DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az ajánlás sorrendjében igyekszem haladni, logikailag azonban lesznek pontok, amiket össze kell kapcsolnom, és ennyiben a sorrendtől el fogok térni. Azt is jeleznem kell, hogy valószínűleg egy ötperces időkeretű felszólalásban nem fogom tudni végigvenni a módosító javaslatokat, és az ismételt szókérés lehetőségével fogok élni.
Az ajánlás 1. pontjában a törvényjavaslat 2. §-ának elhagyására teszek indítványt. Ez a javaslat azt célozza, hogy maradjon hatályban a jogellenes elkülönítés fogalmának most hatályos meghatározása. Azért tartom jobbnak a most hatályos szöveget és rosszabbnak a törvényjavaslatban előterjesztett elképzelést, mert a törvényjavaslatban szereplő megoldás gyakorlatilag tartalmilag kiüresíti a jogellenes elkülönítés fogalmát. Amíg a hatályos rendelkezés erről úgy szólt: “jogellenes elkülönítésnek minősül az a magatartás, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságai alapján egyes személyeket vagy személyek csoportját másoktól tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indok nélkül elkülönít”, addig ehhez képest a most javasolt megoldás ezt a tartalmi elemet mellőzné, és pusztán úgy rendelkezne, hogy jogellenes elkülönítésnek minősül minden elkülönítés, kivéve, amit a törvény megenged. Tehát én úgy gondolom, hogy ez abszolút formalizálja a megoldást, mert gyakorlatilag nem mondja meg igazából, hogy mi a jogellenes elkülönítés, hanem felhatalmazza a törvényalkotást egyébként olyan külön törvények megalkotására, amelyekben minden tartalmi követelmény nélkül kivételeket lehet felállítani. Tehát szerintem a most javasolt szöveg, a kormány mostani javaslata kevésbé védi a veszélyeztetettségnek kitett személyeket a jogellenes elkülönítéstől, mint a hatályos szöveg.
Tisztában vagyok azzal is, elnök úr, hogy az uniós irányelv elvárásokat fogalmazott meg a hatályos szöveggel szemben, azonban úgy gondolom, hogy ez nem előrelépés, hanem a kifejtettek okából visszalépés. Az alkotmányügyi bizottságban egyébként hozzászólás formájában fölvetettem azt, hogy adjunk egy olyan tartalmi követelményt, vagy töltsük meg oly módon tartalommal ezt a rendelkezést, hogy kimondjuk, hogy jogellenes elkülönítés minden, az emberi méltóságot sértő elkülönítés.
Továbblépek az ajánlás 2. pontjára. Az ajánlás 2. pontja a költségviseléssel kapcsolatos. Itt a kormány azt javasolja, hogy úgy változzék meg az eljárási költségek megelőlegezésének a szabálya, hogy bizonyos költségeket leszámítva azok előlegezésére eleve a sérelmet szenvedett féllel ellenérdekű fél legyen kötelezve. A törvényjavaslat alapgondolata abból indul ki, hogy a sérelmet szenvedő felek általában nehéz anyagi helyzetükből is adódóan hátrányos helyzetben vannak, ha ők kötelezettek a költség megelőlegezésére; ezt a helyzetelemzést én reálisnak tartom. Tehát azt gondolom én is, hogy a költségelőlegezés szabályaiban a sérelmet szenvedő felet védeni kell; azonban a törvényjavaslat a ló másik oldalára esik át, mert gyakorlatilag az ellenérdekű felet kötelezeti ab ovo, minden fenntartás nélkül, minden bizonyítás és minden valószínűsítés nélkül a költségek előlegezésére, pusztán abból a helyzetből következően, hogy az eljárás megindult. Úgy gondolom, ez legalább olyan méltánytalanság a másik oldalra nézve, ezért az én javaslatom arra irányul, hogy a költségek előlegezésére a hatóság legyen köteles, amint az bizonyos költségek tekintetében most is fennálló megoldás.
Talán még belefér, bár nagyon kevés az időm, az ajánlás 3. pontjának az indokolása. Nem tartjuk indokoltnak azt, hogy a hatóság határozata ellen ne lehessen méltányossági kérelmet benyújtani, a hatóság úgyis diszkrecionális jogkörében dönti majd el, hogy a méltányosságnak helyt ad vagy nem; ha indokolatlan a dolog, akkor el fogja utasítani. Azonban azokban a nyilván egészen kivételes esetekben, amikor ez indokolt lehet, nem kellene elzárni a hatóságot egy ilyen mérlegelés, illetve az érintett állampolgárt egy ilyen lehetőség elől.
Köszönöm.
(20.20)
