert nem hiszem, hogy a fogyasztóvédelmet, az adatvédelmet, a környezetvédelmet a közeljövőben olcsóbb állami szolgáltatássá lehetne tenni, mint amilyen, hiszen éppen egy-egy váratlan helyzet mutatja azt, hogy valójában a kapacitások elégtelenek ezeknek a feladatoknak a megoldására.
(14.40)
Sajnos, az állam nem vállalkozás, hogyha nagy a karácsonyi roham, akkor gyorsan fölveszek még két eladót, és utána januárban elküldöm. Az államnak erre a csúcsra járatásra föl kell készülnie, és én ezt értem azon, hogy olcsó államot nem lehet csinálni, de természetesen takarékosat és hatékonyat igen.
Számomra is nagyon érdekes, izgalmas és tanulságos volt a vita, és amit mindig szoktam mondani, az én kapacitásaim bizottsági meghallgatásokban meg hasonló parlamenti működésben messzemenően nincsenek kihasználva. Az elmúlt időszakból és 2005-ből is néhány nagyon érdekes, nagyon jó összejövetelről mégis tudok számot adni, és ezúton is biztatnám a tisztelt Országgyűlést, hogy ha úgy gondolják, hogy egy más aspektusú megszólalás is indokolt, akkor ne kíméljenek engem se, kollégáimat se, mert nagyon szívesen részt veszünk olyan szakmai vitákban, amikor egy dolog előtt vagyunk, és arról esetleg véleményt tudunk formálni. Éljenek ezzel a lehetőségükkel!
Köszönöm szépen. (Taps.)
