SZÁSZFALVI LÁSZLÓ
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ombudsman Urak és kedves Munkatársaik! A Kereszténydemokrata Néppárt frakciója nevében szeretném magam is megköszönni az állampolgári jogok országgyűlési biztosának, illetve általános helyettesének a 2005. évi tevékenységéről szóló beszámolóját, ennek az írásos változatát, illetve a szóbeli kiegészítést is köszönjük, illetve köszönettel fogadjuk. Azt gondolom, hogy csatlakozhatom az előttem szólókhoz, amelyben a magunk részéről is megköszönjük azt a fajta küzdelmet, ha lehet így fogalmazni - sokan sokféleképpen fogalmaztak, én most hadd fogalmazzak így -, amelyet a magyar állampolgárok alapvető jogainak érvényesüléséért folytattak és folytatnak.
Mint ahogyan többen is elmondták előttem, én is hadd tegyem meg, hogy jelezzem, hogy az elmúlt esztendőben tízéves volt az ombudsmani intézményrendszer, és ez a tízéves évforduló, azt gondolom, hogy mindannyiunk számára jó alkalom az értékelésre is, illetve az előretekintésre is. Megjegyzem: jó lenne, hogyha nagyobb nyilvánossága is lenne ennek a mai napnak, tudomásom szerint nem közvetíti a televízió ezt a mai beszámolót. Ez nemcsak a tíz év okán, de szerintem általában nagyon fontos lenne, hiszen ha valóban az ombudsman urak, munkatársaik és reménységem szerint az Országgyűlés is azért küzd, hogy minél jogtudatosabb állampolgárai legyenek, legyünk ennek az országnak, akkor azt gondolom, hogy különlegesen fontos lenne, hogy ezt a lehetőséget is megragadja a köztelevízió vagy a közintézmények körébe tartozó közmédia.
A tizedik évforduló kapcsán tehát értékelnünk lehet és kell az elmúlt tíz esztendőt. Azt gondolom, hogy tényszerűen valóban megállapíthatjuk, hogy az új jogállami intézmény beváltotta a hozzá fűzött reményeket, ügyfélbarát szemlélet honosodott meg a közigazgatásban, bár jelzem, hogy ne bizakodjunk el nagyon, mert van még mit megoldani, és rengeteg feladat van a közigazgatás területén.
Azt gondolom, hogy az, amiről évek óta beszélgetünk, vitatkozunk akár az emberi jogi bizottságon belül, akár az Országgyűlés keretei között, amikor a beszámolókat vitatjuk, az ombudsmanok tevékenysége, megállapíthatjuk, hogy növelte az állampolgárok jogtudatát. Én hozzáteszem, hosszú éveken keresztül mindig elmondtam a hozzászólásomban, hogy ezt tartom az egyik legfontosabb feladatomnak. Annak idején még a beszámolókban is szó szerint is idéztem azokat, amik ma már kimaradtak egyébként ebből a beszámolóból, ez feltehetően azt jelenti, hogy azért valóban kézzelfogható az, hogy előrelépés történt annak tekintetében, hogy az ombudsmanok tevékenysége következtében az állampolgárok jogtudata is erősödött.
De azt gondolom, hogy továbbra is el kell mondanunk, és továbbra is segítenünk kell az országgyűlési biztosokat azon erőfeszítéseikben, hogy minél szélesebb körben, minél többféle intézményrendszer megragadásával, minél több mankót adva nekik valóban tudjuk az állampolgároknak ezt a fajta jogtudatos életmódját megerősíteni, hiszen azt gondolom, hogy tulajdonképpen amikor alapjogokról beszélünk, alkotmányos jogokról beszélünk, emberi méltóságról beszélünk - majd szeretnék kitérni egy picit arra, amiről Takács Albert beszélt itt a szóbeli kiegészítésében -, az államnak a szerepéről beszélünk, akkor azt gondolom, hogy ez egy kulcskérdés, az alfája és az ómegája tulajdonképpen mindennek.
Tényszerűen azt is megállapíthatjuk, és én ezt különösen örömmel mondom a Kereszténydemokrata Néppárt nevében, hogy nemcsak az elmúlt esztendőben, az elmúlt tíz esztendőben valóban úgy érezhettük és úgy érezhetjük, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, illetve általános helyettese az átlagembereknek, a kisembereknek valóban konkrét szószólójaként és védelmezőjeként is fellépett, ami, azt gondolom, rendkívül fontos.
Most az évforduló kapcsán előre is kell tekintenünk, előre is kell figyelnünk, amikor új kihívásokkal néz szembe az egész társadalom, új társadalmi igények, helyzetek és szituációk merülnek fel, amelyekre nyilvánvalóan az alapvető jogok védelme tekintetében új válaszokat is kell keresni és találni. Itt többen megemlítették akár a magánszféra összefüggésrendszerében a gazdaság hatalmasságaival, illetve a médiumokkal szembeni... - nem tudom, hogy fellépésnek fogalmazzam-e (Lenkovics Barnabás bólint.), de mindenképpen valamilyen módon ezeknek a hatalmasságoknak, médiumoknak is az alkotmányos keretek közé való behelyezés tekintetében.
(12.00)
Azt gondolom, hogy ez valóban egy új kihívás, valóban új társadalmi igényként, a panaszok összefüggésében merül fel. Nyilvánvalóan az ombudsmanok önmagukban nem fogják megtalálni a választ erre, tehát a parlamentnek, az Országgyűlésnek ebben mindenféleképpen segítséget kell nyújtani.
Ha az új kihívásokról és a jövőről beszélünk, akkor mindenképpen meg kell említeni azt a több éve húzódó vitát, amelyre itt már többen utaltak. Tudniillik sokan, sokféleképpen, egyes ágazatokban vagy egyes szakterületeken szorgalmazzák újabb és újabb ombudsmani intézmény létrehozását. Mi a magunk részéről szeretnénk megerősíteni azt, amit az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, illetve általános helyettese a beszámolóban is megfogalmaz, hogy nem több ombudsmanra van szükség, hanem a jelenlegi ombudsmanok munkájának, tevékenységének feltételrendszerét kellene optimális módon meghatározni. Ez lehet, hogy felveti egyébként magának a törvénynek a felülvizsgálatát vagy újragondolását is. Ebben mi természetesen partnerek vagyunk, partnerek leszünk.
Semmiképpen nem tartjuk szerencsésnek azt, hogy ötletszerűen jöjjenek elő akár ágazati szinten, alacsonyabb szinten ombudsmani feladatokat ellátó kormánybiztosi státusok, amelyek, azt gondolom, bezavarnak az egész rendszer működésébe. Ezt szerintem mindenképpen jó lenne előbb-utóbb eldönteni, mert most már évek óta vitázunk, történnek lépések - előre egy lépés, vissza kettő, azután előre kettő, vissza egy -, tehát jó lenne, ha már ekkora az egység a Ház mindkét oldalán, és ha lehetőség lesz erre, leülni, továbbgondolni, és pontot tenni a vita, a beszélgetés végére. Azt gondolom, ez segítené az ombudsmanok további tevékenységét, és feltételrendszerét is erősíthetné.
Nekem is ki kell térnem a székházügyre, mert az előző ciklusból áthúzódó ügyről van szó, és ez különösen érintett az elmúlt ciklusban. Örülnék, ha itt lenne a kormány képviselője is, most nézek szét, hogy a kormány képviselője sem hallgatja szerény felszólalásomat. Éppen neki szerettem volna adresszálni azt a konkrét ügyet, amely valóban arról szól, hogy az ombudsmanok és a hivatalok mennyire tudnak kiszámíthatóan és biztonságosan működni. Immár az az érdekes és furcsa helyzet állt és áll elő, hogy magának az Országgyűlésnek harmadik alkalommal kell az országgyűlési határozatba belefoglalni, belefogalmazni azt, hogy a kormányt felkéri - most már talán erősebben mondhatnánk, hogy felszólítja -, hogy végre oldja meg ezt az ügyet. Kérjük tisztelettel a kormányt, a kormány jelen nem lévő képviselőjén keresztül a kormányzatot, hogy végre-valahára az Országgyűlésnek felelős kormány legyen szíves az Országgyűlés határozatát végrehajtani, és ezzel megoldani egy hosszú évek óta húzódó ügyet.
Szeretném azt is jelezni, hogy a beszámoló rendkívül érdekes olvasmány, különösen az egyéni országgyűlési képviselők számára, hiszen magunk is számtalan konkrét esettel találkoztunk, esetleg olyan ügyben is, amely nem került az ombudsmanok elé, de gyakorlatilag ugyanarról, ugyanolyan jellegű ügyről van szó. Ezzel megkaptuk, megkapjuk a választ, és magam is gyakran élek - sajnos vagy örömmel - azzal, hogy állampolgárokat, intézményeket az ombudsmanok felé irányítok. Köszönöm szépen ezen a helyen is, hogy az ombdusman urak és munkatársaik kiváló partnerei az országgyűlési képviselőknek is. Azt gondolom, ez is nagyon fontos lehetőség, amellyel élnünk kell.
Tekintettel arra, hogy nagyon fogy az időm, néhány konkrét témára szeretnék rátérni, majd a végén még két nagyobb átfogó témáról is szeretnék beszélni. Tényleg csak slágvortokban szólnék négy olyan fontos, konkrét ügyről, amely a Kereszténydemokrata Néppárt szempontjából rendkívül fontos. Egyrészt a lakáscélú állami támogatási rendszer vizsgálatával kapcsolatosan megállapíthatjuk a beszámoló alapján, hogy sérült a magyar polgárok, állampolgárok jogbiztonsága. Ezt követően a közszolgáltatók ügyére hadd reflektáljak annyiban, hogy itt arról van szó, hogy a monopolhelyzetben lévő szolgáltatók visszaélnek erőfölényükkel. Rendkívül fontos az a szerep vagy az a küldetés, amelyet az ombudsmanok betöltöttek, betöltenek ebben az ügyben.
Az emberi jogi bizottság ülésén is előkerült a kérdés, az előttem szólók is megemlítették, nagyon fontos az ORTT műsorszolgáltatási jog megújítására irányuló eljárására vonatkozólag az általános helyettes úr megállapítása. Az ORTT azzal, hogy változatlan tényállás mellett a korábbi gyakorlatával ellentétes döntést hozott, a jogállamiság elvéből következő jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okozott. Jó lenne, ha kétszer aláhúznánk ezt a mondatot, és jó lenne, ha valahogyan meg tudnánk állítani ezt a folyamatot.
Végül a konkrét ügyek sorában az oktatásügyre hadd reflektáljak, tényleg csak egy mondatban. A 2005-ben bevezetett kétszintű érettségi rendszer ügye, azt gondolom, rendkívül fontos - és botrányos volt. A szabályozás sérti a jogbiztonság követelményét. Amit ma itt, a szóbeli kiegészítésben is hallottunk, jó lenne, ha a kormány képviselői nyitott füllel hallgatnák ezt az ombudsmani véleményt, hogy amikor egy nagy, bonyolult rendszer átalakításáról van szó, sokkal körültekintőbben kell eljárni.
Végezetül engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy még két nagyobb, átfogó témáról - most már csak röviden - hadd tegyek említést, ami a KDNP részéről rendkívül fontos. Lenkovics Barnabás a kistelepülésen élők jog- és esélyegyenlőségének kérdéséről beszélt részletesen, ami számunkra rendkívül fontos, és köszönjük szépen. Takács Albert általános helyettes úr pedig az állam, az állami kontroll szerepének kereséséről, megtalálásáról beszélt, számomra érdekfeszítő módon. Talán mind a kettőről, mivel most már részletesen nem tudok szólni róluk, azt tudnám erről a két nagy, átfogó témáról mondani, hogy a nagy kérdés, hogyan hallgatjuk őket. Úgy hallgatjuk őket, mint - most adventkor jó helyen mondom talán - kiáltó szó a pusztában vagy pusztába kiáltó szó; azt gondolom, ez óriási különbség.
Nagyon jó lenne, és nagyon fontos lenne, ha az Országgyűlés valóban úgy hallgatná ezeket a szavakat, mint kiáltó szó a pusztában. Most persze ezt elemezhetnénk az egész összefüggésrendszerében, hogy mit is értünk a pusztában, de most ebbe talán ne menjünk bele. A lényeg az, hogy mégiscsak kiszolgáltatott emberekről, kiszolgáltatott emberek megvédéséről van szó, és ezeket a szavakat elementáris erejű és elkötelezett kiáltásnak éreztem és hallottam. A magam, a magunk részéről teljes mértékben azonosulni tudunk ezzel a fajta felfogással, és köszönjük azt az elkötelezett munkát.
Egy picit eszembe jutottak a népi írók a '20-as, '30-as években, mondjuk, az Ormánság összefüggésében, nyilván ez ma másképpen történik. Talán úgy is fogalmazhatnám, hogy a XXI. század elejének jogi nyelvén megfogalmazva kiáltó szó ez a pusztában, és az lenne a fontos, ha ezt valóban meg tudnánk fogadni. Konkrét intézkedésekre van szükség, prioritásokra van szükség. Azt, amit Lenkovics Barnabás úgy fogalmazott, hogy átfogó, komplex fejlesztési stratégiára van szükség, azt mondom, hogy felzárkóztatásra, megoldásra, prioritásokra van szükség.
A Kereszténydemokrata Néppárt részéről köszönöm szépen ombudsman úr és helyettese beszámolóját, elkötelezett tevékenységét, a kiáltó szavakat a pusztában. Azt kívánom, hogy legyen továbbra is erejük és kitartó lelkesedésük ezt a munkát tovább végezni. Köszönjük a munkájukat és a munkatársaik tevékenységét is.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
(12.10)
