DR. MOLNÁR LAJOS
DR. MOLNÁR LAJOS
DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a részletes vitát. Talán ha a címmel kapcsolatos utolsó két megjegyzés nem hangzik el, akkor a vitát őszintének éreztem volna. Engedjék meg, hogy eltekintsek az utolsó két hozzászólástól, és az maradjon meg bennünk - persze sok minden maradjon meg bennünk -, ami a részletes vitában a magyar egészségügy fejlesztését szolgálja majd. A kormány kész valamennyi értelmes szakmai javaslatot megfontolás tárgyává tenni, és a szabályok adta lehetőségeken belül a törvényjavaslaton azok szerint még változtatni.
Ez az ötödik reformtörvény, amit benyújtott a kormány. Hosszú ideje várat magára, sokan próbálkoztak, de vagy idő, vagy elszántság nem volt. Most itt fekszik a Ház asztalán. De nemcsak hosszú ideig váratott magára, hanem hosszú időre megszabja az egészségügyi ellátórendszer fejlesztését.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat - bár a vita ezt nem tükrözte igazán - nem a kórházakról szól, hanem az egészségügyi rendszerről szól. Fontosnak tartom megjegyezni, bár már többször elmondtam - de valamennyien tudjuk is -, hogy Magyarországon vannak olyan területek, ahol egymástól két-három villamosmegállónyira kórházak találhatók, és vannak olyan kistérségek, ahol húsz kilométeres körzetben se orvos, se mentő nincs. Ez a törvényjavaslat erről szól.
Ez a törvényjavaslat arról szól, amiről Vojnik képviselőtársam beszélt, hogy fejleszteni kell a sürgősségi ellátást. Fejleszteni kell 21 olyan kistérségben a járóbeteg-szakellátást és az alapvető sürgősségi ellátást, ahol most semmi ilyen nincs. Mert miközben például az én szülőmegyémben hat kórház van és fejlődnek, és reményeink szerint továbbfejlődnek majd, addig a korábbi hat önálló rendelőintézetből az utóbbi években eltűnt öt, és csak egy maradt.
(23.30)
Ezért kell ez a törvényjavaslat, és ez szabjon keretet azoknak a fejlesztéseknek, amelyeknek a forrása az európai uniós fejlesztési terv, és amelynek a felhasználási kereteit az egészségügyben szabja meg ez a törvény, hiszen a fejlesztésre még egyszer ilyen lehetőségünk nem lesz. És ezeknek a fejlesztéseknek az egyik szándéka valóban az kell hogy legyen, hogy egy méltányos, igazságos hozzáférést biztosító rendszer alakuljon ki, amelyik azonban finanszírozható, mert a kórházak, a rendelőintézetek, az egészségügyiek joggal érzik úgy, hogy kevés a pénz a betegek ellátására, a betegek pedig joggal érzik úgy, hogy túl sokat fizetnek azért, amit változó minőségben és változó hozzáférésben kaphatnak.
Úgy gondolom, hogy a vitában többségében szakmai érvek hangzottak el, higgadtan. Én azt kívánom, hogy legyen ilyen a törvény végrehajtása is, működjünk együtt a regionális egészségügyi tanácsokon belül és a fejlesztési döntéseknél, ellenzék, kormánypárt, hogy minél jobb legyen az e törvény alapján létrejövő magyar egészségügy.
Befejezésül engedjék meg, hogy egy nagyon gazdag ország hasonló törvénykezési szakaszának egy mondását idézzem. Svájcban mondták az egészségügy átalakításáról szóló törvénykezés során nemrég, hogy a maximálisból az optimálishoz kell eljutni az egészségügyi rendszernek. Ez ennek a törvénynek a feladata, a maximálisból, amiről ma azt hisszük, hogy korlátlan és ingyenes, el kell az optimálishoz jutni, hogy mindenki méltányosan férjen hozzá minőségileg garantált ellátáshoz, idejében sürgős ellátáshoz, és mindez ne kerüljön egyre többe a polgároknak.
Kérem, támogassák szavazatukkal a törvényjavaslatot, hogy ezt a célt közösen elérjük, és támogassák majd ismereteikkel és nem utolsósorban felelős politikai magatartással azt a fejlődést, azt a fejlesztést, amely a magyar egészségügyre vár.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokból. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: A kérdésekre nem kaptunk feleletet!)
