DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Gusztos Péter, illetve mindhárman, akik előttem most felszólaltak, Pettkó András és Szabóné képviselőtársunk felszólalására is reflektálva: én nem erre a törvényre vonatkoztatva értem csak, hogy szerencsétlen, ha egy törvényt hónapról hónapra módosítgatunk. Ezt én egy általános érvényű követelményként fogalmazom meg. Az a törvény, amelyet minden hónapban vagy két-három havonta újra akarnak módosítani, az selejt. Egyébként az alaptörvényt igazából ilyen minőségű alkotásnak tekintem, mert hiszen három évvel ezelőtt született, és most futunk neki másodszor egy módosításnak, és az előző módosítást pedig a köztársasági elnök úr visszaadta az Országgyűlésnek, csak a kormány visszavonta. Tehát én erről beszéltem, amikor azt mondtam, hogy nem szeretném látni. Mert általánosságban egy törvényt sem szeretnék viszontlátni háromhavonta - az nem törvény. A törvény az életviszonyok tartós szabályozására irányul, amit jó esetben azért évtizedekben kell mérni.
Ami az egyházak fölvetését illeti: ez nem igazán mostani, hanem az eredeti törvényjavaslattal szembeni jogos, indokolt fölvetés volt, amit fel is karoltunk, és az eredeti törvény vitájában az ezzel kapcsolatos érveket világosan ki is fejtettük. Nem rajtunk múlott, hanem a kormánytöbbségen, amely ugyanaz a kormánytöbbség most is, mint ami 2003-ban volt, hogy az egyházi megfontolásokat, szempontokat nem vették figyelembe.
Az utolsó felszólalásra pedig, tehát Szabóné képviselő asszony felszólalására csak annyit, hogy ez a 8. pont világosan nem pártpolitikai viták kereszttüzébe került, hanem szakmai viták kereszttüzébe. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Nyilván ezért is lehetett, hogy az egyik bizottságban is egy körülbelül nagyjából azonos és a másik bizottságban is pártkülönbségre tekintet nélkül azonos álláspont, de ellentétes előjelű azonos álláspont alakult ki.
