DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Reagálni szeretnék Keleti képviselő úr felvetésére, amely szerint azt javasolja, hogy kétévente lehessen csak a RET-ekben módosítást kezdeményezni. Úgy gondolom, hogy a XXI. század egyik legjobban fejlődő ágazata az egészségügy, a diagnosztika, a terápia. A két év ebben a relációban hihetetlen hosszú, egy adott intézmény profilt válthat, egy adott intézményen belül olyan személyi változások következhetnek be, amelyek konszenzus kialakításával igényelhetik, mondjuk, egy régión belül is a különböző átcsoportosításokat. Az egy év nem azt jelenti, hogy feltétlenül módosítani kell, az egy lehetőség a RET-ek számára. A kettő év túl hosszúnak tűnik számomra ebből a szempontból. Sokkal rugalmasabb, ha évente megadjuk a lehetőséget egy régiónak, hogy áttekintse a saját szakmai struktúráját, a saját ellátását, és amennyiben úgy látják közösen, hogy ezen változtatni kívánnak, akkor azt évenként megtehessék.
Ami a módosító javaslatokat illeti, én négy blokkban szeretnék nagyon röviden szólni, habár nem emlékszem rá, hogy volt-e arra precedens, hogy részletes vita alapján a kormányzat megváltoztatta volna az álláspontját egy adott kérdés kapcsán, de hát a remény hal meg utoljára.
Az első csoport a 13. és a 45. számú módosító javaslathoz kapcsolódik, amely tulajdonképpen egy értelmezési vita. Azt mondja a törvény, hogy a jövő évi induló kapacitások száma a meglévő normatívák, illetve a törvényben meghatározottak szerint alakul ki. A normatíván felül a jelenlegi viszonyok között van azon felül lekötött ellátási kapacitás. Nekünk az a véleményünk, hogy ezt is szerepeltetni kell mindenféleképpen a törvényjavaslatban.
A 14., 19., 20. számú módosító javaslat: a kormány álljon ki és mondja azt, hogy lényegében ettől a pillanattól kezdve szabad a pálya. A törvény egy adott régióban nem csupán a közfinanszírozott szolgáltatók számára nyitja meg a lehetőséget, hogy ellátási kapacitásért járuljanak, hanem bármely szolgáltató részére. Ez egyrészt olyan furcsa zavarokat is okozhat, hogy mondjuk, egy alapellátási szolgáltató azt mondja, hogy ő fekvőbeteg-ellátást kíván a későbbiek folyamán működtetni, s ad absurdum ebben megállapodnak a régióban, akkor erre lehetőség nyílik, az azért kockázatokat rejt magában, illetve nem csupán a közfinanszírozott területen, hanem teljesen nyitottá teszi ezzel kapcsolatban. Mi ezt azért meggondolandónak tartanánk, hogy az indulásnál ennyire hirtelen kinyitni az egész szolgáltatást helyes-e vagy sem, mert ez veszélyeket rejt magában.
(21.40)
Itt már Puskás képviselő úr említette a vagyon kérdéskörét. A Magyar Demokrata Fórum számára az 55., 56. és 57. módosító javaslatban egyrészt elfogadhatatlan, hogy az a bizonyos 50 százalékos szabály kizárólag az önkormányzati tulajdonú egészségügyi intézményekre vonatkozik - az a korrekt és korábbi, mindkét oldal által elfogadott szándék, hogy az egészségügyi közvagyon, ha átalakul, ha bármilyen módon magánosításra kerül, az abból befolyó összegek az egészségügyet szolgálják, annak a célját szolgálják, tehát egyrészt ne csak az önkormányzatira, hanem a tárca felügyelete alá tartozó intézmények esetében is érvényesüljön ez az elv -, másrészt pedig: mi sem értünk egyet az 50 százalékkal teljes egészében. A jogutód nélkül megszűnő esetében pedig vannak még feladataink, mondjuk, a népegészségügyi programnak az adott régióban történő megvalósítása tekintetében, tehát lenne mire ezt a pénzt fordítani. Kérjük miniszter urat, hogy lobbizzon az egészségügy érdekében, ha már ilyen kényszerű lépésekre kerül sor, legalább az ebből befolyó összeget mindenféleképpen csak az egészségügyön belül lehessen felhasználni. Van helye a pénznek, én úgy gondolom, ésszerűen föl lehetne használni.
Amire felhívom miniszter úr figyelmét, és tényleg nem értem a minisztérium ezzel kapcsolatos álláspontját - nagyon furcsa válaszokat kaptam erre -, az az 50. módosító javaslat. Ebben az 50-esben, ami a 9. § (2) bekezdését módosítja, az szerepel, hogy abban az esetben, ha rendkívüli esemény ezt indokolja, a meghatározott kapacitáson felül is lehet igényelni ellátási kapacitást, s ezt részletezi az eredeti javaslat, amely azt mondja, hogy a felügyelet az egészségügyi államigazgatási szerv egyetértésével és az egészségügyért felelős miniszter, valamint az államháztartásért felelős miniszter jóváhagyásával az egészségbiztosítónál kezdeményezheti, hogy ezt a pluszkapacitást megkapja. Abban az elvben, gondolom, mindannyian egyetértünk, hogy az ellenőrző és a végrehajtó két külön kategória, az asztal szemben lévő oldalán ülnek. Ebben a relációban mi úgy ítéljük meg, hogy az egészségügyi államigazgatási szerv, az illetékes miniszterek az egyik oldalon lényegében a végrehajtásért felelősek, a végrehajtásért az egészségügyi intézmények működését illetően, a kapacitások elosztását illetően, s ezzel szemben van az ellenőrző funkciót betöltő felügyelet. Ebbe a folyamatban logikailag nem fér bele a felügyelet.
Mi azt mondjuk, hogy ki kell innen venni, nem sérül ezzel a majdan felálló felügyeletnek a jogosítványa, viszont jogilag egy tisztább helyzet alakul, hisz ha ez így marad, akkor a későbbiek folyamán ad absurdum az a helyzet adódhat elő, hogy a felügyelet saját maga által hozott döntéseket kénytelen ellenőrizni, ami jogilag nonszensz, gondolom, ebben egyetértünk. Kérem miniszter urat, hogy ebből ne csináljanak presztízskérdést, ez egy jogelmélet, ez egy jogelvi kérdés, amivel nagyon sokan egyetértenek, még a kormányzó pártok esetében is a válasz az volt, hogy ők megkapták az ukázt, hogy semmi olyan módosítást nem lehet támogatni, ami a felügyeletet érintené. Ez önmagában a felügyeletet nem érinti, hanem a mechanizmust próbálja helyre rakni. Legalább ennél az egy esetnél kérem, gondolja végig miniszter úr, lehet, hogy igazunk van, és talán érdemes ezt a módosítást ebből a szempontból befogadni. Köszönöm szépen a figyelmüket.
