DR. VAS JÁNOS
DR. VAS JÁNOS
DR. VAS JÁNOS (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Közeleg a karácsony, és ilyenkor az ember egyre inkább a családjára gondol, azonban sajnálatos módon nagyon sokan Magyarországon nem ilyen szerencsések, és öregkorukra, időskorukra egyedül maradnak. Ezek az emberek a kiszolgáltatottság elől nagyon gyakran idősek vagy nyugdíjasok otthonában próbálják megtalálni azt a lehetőséget, hogy közösségbe kerüljenek. Sokuk számára ez az intézmény egy második mentsvár lehet, de rögtön lemondással kezdődik az életük, hiszen a megtakarított pénzüket, lakásukat vagy házukat kell leadni ahhoz, hogy egy nyugdíjasotthonba be tudjanak igazolni.
Ez a hely azonban döntő többségében Magyarországon gazdasági társaságok üzemeltetésében van, és addig, amíg a gazdasági társaságok folyamatos expanzióban vannak, és újabb meg újabb nyugdíjasotthonokat építenek, addig nyilvánvaló, az a profit, amit a gazdasági társaság vélni remél ettől a beruházástól, nos, ezeket tudja hozni ez a vállalkozás. De mi van akkor, amikor már csak az üzemeltetésről van szó? Mi van akkor, amikor a gazdasági társaságot önhibáján kívül vagy valamilyen hibájából megpróbálják fölszámolni? Megemelik a költségeket, nem nyújtják ugyanazokat a szolgáltatásokat, amiket annak idején szerződésben vállaltak. Gondolt-e vajon a jogalkotás arra, hogy mi védi ilyenkor a bentlakó időskorúakat, nyugdíjasokat?
Szeretném emlékeztetni miniszter urat, hogy egy utazási irodának sokkal nagyobb kaucióval és biztosítással kell működni, mint egy nyugdíjasotthonnak. Vajon meg kell-e várni azt, hogy a nyugdíjasotthonoknál tömegesen jelentkezzenek a problémák? Gondolt-e a minisztérium, illetve a kormányzat arra, hogy szabályozza ezt a kérdést, és az időskorúak, illetve a szépkorúak kiszolgáltatottságát csökkentse? Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)
