DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Akkor nézzük meg közelebbről, hogy miről is van itt szó! Az eredeti törvény 19. § (2) bekezdése egy, már megindult eljárásról beszél, és ennek keretében rendelkezik úgy, hogy az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban mit kell a jogsérelmet szenvedő félnek, illetve a közérdekű igényérvényesítésre jogosultnak bizonyítania, majd az említett (2) bekezdés erre a fordulatra visszautalva azt mondja, hogy a másik felet terheli annak bizonyítása, illetve valószínűsítése - ez a szöveg jelenne meg itt -, hogy az adott jogviszonyok tekintetében nem volt köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét. Tehát itt egy, már folyamatban lévő eljárásról van szó, nem pedig egy eljárás megindításáról.
A 20. § (1) bekezdése pedig személyiségi jogi per, illetőleg munkaügyi per indításáról beszél, ennek a lehetőségéről, s míg a mostani rendelkezés ezt jogsértés esetére engedi meg, addig a kormány által javasolt rendelkezés ezt kiterjesztené a jogsértés közvetlen veszélyére. Az én jogászi elmém számára ez egy elfogadhatatlan megoldás, mert amíg nincs jogsértés, addig nincs jogsértés, amikor pedig jogsértés van, akkor jogsértés van. Ez elméletileg legalábbis egy világos határ, és indokolatlan ezen túlmenő emberi magatartásokat bármiféle formában szankcionálni, illetőleg eljárás tárgyává tenni.
