LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlési Biztos Urak! Miért fontos számomra ez a jelentés? Nagyon fontos számomra, mert segíti a képviselői munkánkat. Fontos számomra az, hogy konkrét ügyekből az általánosra következtet minden esetben, szabályok, összefüggések tarthatóságáról vagy tarthatatlanságáról foglal állást, irányelveket fogalmaz meg, összehangolási követelményeket állapít meg. Mindez rendkívül fontos, de talán a legfontosabb az, hogy ezekben a konkrét ügyekben a kisember védelmet, jogértelmezést, jogszolgálatot kaphat a nagy, rugalmatlan rendszerekkel szemben.
Ilyen nagy, rugalmatlan rendszer a távhőszolgáltatás, amelyik, azt hiszem, az ország legnagyobb ilyen irányú rendszere. Erről Soltész Miklós képviselőtársam már érintőlegesen beszélt, én egy kicsit továbbfejtem ezt a gondolatot. Azért nagyon izgalmas ez a rendszer, mert ebben az egyes ember, az egyes lakáshasználó szembekerülhet akár az épületben élő többi lakáshasználóval, lakástulajdonossal, szembekerülhet a szolgáltatóval, szembekerülhet az itt rendeletalkotó önkormányzatokkal is. Ennek az összeütközésnek az alapja az, hogy a nagy rendszer nem tud alkalmazkodni, nem tud illeszkedni az általánoshoz képest eltérő helyzetekhez és igényekhez. Nem tud a bent lakó takarékoskodni, nem tud védekezni a nagy rendszert érő hatásokkal szemben, és nem tud mit tenni a nagy rendszer működési zavarai közepette.
Miért érdekes mindez? Azért érdekes, mert itt óriási számokról van szó, Soltész Miklós képviselőtársam említette már, hogy 600-700 ezer távfűtéses lakás van, amelyek rendkívüli hőveszteséggel bírnak, a falakon, ablakokon, a pince zárófödémén keresztül szökik az amúgy egyre drágább meleg. De a legnagyobb probléma talán az, hogy a bent lakó nem tud védekezni, nem tud leválni a pazarlóan működő rendszerről, fönt őrült meleg van, kinyitják az ablakot, alul pedig a lakók fáznak. Pontosan egy ilyen esetről szól például az egyik konkrét esetleírás, amikor egy északi tájolású lakásban lakó fűtését nem tudta megoldani a rendszer, hiába tettek be nagyobb fűtőtestet, hiába próbáltak ez ellen védekezni. Mivel a lakó problémáját nem tudták megoldani, ezért azt mondta, hogy ő nem kér ebből a szolgáltatásból, ebből természetesen óriási bonyodalmak keletkeztek. Tehát nem tud védekezni, nem tud leválni a rendszerről, nem tudja mérni a saját fogyasztását; tehát ez önmagában egy óriási probléma, sőt az ilyen irányú törekvéseiben akadályozott is.
(13.20)
Ez a probléma talán Budapesten a legerőteljesebb, hiszen itt van arányaiban a legtöbb ilyen lakás, majdnem 200 ezer panellakás van Budapesten, és a budapesti távhőrendszerek működnek, úgy tudom, a legdrágábban, a legrugalmatlanabb módon, és én XV. kerületi képviselőként azt mondom, ahol 86 ezer lakóból 54 ezer ilyen panellakásban lakik, hogy egészen konkrétan személyes kapcsolatban vagyok panellakásban élőkkel, akiknek ez a problémája egészen rendkívüli.
A 2005-ös beszámolóban mindössze 24 ilyen panasz jelentkezik, ez nagyon kevésnek tűnik egy ilyen óriási számokkal működő rendszerhez képest, de én azt gondolom, hogy ez is a rendszer rugalmatlanságáról tanúskodik, egy kicsit tanúskodik az itt élők kiszolgáltatottságáról és a tehetetlenségéről is, és azt hiszem, hogy a lakótelepen élők érdekérvényesítő képessége is talán a leggyengébb. Itt él, úgy gondolom, a nagy laksűrűség ellenére leginkább az a bizonyos David Reisman-i magányos tömeg, amelynek az atomizáltsága a nagy közelség ellenére rendkívüli.
Én azt gondolom, hogy az ombudsmanok munkája ezzel a jelentéssel véget ér, ez a jelentés számunkra viszont rendkívül fontos, mert innen kezdődik a mi munkánk a következtetések levonásával; mert azt gondolom, hogy az itt leírtakat nekünk feltétlenül tovább kell gondolni, az itt felvetettek további intézkedésekre, további jogalkotói ténykedésekre sarkallnak bennünket.
A legfontosabb megállapítás, és azt hiszem, hogy nemcsak a múlt, tehát az előző időszakról szóló beszámoló, hanem a közeli jövő is erre késztet bennünket, hogy megfogalmazzunk egy olyan alapelvet, ami így, de facto nem jelenik meg a jelentésben, de azért az értelmezésben ez egészen nyilvánvaló számomra, hogy a legfontosabb elv a mérhetőség és a szabályozhatóság biztosítása volna, ennek a panelprogramban általános, kiemelt, teljes körű és azonnali prioritást kellene biztosítani. Ezt mintegy alapelvként kellene megfogalmazni, hogy a mérhetőség és a szabályozhatóság teljeskörűen a panellakásokban, én úgy gondolom, hogy azonnal biztosítandó volna, ez az ott élők alapérdeke egyben.
Ez, úgy gondolom, hogy nem pusztán nemzetgazdasági kérdés, tehát ilyen energiaválságot idéző korszakban, amiben élünk, ez nemcsak nemzetgazdasági, hanem nemzetbiztonsági kérdéssé is kezd válni, hiszen az energiafogyasztásnak közel 40 százaléka pontosan a fűtési energia, a lakossági energiaköltségnek ez a legjelentősebb szegmense.
