DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Először is erre az utolsó gondolatra szeretnék reflektálni. Nagyon örülnék, ha ezt a törvényt nem kellene három-négy havonta újból és újból módosítani, mert már így is az eddigi módosítási kényszerek is a törvény eredeti formáját minősítik.
A kétperces észrevételemet ezen túlmenően az ajánlás 8. pontjában foglaltakkal kapcsolatban Szabóné Müller Timea és Pettkó András felszólalására szeretném még megtenni. Itt arról van szó, hogy a törvényjavaslat 11. § (2) bekezdése a települési önkormányzatok számára egy lehetőséget ad arra, hogy esélyegyenlőségi programot fogadjanak el. A felszólalók és a módosító javaslatuk arra irányul, hogy ez ne lehetőség, hanem kötelező feladata legyen az önkormányzatoknak. Ezzel én nem értek egyet, illetve nem értünk egyet ellenzékiek sem, sőt el kell mondjam, hogy az alkotmányügyi bizottságban a szocialista párti képviselők többsége sem, a szabad demokraták pedig egyáltalán nem értettek egyet, tehát ott egyharmad szavazatot sem kapott ez a módosító javaslat; azon nagyon egyszerű oknál fogva, hogy egyetértettünk abban, három szocialista képviselő kivételével, hogy nem szabad kötelező feladatként ezt meghatározni, mert elképzelhetőek olyan települési önkormányzatok is, amelyeknél ez nem gyakorlati dolog.
(20.30)
Márpedig kényszerfeladatokat adni értelmetlenül, az célszerűtlen. Van egész kis lélekszámú önkormányzat, ahol ez teljesen fölösleges lenne. Úgy gondoljuk, hogy az önkormányzatok elég nagykorúak ahhoz, elég felelősségteljesek ahhoz, hogy el tudják dönteni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy a törvény adta lehetőséggel élnek-e vagy sem, nem kell ezt kötelező feladatukká tenni. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
