FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA
FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Biztos Urak! Tisztelt Ház! Azt gondolom, az előttem szólókkal egyetértésben kijelenthetjük, hogy az ombudsmani intézmény a rendszerváltás utáni egyik legszélesebb körben elfogadott jogintézményünkké vált. Ennek a ténynek talán most a legidőszerűbb hangot adni, hiszen a 2005. évi beszámoló kapcsán emlékeznünk illik és emlékeznünk kell e jogintézmény tízéves jubileumára is. Gusztos képviselőtársamhoz csatlakozva szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat arra, hogy a jogintézményt az alkotmány 1990-es módosítása hozta létre, és az ombudsman és annak hivatala 1995. július 1-jével tudta megkezdeni működését.
Tíz évre visszatekintve nyugodtan állíthatjuk, hogy ez az új intézmény beváltotta a hozzá fűzött reményeket, megfelel társadalmi rendeltetésének, a jogállami elvárásoknak. Egyetértek dr. Lenkovics Barnabás biztos úrral, aki szóbeli kiegészítésében is megerősítette, hogy ennek az intézménynek a működésére a függetlenség és a minőség volt a jellemző. Reméljük, ez az elkövetkező időszakban is így marad.
A beadványok számából is kitűnik, hogy a jogintézmény széles körben vívta ki az állampolgárok tiszteletét, tevékenységével fejleszti és tudatosítja az állampolgárokban az alkotmány helyes értékelését, az alkotmányos alapjogok ismeretét, tiszteletét és annak tartalmi megismerését is. Segítésével - és talán én magam ezt tartom az egyik legfontosabbnak - nőtt az állampolgárok hite abban, hogy maguk is jelzéseikkel és véleményükkel elősegíthetik a demokratikus jogállamiság fejlődését.
E tízéves jubileumi éves beszámoló értékelésekor igen fontosnak tartom annak is hangot adni, hogy nemcsak a jogintézmény létrehozása volt helyes döntés, de valamennyi ombudsman személye is jelentősen elősegítette e jogintézmény széles körű pozitív társadalmi megítélését is. Az ombudsmani intézmény tekintélye így nálunk is a minőségi munkában, a munka minőségi színvonalában rejlik. Büszkék lehetünk arra - véleményem szerint is -, hogy sikerült hazánkban is a nemzetközi elvárásoknak megfelelő intézményt létrehozni és működtetni.
E jogintézmény tízéves munkája tapasztalatainak összefoglalását, a problémák és eredmények tanulságainak és gyermekbetegségeinek feltárását és a jövő kihívásaival való felkészült szembenézést kaphattuk meg az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének beszámolójában. A jogintézmény tevékenységének egyértelmű pozitív megítélését jelenti véleményem szerint az is, hogy a tízéves működés során újabb és újabb területeken merül fel a társadalmi igény az alapvető állampolgári jogok védelme iránt, hangsúlyosan a gazdasági vállalkozásokkal, a bankokkal, biztosítókkal, pénzügyi tevékenységet folytató magáncégekkel szemben és nem utolsósorban a médiumokkal szemben is.
Ugyancsak üdvözlendő tény, hogy a civil szervezetek részéről is egyre erőteljesebb igény jelentkezik az ombudsman intézményének meghatározott szakterületekre és ágazatokra való kiterjesztése tekintetében is. Egyetértek a biztos úrral, illetve az általa tolmácsolt és mind a négy ombudsman által következetesen képviselt állásponttal, hogy az ombudsmani intézmény továbbfejlesztésének útját nem az ombudsmanok számának emelésében látják, hanem a jelenlegi hivatali apparátus megerősítésében, illetőleg egyértelmű hatáskörök biztosításában. Ugyancsak egyetértek az ombudsmanok azon álláspontjával is, hogy meg kell őrizni és védeni kell az ombudsmani intézményt továbbra is a határtalan hatáskör-kiterjesztéstől.
Igen örvendetesnek tartom azt, hogy a beszámolóban erőteljes hangot kapott az az igény az ombudsmani intézmény fejlesztésének fő iránya tekintetében is, hogy fejleszteni kell az úgynevezett együttműködő alkotmányosságot a demokratikus jogállam egész intézményrendszerében. A magam részéről kiemelném, hogy a beszámolóban e tekintetben sem a ma oly gyakran tapasztalható másra mutogatás jelent meg, hanem az a megállapítás és jogos igény, hogy az együttműködésnek elsődlegesen éppen az országgyűlési biztosok között kell, illetőleg kellene kialakulnia.
Teljes mértékben egyetértek, és támogatandónak tartom az országgyűlési biztosok testületkénti eljárási igényét, a többségi szavazással kialakítható állásfoglalások meghozatalát azokban az eljárásokban, ahol más-más alkotmányos alapjog nézőpontjából kell állást foglalni az egyes ombudsmanoknak, természetesen azzal, hogy a párhuzamos vagy a különvélemény lehetőségét biztosítani kell.
(12.50)
Üdvözlendő az az álláspont is, hogy az államszervezeti reformnak is részét kellene hogy alkossa a magyar ombudsmani intézmény szervezeti reformja, különös tekintettel az elmúlt tízéves tapasztalatokra.
Igen tanulságosak azok a beszámolóban kiemelt vizsgálati tárgykörök is, amelyek plasztikusan mutattak rá egyes, komoly átgondolást igénylő kérdésekre. Ilyen például, hogy lehet-e feladata az ombudsmani intézménynek az, hogy egységes értelmezést és alkalmazást kérhessen az Alkotmánybíróság, a Legfelsőbb Bíróság, a Legfőbb Ügyészség bevonásával a feladatkörében észlelt nagy horderejű kérdések esetében; vagy az alapvető szabadságjogok gyakorlásának határvonalai, korlátozásának lehetséges mértékei és határvonalai tekintetében vállalhat-e az ombudsman egyfajta mediátori szerepet; igényelhető lenne-e valamennyi ombudsman részéről az a törvényi lehetőség, hogy a jogszabálytervezeteket véleményezésre megkaphassák. Átgondolandó alapkérdésként fogalmazódott meg, joggal, hogy miként oldható fel az a kérdés, hogy az ombudsmani állásfoglalás, amely kötelezővé nem tehető, milyen módon kaphatna mégis megfelelő figyelmet és elvárható figyelembevételt a hatóságok és legfőképpen a bíróságok előtt. Továbbá szükséges az ombudsmanok közötti új együttműködési formák kidolgozása is.
Tisztelt Ház! A magam részéről is szeretném nagy tisztelettel megköszönni biztos úr és helyettese, illetőleg annak hivatala munkáját mind a konkrét ügyekben, mind pedig az ombudsmani intézmény helyének, szerepének tisztázása érdekében vállalt munkáját. S bár igen sok a megoldásra váró feladat még e jogintézmény tekintetében is, kiemelném az ombudsmanok múlhatatlan érdemeit abban, hogy ez a jogintézmény megőrizte az egész társadalom tiszteletét és elismerését.
Mindezek alapján a magam részéről javaslom a beszámolók elfogadását. Köszönöm. (Taps.)
