SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ombudsman Urak! Elöljáróban én is szeretném a köszönetemet kifejezni a jelen lévő többi ombudsmannak, illetve munkatársaiknak is a munkájukért. Én úgy fogalmaznék, hogy az önök munkája kissé sziszifuszi munka, viszik a vizet, próbálják föltölteni, próbálják az emberek igazát megvédeni, próbálnak segíteni rajtuk, aztán amikor jön egy új törvénykezési szakasz, jön egy új reformcsomag, bárminek mondható terület, újabb és újabb sérelmek fogják érni az embereket, és ezek a sérelmek bizony évről évre, adott esetben hiába dolgoznak önök nagyon jól, hiába figyelmeztetik a kormányt, az Országgyűlést, a kormánytagokat, a minisztériumokat, sajnos újra és újra előjönnek ilyen és olyan formában, valamilyen módon átalakulnak ezek a sérelmek. Éppen ezért még egyszer köszönöm az önök munkáját.
A kereszténydemokraták véleményét Szászfalvi László képviselőtársam elmondta már, de négy területre hadd térjek ki; egyrészt a fogyatékosügyről, másrészt a távhőszolgáltatásról, harmadrészt az időskorúak bentlakásos intézményeinek és ellátásának a kérdésköréről, negyedik területként pedig büntetőeljárási és nyomozóhatósági ügyekről hadd beszéljek. A fogyatékosügyről mondanék a legtöbbet, azt hiszem, ez az egyik legsúlyosabb kérdés. Hisz az előbb felsorolt négy területet talán az köti össze, hogy a leginkább kiszolgáltatott emberekről van szó, és hogyha ezek közül is kiemelhetnénk egy területet, az a fogyatékosterület.
2005. szeptember 25-én, tehát nem is olyan régen az Országgyűlés szociális és családügyi bizottsága hozott egy közös határozatot. Ebben leginkább a súlyos fogyatékos személyek utazási kedvezményeiről döntöttünk, és azokról, akiket eddig kizártak az utazási kedvezményből. Az elkeserítő ebben a dologban az, hogy hiába volt a bizottságban teljes egyetértés, hiába volt kormánypárti és ellenzéki frakciók között teljes összhang, ez az ügy sajnos azóta sem oldódott meg. Hiába kérte ez a határozati javaslat, hogy a kormány alkosson szakmai szabályokat ennek a területnek a rendbetételére, illetve a 2006-os költségvetésbe már, majd évről évre tegyen be pénzt, ez nem történt meg. Sajnálatosan azt kell mondanom, hogy a Pénzügyminisztérium az idei költségvetésbe sem tette bele ezt a költségvetési összeget, így semmi jó nem várható, teljesen jogosan vetették fel az ombudsman urak az ezzel kapcsolatos kifogásaikat. És azt kell mondanom, hogy most, amikor bizonyos szempontból Kóka miniszter úr bejelentette a közlekedési támogatási rendszer átalakítását, szigorítását, akkor sem vetette fel ennek a kérdésnek a megoldását és a lehetőségét.
A másik nagyon súlyos probléma, amit önök felvetnek a beszámolójukban, az új országos fogyatékosügyi program. Sok helyen dicsérik, és annak idején, amikor a parlamenti vitája volt, mi is támogattuk ezt a programot sok tekintetben, bár felhívtuk a figyelmet annak a hiányosságaira, és felhívtuk a figyelmet arra, hogy nagyon elhúzódik a program, nem véletlen, hogy Sólyom László vissza is küldte ezt a programot, és felhívta a parlament figyelmét arra, hogy itt valamit tenni kell. Az elkeserítő az, hogy ez a fogyatékosügyi program intézkedési terv meghozatalára kötelezte a kormányt, és elmúlt 2006. augusztus 31-e, de azóta sem történt semmi. Tehát nem elég, hogy egy régi határidőt nem tartott be a kormány, amire egyébként a biztos urak felhívták a figyelmet, most tovább csúszik a határidő, tovább csúszik ezeknek az embereknek az élethez való lehetősége és joga. Sajnos, hiába 2005-ről beszélünk, 2006 és 2007 megint csak egy folytatása lesz ilyen szempontból azoknak az elmaradt feladatoknak, amelyeket a kormány nem valósított meg, adott esetben az Országgyűlés nem valósított meg.
A biztos úr észrevételezte, hogy az egészségügyi és szociális ellátás nehézségei leginkább a fogyatékos embereket sújtják. Ezzel a megállapítással teljesen egyetértve azt kell mondanom, hogy a jövő év még súlyosabb helyzetet fog előidézni. Az az 55 kilométeres sugarú kör, amelyben a fogyatékos embereknek el kell jutniuk, hogy az orvosi ellátást megkapják, még súlyosabb helyzetet fog a számukra előidézni, még nehezebb helyzetbe kerülnek. Azt gondolom, hogy ilyen szemszögből is oda kellene figyelnie, mondjuk, az egészségügyi miniszternek az ombudsman urak véleményére. Feltehető a kérdés, hogy ez igazságosabb egészségügyhöz vezet-e, hogy a fogyatékos embereknek ez igazságosabb-e, avagy sem. Szerintem ők maguk is meg tudják ezt ítélni, a választ nem szeretném a szájukba adni.
A következő felvetés, amit teljesen jogosan vet fel az ombudsmanok jelentése, hogy be lehet-e zárni olyan új középületet, amelyet nem akadálymentesítettek az előírásoknak megfelelően. Én is azt mondom, hogy ne csak látszat-akadálymentesítés történjen, be kell vonni azokat a szakmérnököket, akik ilyen területen dolgoznak. Egy példát hadd mondjak el: nemrég egy kultúrházban jártam, ahol nagyon büszkén, érthető büszkeséggel mutatta be az igazgató annak a kultúrháznak az akadálymentesítését. A megdöbbentő csak az volt, hogy amikor egy olyan emberrel mentünk végig ezen az akadálymentesített kultúrházon, aki kerekesszékes volt, és emellett ráadásul szakmérnök is volt, tíz perc alatt bemutatta azt, hogy ez a jó szándékú akadálymentesítés, amelyre nem kevés pénzt is költöttek ráadásul, igazából azt nem mondom, hogy használhatatlan volt, de sok tekintetben nem felelt meg azoknak a jogos elvárásoknak, amelyeket a fogyatékos emberek kértek.
Ugyanígy felvethetném, hogy itt az Országgyűlésnél is jó szándékkal megépítettek dolgokat, és itt van egy kerekesszékes képviselőtársunk, Hirt Ferenc, aki órákat tudna mesélni arról, milyen akadályokba ütközött annak idején, amikor képviselő lett. Azóta ezeket az akadályokat - elismerésem a főmérnök úrnak és munkatársainak - rendbe tették, de nagyon sok minden olyan terület van, amit sajnos szakmérnökök nélkül próbálnak megoldani.
(13.00)
A második nagy terület, akik nem tudnak védekezni, az a távhő területe. Ez 650-700 ezer háztartást érint, ezek azok az emberek, akik nem válogathatnak a fűtési módok között. Nem mondhatják azt, hogy kikapcsolják, leállnak róla, és behoznak egy másikat, hacsak nem akarunk egy olyan iszonyatos helyzetet, mint mondjuk, Romániában, Erdélyben járva az ember azt látja például Torda városában, hogy a panelek ki vannak verve, csövek jönnek ki belőle, és egyéni fűtési rendszerekkel próbálják megoldani ezt az áldatlan helyzetet a szerencsétlen emberek, akik ott élnek. A Szovjetunióban a sztálini időkben volt olyan évtized, amikor fát ajándékoztak születésnapra, karácsonyra az emberek egymásnak. Remélem, ez az idő nem jön el. De amit önök tettek, hogy a távhőszolgáltatással szemben mennyire kiszolgáltatottak az emberek, erre nagyon fontos felhívni a figyelmet és emellé állni, mert minden egyes szabálytalanság tulajdonképpen versenyhelyzet hiányában nehezen oldódik meg azoknak az embereknek a számára. Halkan jegyzem meg, hogy a 2007. év, azt hiszem, elég kemény lesz a távhővel élő emberek számára, a panaszok valószínűleg nagyon meg fognak ugrani.
Az időskorúak bentlakásának ellátásával kapcsolatban nagyon röviden: visszaélések, az étkezések megvonása vagy rossz minőség, mennyiség. Én azt mondom, hogy szigorú büntetésre van szükség. Teljesen jogos az önök felvetése. Az egy más kérdés, hogy ahogy járom az idősek otthonát, és nagyon sokban voltam az utóbbi években, a legnagyobb szeretettel, gondoskodással és ápolással állnak hozzá mind a vezetők, mind pedig a személyzet. De akkor, amikor évente csökkenő normatívát kapnak, és a jövő évben még inkább, akkor egyszerűen nem tudnak mit tenni ezek az otthonok. Sajnos az lesz a következménye, amit egyébként önök teljesen jogosan észrevettek és észrevételeztek: kevesebb ápoló lesz, szűkülő ellátás lesz, és mindez még így is az idősek érdekében, csak hát azért az nem emberhez méltó, hogy tőlük mégis ezeket a részeket elvonják. 2007 megint egy nagy kérdés.
Nagyon röviden, elnök úr, hogyha megengedi: a büntetőeljárási ügyek, rendőrség. Tizenöt év alatt elérte azt a rendőrség véleményem szerint, hogy emberbarátnak tartják, és szimpatizálnak velük az emberek. Nagyon sajnálom, hogy ez, amely munkában az országgyűlési biztosok nagyon sokat segítettek, és tíz év alatt a rendőrség nimbusza javult, egy hónap alatt, két hónap alatt a töredékére csökkent. Önök azt mondják, hogy a szükségesség és arányosság elve kell ezen a területen. Itt egy idézetet hadd mondjak! Amikor VIII. Henrik megtámadta Franciaországot, és számon kérték rajta, hogy miért teszi ezt, ő azt mondta: “igazságos, szükséges és jogos ez a háború.” Sajnos ezek a mondatok mindig visszatérnek, és az embereknek mégis az a hiány megmarad, hogy amikor akár fogvatartottként, akár elítéltként, akár pedig csak vádlottként ott van a rendőrségen, a bíróságon, nem azt kapja, ami elvárható egy jogállamban. Én ezért köszönöm szépen, hogy önök erre is felhívták a figyelmüket.
Összefoglalva: a Kereszténydemokrata Néppárt támogatja egyrészt és elfogadja a beszámolót, és támogatja a határozati javaslatot.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
