GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Házelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Kár lenne tagadni, hogy az elmúlt tizenhat-tizenhét évben megtanultunk vetélkedni, vetélkedni a politikában, összevetni ilyen-olyan elképzeléseket és nézeteket. Sőt, ha nagyon őszinte vagyok magunkhoz, akkor azt mondom, hogy ennél már többet is megtanultunk: megtanultunk veszekedni, megtanultunk olyan módon küzdeni, hogy az nagyon sokaknak már nem tetszik - lássuk be, időnként nekünk sem -, sőt nem egy esetben megtanultuk, hogyan lehet a másik jóhiszeműségét, tisztességét kétségbe vonni, hogyan lehet nem tisztelni a riválist.
A verseny az része a demokratikus politikai berendezkedésnek, verseny nélkül nincsen demokrácia. De egészen nyilvánvalóan téved, aki azt gondolja, hogy csak versenyből áll, az meg végképp, aki úgy gondolja, hogy mi az, hogy verseny - veszekedés, verekedés, küzdelem és harc. Nem ezt gondolom. A demokratikus politikai rendszer működéséhez, a politikai nézetek, szándékok, akaratok vetélkedése mellé együttműködés is kell. Verseny és együttműködés. Helyesen kell megtalálni az arányokat, minden ezen múlik. Úgy látom, hogy ezeket az arányokat lassan elvétjük.
Azt mondanám, hogy látjuk az eredményt: jól érzi magát közügyeinek gyakorlásában, saját bőrében az ország vagy legalábbis a közügyekkel foglalkozók többsége? Azt hiszem, hogy nem. Jól érzik magukat a képviselők képviselő-testületekben és parlamentben, hogy nem okos, felelős vitának részesei, hanem nagyon sokszor veszekedésnek? Azt hiszem, hogy nem. Látjuk, hogy ezek a tendenciák hova vezetnek. Érdemes megállni.
Érdemes keresni azt az utat is, hogy hogyan lehet az együttműködést megerősíteni, a bizalmat meg egymás tiszteletét. Nemcsak arról beszélek, hogy nem kell bántani egymást - arról is -, nemcsak arról beszélek, hogy nem kell sértegetni egymást - arról is -, arról is beszélek, hogy milyen lépéseket lehet tenni annak érdekében, hogy újraépítsük az együttműködés kultúráját, lehetőségét, hogy újraépítsük a bizalmat. Mindenkinek megvan ebben a maga felelőssége - nekünk is. Éppen attól a felelősségtől vezetve, amely a kormányt illeti, azt mondom, hogy keressünk új megoldásokat. Ennek sorában három dolgot ajánlok magunknak és ajánlok partnereinknek.
Az egyik és az első, hogy folytatva az előző évek, az előző négy év hagyományát legalább, amelyben nagyon intenzív tárgyalás volt kormány és önkormányzatok között, ennek a hagyománynak a bázisán lépjünk előre: ne csak az önkormányzati szövetségekkel tárgyaljunk, hanem alakítsuk ki és illesszük a kormányzat közjogi működésének rendszerébe a kormány és az önkormányzatok egyeztető fórumát, egy olyan fórumot, amely rendszeresen, garanciákkal is ellátott módon helyszíne lehet a kormány és az önkormányzatok párbeszédének a jogalkotásban, a költségvetés elkészítésében való részvételnek, annak érdekében, hogy önkormányzatok jobban értsék az ország egészének dilemmáit, ne csak a sajátjukét, és fordítva: a kormány jobban értse az önkormányzatok gondjait és bajait.
Nem gondolom, hogy újra kell szabályozni a magyar alkotmányt, a közjogi rendszert. Van itt felelőssége az önkormányzatoknak, van felelőssége a kormánynak. Nem a hatalmi viszonyok átrendezéséről beszélek, nem új alkotmányos szabályozásról beszélek, hanem egy olyan szabályozott együttműködési intézményről, amely nem aszerint működik, hogy éppen milyen a kedve a hivatalban lévő kormánynak, hanem magas szintű normában, közösen megalkotva, megbeszélve az állandó párbeszéd intézményes kereteit adja a kormány és az önkormányzatok egyeztető fóruma.
Arra kértem az önkormányzati ügyekért felelős miniszter asszonyt, Lamperth Mónikát, hogy e hét szerdáig erre vonatkozó javaslatát tárja a kormány elé, a kormány ezt megvitatja, utána nyilván ezt nyilvánosságra hozzuk, és elkezdjük a konzultációt valamennyi érdekelt partnerrel.
Amióta a II. nemzeti fejlesztési tervet, az Új Magyarország programot vitatjuk, azóta folyamatosan vita tárgya az is, hogy vajon az az intézményrendszer, amely itt létrejött, mennyiben felel meg az együttműködés, a partnerség követelményének, a demokratikus kormányzás követelményének; interpellálható-e a fejlesztési ügyekért felelős kormánybiztos vagy sem; hogyan lehet annak érdekében lépéseket tenni, hogy mindenki azt érezhesse, hogy kellő mélységében, a saját felelősségéhez mérten átlátja és átláthatja, hogy mi történik.
Korábban szóltam már arról, hogy a kormány érdemben megfontolja, hogy a kormánybiztos olyan tárca nélküli miniszteri kinevezést kapjon, amely egy dolgot tesz lehetővé: hogy interpellálható legyen. Most továbbmennék ennél egy ponttal. Azt mondom, hogy van nekünk itt egy jó tapasztalatunk: az állami privatizációs és vagyonkezelő intézményrendszer évek óta, függetlenül attól, hogy milyen kormányok működtek, úgy tette a dolgát, hogy a kormány kinevezte ennek az intézménynek a vezetőit, de a felügyelőbizottságba mindig valamennyi parlamenti párt elküldhette a maga képviselőjét, egy többpárti felügyelőbizottság ügyelt arra, hogy minden a szabályoknak megfelelően történjen. Talán ez is az oka annak, hogy az elmúlt években egyébként nem merült fel az a kérdés, hogy ott nem a jogszabályoknak és nem a tisztességnek megfelelően történnek az események. Ez egy jó minta.
Azt mondom, hogy ezt a mintát alkalmazzuk: miközben építjük a fejlesztéspolitika intézményrendszerét, illesszük be ebbe az intézményrendszerbe a fejlesztéspolitikai felügyelőtanácsot többpárti, paritásos alapon, annak érdekében, hogy teljes körű betekintést, nagyon mély betekintést nyerhessen a felügyelőtanács valamennyi fontos ügyben, és az utólagos ellenőrzés szabályozott, intézményesített és garanciákkal ellátott jogát kapja meg.
(13.10)
Bizalmat kell újraépíteni, lépéseket kell tenni. Elfogadom, hogy a lépéseket elsőként és kezdeményező módon a kormánynak kell megtenni. Eszerint fogunk viselkedni, intézményépítés szándékával, de ezen túl is. Amikor azt mondom, ezen túl is, akkor arra utalok, hogy azt kezdeményezzük, hogy közvetlen párbeszédet is folytassunk az egyes megyei jogú városok és az egyes régiók fejlesztésének tervéről és programjáról. Ezért e hónap 22-ére a már éppen újjáalakuló regionális fejlesztési tanácsok elnökeit és a megyei jogú városok polgármestereit egy konzultációra hívjuk, megérteni, hogy városok és falvak miként kívánnak fejlődni a következő időszakban, beilleszteni ezeket a szándékokat az operatív programokba, és megbeszélni azt is, hogy mit gondolnak, hogyan lehet egyszerre sikeresebb falu, város és az ország. Azt gondolom, hogy ez az egyetlen mód, ahogyan túl lehet lenni egy rossz irányba, a veszekedés irányába menő politizáláson és közhangulaton. És akkor talán egy ilyen hangulatot, az együttműködés, a partnerség hangulatát és közös kultúráját megteremtve több esélyünk lesz arra is, hogy újra napirendre vegyük azt a kérdést, hogy az egész magyar önkormányzati rendszert milyen pontokon lehet átalakítani.
Ennek a kormányzati ciklusnak az első hónapjaiban mi ezt a kérdést az asztalra tettük. Akkor nem sikerült ebben egyezségre jutni. Azt mondom, hogy próbáljuk meg még egyszer, 2007-ben kezdjünk el újra arról beszélni, hogy mely pontokon érdemes átalakítani a magyar önkormányzati rendszert - ebben kormánynak és ellenzékének van közös felelőssége, csak kétharmaddal tudunk előre jutni -, mi ebben lépjünk fel kezdeményezően. 2010-ig ezek most már világos keretek. Olyan messze van még 2010 után, hogy lehet nagyvonalúnak lenni, lehet felelősnek lenni! Egyikünk sem tudja, hogy ki fog nyerni majd a 2010-es választásokon, most itt az ideje és a lehetősége, hogy kellő nyitottsággal és jó szándékkal, újraépítve a bizalmat, csináljunk egy jobb Magyarországot. A köztársaságért, Magyarországért!
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
