DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Bács-Kiskun megye, 2. vk.): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Az ajánlás 11., 12., 16., 30., 37., 40., 54., 62., 67., 78. pontjaihoz szeretnék hozzászólni. Valószínűleg ez egy hozzászólásban nem fog menni, úgyhogy ígérem, betartom az időkorlátot, és újra szót fogok kérni.
(22.50)
Az ajánlás 11. pontjában - ez összefüggésben van egyébként vagy legalábbis egységként kezelhető a 12. ponttal és idetartozik a 16. is - arra teszünk javaslatot képviselőtársaimmal, hogy először is végre úgy számoljuk el a fekvőbeteg-ellátást, ahogy azt elszámolni kell, hiszen ez az ágyszám, valljuk be, egy kicsit elavult. Az ágyszám kapcsán igazából nem ágyszámról beszélünk, hanem időegységre jutó finanszírozásról. Megpróbáljuk az aktív ágyon időegység alatt ellátható esetek számával definiálni az elszámolást, ezzel is segítve a minisztériumot, hogy valóban pontosan beszéljünk.
Csak halkan jegyzem meg egyébként, hogy kommunikációs szempontból nagyon hatásosnak tűnik, amikor azt mondja a miniszter úr, hogy a fölösleges ágyakat majd vigyék ki a kórházból, de ez a törvényjavaslat nem erről szól. Ehhez semmi köze nincs az égadta világon, de nem olyan túl sok ember ért az egészségügy finanszírozásához, nem is elvárható tőlük, ezért azt gondolom, legalább a törvényben jó lenne ezt pontosítani.
Hasonlóan egyébként, szeretnénk bevezetni, mert a mi meggyőződésünk, hogy önmagában az, hogy a fekbőveteg-intézményrendszerben ilyen mennyiségű teljesítményhajszolás folyik... - amelyikért, valljuk be, csapatok járják az országot, akik javaslatokat tesznek, hogy hogyan kódolják át a leadott teljesítményeket az orvosok, ahhoz, hogy magasabb pontszámokat kapjanak. (Dr. Molnár Lajos jelzésére:) Miniszter úr, ugyanebben az országban él. Ha ezt sem ismeri, akkor baj lenne. Ki kell ezt mondani; ki kell mondani, mi már többször kimondtuk.
Ennek a legfőbb problémája az - ez a DRG vagy a hbcs, amelyben ha ilyen módon történik a finanszírozás, mindenki a racionális önérdekét követi, és minden kórház ezt a dolgot hajtja végre. A mi javaslatunk itt azt, hogy egy félig-meddig vegyes finanszírozás jelenjen meg. Jelenjen meg újra egy fejkvóta-finanszírozás, amely egyébként lehetőséget ad a kórházaknak ebben a vegyes finanszírozásban arra, hogy miközben a teljesítményeiket leépítik, attól a kórházak fix költségei elismerésre kerüljenek, és ez önmagában is képes lenne a problémát kezelni. Az egész koncepcióból egyébként rendkívüli módon hiányzik az, hogy nem nyúlnak hozzá tényleges finanszírozási eljárásokhoz.
Meggyőződésem, hogy az egész, önök által elképzelt reform kulcsa több más kérdés mellett arra sem ad egyébként választ, hogy az amortizáció kérdését hogyan gondolja értelmezhetővé tenni a rendszerben; ez változatlanul várat magára, de ezek mély szakmai kérdések. A 16. pontban egyébként arra teszünk javaslatot, hogy a regionális egyenlőtlenségeket sikerüljön valamilyen kordában tartani. Ugyanis a mai rendszer olyan, és a jövőbeni rendszer is olyan marad - hiszen erre nem tesznek lépést -, ahol a pénz a szolgáltatót követi.
Azon a területen, ahol sok szolgáltató van, ahol nagy mennyiségben van jelen, ott jóval nagyobb arányban költik el a mindenki által befizetett pénzt, függetlenül attól egyébként, hogy az adott területen milyen a megbetegedések aránya, és az adott területen milyen számú lakosság él. A regionális korlát, amely a 90 és 110 százalék közé tenne egy régióban, tehát az országos átlagtól való eltérésben, plusz-mínusz 10 százalékot engedne, ez lehetővé tenné azt, hogy az adott régiókban maradjanak a források, azt onnan a központi régió irányába ne lehessen kiszivattyúzni, mert ez a mai gyakorlat. Ma ez történik, megfontolásra javasoljuk önnek. Nem ellenkezik az önök elképzeléseivel, csak egyfajta finanszírozási rendet teremthetnek.
A 30. módosító javaslatban ez egy nagyon fontos javaslat, a regionális egészségügyi tanácsok, a RET-ek. Láttuk, hogy egy másik törvényben az összetételt megváltoztatták, de ez a döntéshozatalról szólna. Arról a döntéshozatalról, ami a minisztérium elképzelése szerint úgy néz ki, hogy a minisztérium tesz egy titkos ajánlatot, amely majd nyilvánossá válik, miután a zárószavazáson túl vagyunk. Valószínűleg ha megtudnánk, hogy mi ez az ajánlat, akkor még az is elképzelhető, hogy úgy föllázadnának a kormánypárti képviselők, hogy nem szavaznák meg a törvényt. Más ésszerű magyarázatot arra, hogy ezt mi a csudáért nem lehet elmondani, nem nagyon tudok mondani rá.
Már korábban is elmondtam; az, hogy egy régión belül és a tervezett módosítást, azt hiszem, a mai nap el is fogadtuk a tervezett módosító javaslat alapján, intézményfenntartók lesznek ott. Önkormányzatok, olyan önkormányzatok, akiknek testületi döntéssel kell elfogadni azt, hogy a saját egy szem kis kincsük, az ő kórházuk, amiről a minisztérium vagy a RET kimondja, hogy arra a kórházra márpedig ott nincs szükség, neki ezt egy testületi határozattal el kell fogadni, hogy ő önként és dalolva föl fogja számolni a saját aktív betegellátó kórházát. Nonszensz, miniszter úr!
Aki látott már önkormányzatot működni, az pontosan tudja, hogy nincs az a polgármester, aki ezt fölvállalja, ha van is ilyen, aki fölvállalja, nem fogja tudni keresztülvinni a testületen. Nem megy! Ha lesz ilyen, akkor ritka kivételként, mint elrettentő példát fogjuk az önkormányzatiságban mutogatni mindenhol, hogy ez az az ember, aki a saját népe elől próbálta a saját kórházát fölszámolni. Ez fog történni, miniszter úr, ismerhetné annyira a politikát. Ha nem tennénk, akkor majd teszik a túloldalról, függően attól, hogy milyen többségű az az önkormányzat.
Vagyis mi fog történni? Nagyon nagy valószínűséggel borítékolható, hogy a minisztériumhoz fog visszakerülni a döntés abban az esetben, ha ragaszkodunk a teljes egyöntetű, százszázalékos egyetértéshez. Mi arra teszünk javaslatot, hogy két lépcsőben; ha első körben nem alakul ki egyetértés, de legalább a kétharmada megvan a jelen lévő szereplőknek, abban az esetben ez kerüljön vissza a miniszter úrhoz, véleményezze, és ha egyetért a minisztérium ezzel a javaslattal, akkor ezt követően fogadják el, akkor lép életbe a döntés, ha a regionális egészségügyi tanácsban szereplő intézményfenntartók legalább kétharmada ezt elfogadja. Azt gondolom, méltányos, demokratikus, többségi demokrácia elvét érvényesíti, és nem épít be olyan szabályt, amely kódolja azt, hogy visszakerüljön a minisztériumhoz.
Miniszter úr, 30-as számon van ez a javaslat. Nagyon kérem, hogy ezt fontolják meg. Ez reális és demokratikus esélyt ad arra, hogy ezekben a testületekben valódi döntések születhessenek.
A 37. módosító javaslatra talán még lesz idő, és akkor utána újfent szót fogok kérni. Igen, ez egy viszonylag egyszerű módosító javaslat, amely arról szól, hogy ha két régió egymással szomszédos, megegyezhet adott kapacitás átadásáról egyik helyről a másikra. Mi azt javasoljuk, hogy akkor legyen erre lehetőség, ha az érintett kistérségek fejlesztési tanácsa kéri ezeket az átcsoportosításokat, így teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy ez kinek a kérésére történt.
Köszönöm szépen. Egy következő hozzászólásban folytatom. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
