DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Most, amikor ismét meglegyint majd bennünket a költségvetési szigor szele, és amikor lépten-nyomon konvergenciaprogramba botlunk, akkor bizony felmerül a kérdés jogosan, hogy mi lesz a tavaly elfogadott nyugdíjkorrekciós programmal.
Az utóbbi hetekben, hónapokban szinte minden a reformokról szól. A nyugdíjrendszerünk mint az egyik legnagyobb - vagy akár mondhatnám nyugodtan, a legnagyobb - elosztórendszerünk is folyamatos témája a politikának, a közéletnek vagy a napi életnek egyaránt. Természetesen minden érintett és nem érintett nyilatkozik, elmondja a véleményét, legyen az kormányzat, ellenzék, maguk a nyugdíjasok, munkavállalók, munkáltatók, szóval mindenki, és a sajtóban naponta olvashatunk erről szóló cikkeket. És sokszor teljesen összezavarja az érintetteket, hogy akkor most mi is fog változni ebben az előttünk álló időben, kiket érint majd ez a változás, mi lesz ezzel a nagy horderejű programmal, amit tavaly megalkottunk.
Úgy gondolom, hogy ebben a kavarodásban érdemes egy pillanatra megállni, és érdemes számba venni, hogy mi az, amit a kormány és a parlament már ezt megelőzően megtárgyalt és elfogadott, amiről döntött, mi az, amin kíván, és mi az, amin nem kíván változtatni. És itt és most kifejezetten a nyugdíjkorrekciós programra gondolok. Mert tudjuk, hogy a rendszerváltást követően, de előtte is bizony voltak olyan változások, amelyek nagyon-nagyon sok nyugdíjast kedvezőtlenül, a nyugdíját kedvezőtlenül érintették.
A kérdésem az, hogy most, amikor egy hatalmas reformfolyamat közepén vagyunk, mi lesz azokkal, akikre nézve már meghoztuk a döntésünket, akik már nyugdíjba vonultak, és a különböző évekre jellemző szabályozások és egyéb torzítások miatt ennek az aránytalanságnak az áldozatai lettek.
Köszönöm. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)
