ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Számos olyan pont van, ahol egyetértek a képviselő asszony által elmondottakkal, valóban a magyar oktatás történetének és jelenének egyaránt fontos része az egyházi oktatás. A mai oktatási rendszerben az állam és az egyház szétválasztásának körülményei mellett is fontos szerepet játszanak az egyházi intézmények, nemcsak mint a világnézeti szabadsághoz hozzátartozó, a világnézeti szabadságot garantáló intézmények, hanem mint a magyar oktatási rendszer részét képező, a magyar oktatási rendszert gazdagító intézmények, iskolák is.
Ugyanakkor a leghatározottabban vissza kell utasítanom a képviselő asszonynak azt az állítását, hogy a kormányzat, a költségvetés, az állam hátrányosan különbözteti meg ezeket az iskolákat. Éppen ellenkező a helyzet: ezeket az iskolákat a jelenlegi finanszírozási rendszer pozitív megkülönböztetésben részesíti, ugyanis ezek az intézmények hozzájutnak minden olyan normatívához, amelyet megkapnak az állami intézmények, illetve az egyéb nem állami és nem egyházi fenntartású intézmények, és emellett egy további pénzügyi garancia létezik számukra, hiszen ők automatikusan a költségvetésen keresztül egy kiegészítő támogatás összegében hozzájutnak ahhoz a ráfordításhoz is, ami az önkormányzatok saját ráfordítása.
(8.10)
Azért mondom, hogy ez egy kedvezőbb megkülönböztetett helyzet a többi iskolához képest, hiszen az alapítványi, magániskolák - és aligha vitatjuk, hogy azok között is rengeteg értékes, fontos, jól működő intézmény van - ehhez a forráshoz egyáltalán nem jutnak hozzá, az önkormányzati iskolák esetében pedig bizony az önkormányzat anyagi helyzete határozza meg azt, hogy melyik intézmény milyen forráshoz jut hozzá milyen módon.
Nem az tehát az alapvető kérdés, hogy ez a kiegészítés 185 ezer forint vagy 146 ezer forint legyen, hanem az az alapvető kérdés, hogy ez a kiegészítés milyen módon biztosít jobb helyzetet, jó helyzetet az egyházi fenntartású intézményeknek. Azon kell elgondolkoznunk, arra kell megoldásokat teremtenünk, hogy hogyan lehet olyan megoldásokat találni, amelyek valóban az intézmény értéke szerint, az oktatási intézmény által adott pedagógiai hozzáadott érték és többletlehetőségek szerint biztosítanak többlettámogatást; hogy hogyan lehet azt a fajta állami többletet, költségvetési többlet-garanciavállalást, amely ott van az egyházi intézmények között, biztosítani minőségi alapon az önkormányzati szektorban működő intézmények és akár a magán- vagy alapítványi szektorban, civil szektorban működő intézmények számára is.
Minden évben évek óta ebben az időszakban valóban vitát folytatunk arról, hogy az egyenlő finanszírozás elvének milyen finanszírozási összeg felel meg. De kérem, képviselő asszony, fogadja el, hogy ez egy pénzügyi elszámolási vita. Ebben az időszakban, amikor költségvetést csinálunk, minden szektor, minden intézmény, adott esetben az oktatásban minden iskolafenntartó azért lobbizik, arra keres lehetőséget, hogy hogyan tudja a saját pozícióit javítani.
Én ezt természetesnek tekintem az egyházi fenntartók esetében is. Teljesen természetes, hogy egy elkötelezett fenntartó, aki jó iskolákat akar fenntartani, arra törekszik, hogy a lehető legtöbb forráshoz, lehető legtöbb költségvetési forráshoz jusson az adott esetben. A kormánynak azonban nincs más lehetősége, az a dolga, hogy egyenlő mércével mérjen. Számunkra a vatikáni szerződés az ehhez tartozó további kiegészítő megállapodások, amelyeket más egyházakkal kötöttünk, illetve a vonatkozó törvények jelentenek egyedüli iránymértéket ebben a fajta döntésben. Ez alapján számítjuk ki minden évben a kiegészítő normatíva, tehát a többletforrás összegét a költségvetési törvényben, és ennek alapján számolunk el aztán a zárszámadási törvényben.
Azt tudjuk a továbbiakban is tenni, hogy ehhez a számítási módhoz tartjuk magunkat. Ugyanakkor valóban az a bizottsági munka, amelyet a vatikáni szerződéssel kapcsolatban kért a kormány, megerősítette azt a fajta szándékunkat, hogy az oktatásfinanszírozás területén arra van szükség, hogy egyértelmű, mindkét oldal számára világos és átlátható szabályokat alkossunk. Merthogy azt gondolom, hogy egyébként ez a fajta pénzügyi vita, amelyik minden évben kirobban, rosszat tesz. Rosszat tesz az ebben részt vevő feleknek, és ami még ennél is rosszabb, rosszat tesz az egyházi iskoláknak, mert azt a látszatot kelti, mintha az egyházi iskolák fenntartása, az egyházi iskolák működtetése kizárólag pénzügyi kérdés lenne, hiszen mindig csak akkor beszélünk róluk, amikor pénzről van szó; miközben teljesen egyetértek a képviselő asszonnyal abban, hogy ezek az intézmények mind az oktatási, mind pedig a világnézeti semlegesség, a vallásszabadság szempontjából betöltött szerepük miatt ennél jóval többet, jóval jobbat és jóval kiszámíthatóbb viszonyokat érdemelnek.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
