GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Senki nem vitatja azt, hogy megtanulni a demokratikus kultúrát, megtanulni a demokratikus intézmények működését és működtetését, általában is elsajátítani, hogy hogyan lehet elkerülni társadalmi konfliktusokat, ha azok előállnak, hogyan lehet azok hatását csökkenteni, hát ezt tanulnunk kell együtt. Azt látom, hogy az elmúlt 16 évben kiderült, hogy vannak jobban és kevésbé jól tanuló demokratikus politikusok. Minket a végén a választópolgárok sokasága osztályoz. Ők ítélnek meg, hogy tesszük a dolgunkat vagy sem.
Egyetértek azzal, hogy mind Magyarországot képviseljük eltérő felelősséggel, és van egy közös kötelességünk: hogyha nem tudunk segíteni az országnak, legalább ne ártsunk neki. Egyetértek azzal az általános elvi érvényű megfogalmazásával, hogy nemcsak hogy nem szerencsés, hanem talán időnként kifejezetten ártó, ha pontatlanul, helyenként pártoskodóan és egyoldalúan a magyarországi közállapotokról külföldön, időnként nem is eltagadva, hanem azzal kérkedve, bántó módon és sértő módon nyilatkozunk meg. Magam is ezt gondolom erről, de azt hiszem, hogy szerencsés nem beleesni abba a hibába, amelybe valamely elődöm már beleesett, hogy listát állít össze azokról, akik külföldön így vagy úgy, de nem neki tetsző módon nyilatkoznak Magyarországról. Én ezt soha nem fogom elkövetni. Azt gondolom, hogy az ország többsége ugyanakkor azt gondolja, amit a miniszterelnök úr gondol erről az ügyről.
Ami a rendőrséget illeti, két nagyon különböző állítást kell tenni egymás mellett. Az egyik, hogy bízunk-e a magyar rendőrség általános felkészültségében, alkalmasságában, a demokratikus rend melletti elkötelezettségében, vagy sem. Erre a kérdésre a magyar kormánynak és a kormány mögött álló pártoknak az a válasza, hogy igen. Mi azt gondoljuk, hogy a magyar rendőrség szolgálja Magyarország nyugalmát, szolgálja a demokratikus rendet. Ezért a magyar rendőrséget meg kell védeni minden olyan általános politikai vádtól, amely arra irányul, hogy ezt az elkötelezettségét megkérdőjelezze.
Kettő: felvethető-e, hogy ez a rendőrség, miközben olyan jelenségekkel találkozott, amilyenekkel az elmúlt évtizedekben nem, eközben kisebb vagy nagyobb hibát követett el, esetleg felvethető, hogy az eljárása során volt, akinek törvényes jogait megsértette? Nemcsak hogy jogunk ezt a kérdést feltenni, hanem kötelességünk is. Itt is csak az arányosságra hívom föl a figyelmet. Azt hiszem, hogy tévúton jár az, aki heteken és hónapokon keresztül semmi mást nem csinál, mint a magyar rendőrség demokratikus elkötelezettségébe, szakmai felkészültségébe vetett hitet próbálja meg aláásni, és soha egyetlenegy alkalommal sem nyilvánítja ki azon álláspontját, hogy egyébként hisz a magyar rendőrség felkészültségében, hisz abban, hogy ez a rendőrség támasza a harmadik Magyar Köztársaságnak. Emellé kell hozzátenni mindig azt, ennek hangsúlyozásával, hogy itt, ott meg amott, hogy ha erre van ok, akkor érdemes vizsgálatot folytatni, hogy nem volt-e olyan eset, amikor hibát követett el egyes fellépésében. Én ezt az utat tartom járhatónak. Ez az út megerősíti ezt a rendőrséget; megerősíti akkor is, amikor segíti abban, hogy bizonyos tévedésekből vagy hibákból levonja a konzekvenciákat.
Kérem a Magyar Országgyűlést arra, és kérem a Magyar Országgyűlés azon politikai erőit, akik ezt tekintik dolguknak, a magyar rendőrséget támogassák, segítsék, hogy a rend és a demokratikus Magyarország őrzője és védője legyen. Magunkat pedig figyelmeztetem arra, hogy ez nem kell, nem szabad hogy megakadályozzon bennünket abban, hogy ha volt hiba és volt tévedés, azt kivizsgáljuk, abból levonjuk a következtetést.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
