GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. A vitának ezt a részét a magam részéről csak azzal szeretném lezárni, hogy rögzítem, van közöttünk egy jelentős véleménykülönbség. Bár én elfogadom, és mondtam, hogy ezzel egyetértek, hogy ezek fontos kérdések. A világ változik, a nagyobb és a kisebb települések is változnak. A képviselőtársam említette, hogy van olyan falu, ahol minden harmadik ház eladó, ez így van. Van olyan falu, amelyik a maga hagyományában, a maga tradíciójában képes erősödni és gyarapodni. De van olyan is, ahol már minden harmadik házat megvettek, teljesen átalakult a település jellege, és egy újra virágzó településbe fordult, más jellegű településként, mint korábban létezett. Nagyon sokféle változat van, nagyon sokféleképpen képesek reagálni, átélni, megélni ezek a települések ezt a változást.
Én csak arról beszéltem ebben a vitában, hogy nem tudom elfogadni azt a beállítást, miszerint a parlament egyik oldalán a falurombolók, a másik oldalán pedig a faluvédők vannak, mert a képviselőtársaimnak minden megnyilvánulása ezt sugallja.
Azt mondja a képviselő úr, hogy ő nem emlékszik arra, hogy kistelepülésen iskolát zártak volna be. Kérdezze meg Pokorni Zoltánt vagy Pálinkás képviselő urat, akik miniszterek voltak abban a kormányzati ciklusban, amikor majdnem 10 százalékkal csökkent a ciklus végére az alapfokú oktatási intézményeknek a száma. Hogy konkrétak legyünk, 2002-ben 10 százalékkal volt kevesebb alapfokú oktatási intézmény Magyarországon, mint 1998-ban. Senki nem támadta a Fideszt akkor azzal, hogy faluromboló lenne. Pokorni Zoltán maga mondta, hogy egy szomorú folyamat természetes következménye az, ami zajlik. Ha ez a szocialista-liberális kormányok idején történik, akkor falurombolásról beszélnek, és nem tudom, még miről, miközben pedig értelmes, tartalmas vitát kellene és lehetne folytatni például egy ombusmani jelentés kapcsán arról, hogy amikor a nagy szolgáltató rendszerek és a nagy állami rendszerek átalakulnak, megreformáljuk őket, egy részük magánkézbe kerül, akkor mik azok a minimumok, amelyek mindenkinek kell hogy járjanak. Mert senki nem azért akarja megváltoztatni a közlekedési rendszert (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy legyenek falvak, amelyek aztán el vannak vágva a külvilágtól, hanem hogy mindenhol jobb minőségű szolgáltatáshoz jussanak, lehetőleg kevesebb adófizetői pénzből elköltött állami forinttal, mármint veszteségforinttal működő szolgáltatások legyenek.