HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Két esztendővel ezelőtt december 5-e vasárnapra esett. Két esztendővel ezelőtt egy népszavazásra került sor, aminek a tanulságait, azt hiszem, hogy ez a Ház, illetve a Ház kormányzati többsége és a kormány azóta sem vonta le.
Miről is volt szó akkor, mi volt a tét? A népszavazás tétje akkor a kettős állampolgárság megadása volt a határokon túl élő, a környező országokban élő magyarság számára. A Magyar Demokrata Fórum a népszavazást megelőzően több alkalommal egy szakmailag igen alaposan és jól kidolgozott törvénytervezetet terjesztett a Ház elé, amely megoldotta volna ezt a problémát a lehető legegyszerűbb módon, apró törvénymódosítással. A kormányoldal - többszöri kísérletünk ellenére - ezt az előterjesztést elutasította.
És ami utána történt, az nagy baj volt, mert az a kormányzati felelőtlenség ékes példáját bizonyította. Egy olyan kérdést, a kettős állampolgárság ügyét, amit minden normális országban az adott ország parlamentje dönt el, hogy megadja, ne adja, milyen módon, hogy adja, ennek a felelősségét az Országgyűlés kormányzati többsége nem vállalta. Ennek a felelősségét a kormányzati többség ráhárította, ráterhelte a magyar lakosságra, szembefordítva ezzel a határon belüli magyarságot a határokon túl élőkkel. Olyan következményei voltak ennek a gyászos népszavazásnak, amelyet a mai napig nem dolgoztak fel sem a határon túliak, sem a tisztességgel gondolkodó és érző, határokon belül élő magyarok sem.
A kérdés az, hogy ezt az óriási hibát azóta átgondolta-e a kormánytöbbség, hogy az elkövetkezendő időkben elkerülje ugyanezeket a tévedéseket, tévutakat; sajnos attól tartok, hogy nem.
A mostani költségvetési törvény és a kapcsolódó törvényjavaslatok azt mutatják, hogy az a fajta gondolkodás, ami akkor jellemezte a kormányt, ma is él, ma is érvényes, ma is működik és hat. Most arról van szó, hogy az európai uniós tagságunkból adódóan a határokon túli magyarság ügyében egy dolog, ami elsőbbséget élvez, az anyagiak biztosítása, holott a határokon túli magyaroknak erre nagyon nagy szükségük van, de még sok minden másra.
A Szülőföld Alapról szóló törvény módosításáról tárgyal a Ház. Tegnap ennek a törvénynek a részletes vitája volt, és jó ez az időbeni egybeesés, hogy visszatekintsünk egy kicsit a két évvel ezelőtti eseményekre. Nem mondom, hogy rossz ez a kezdeményezés, sőt kifejezetten jónak lehet minősíteni, hiszen a szándék, hogy a határokon túli magyar vállalkozókat az otthon vagy a szülőföldön maradás reményében segítse a magyar kormány, alkotmányban rögzített kötelessége is egyébként.
Az azonban már nem helyeselhető és nem fogadható el, hogyha ennek az oltárán mindent feláldozva, a többi intézményt, ami a határokon túli magyarok támogatását, segítését, az otthon boldogulás lehetőségét teremtette meg, a kormány most felszámolni készül. Ilyen intézmény a 14 esztendeje eredménnyel, sikerrel, mindenki megelégedésére működő Illyés Közalapítvány - ezt a közalapítványt 1992-ben az Antall-kormány kormányhatározattal hozta létre, kitűnően működött, minden parlamenti párt és sok civil szervezett részt vett a kuratórium munkájában, közmegelégedésre végezte a munkáját. Idesorolhatjuk a Teleki Intézetet; idesorolhatjuk az Apáczai Alapítványt; idesorolhatjuk a Segítő Jobbot, és a válasz az, hogy majd megteremtik az anyagi lehetőségeket azok a feltételek, amelyeket a Szülőföld Alap biztosít.
Az alkotmányban rögzített kötelezettség, ami a mindenkori kormányt arra kell, hogy késztesse, hogy a határokon túli magyarokért felelősséget érezzen, nem merül ki pusztán a vállalkozások támogatásában. Ez nem merül ki pusztán az anyagi feltételek megteremtésében, hiszen a határokon túli magyaroknak az identitásuk erősítésére, a gyökereik erősítésére, a saját történelmük, a saját kultúrájuk ismeretének erősítésére a forrásokat meg kell teremtenünk, hiszen az alkotmány a parlamentet, a kormányt erre kötelezi.
Én a döntés előtt arra kérem az előterjesztőt, arra kérem a kormányzati többséget, hogy ezt vegye figyelembe. Itt nem olyan pénzekről és nem olyan összegekről van szó, ami a költségvetést felborítaná vagy alapjaiban rengetné meg, de hogyha ezeket a kicsiny összegeket meg akarjuk spórolni, akkor számoljunk ezek társadalmi negatív hatásaival, amit utána nagyon nehéz lesz helyreállítani.
Én kérem, hogy a két esztendővel ezelőtti események tanulságát végre vonják le, nézzenek szembe a kötelezettségekkel, a lehetőségekkel, és az ellenzéki (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) javaslatokat meghallgatva a legjobb döntést hozzák meg.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
