MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság a közlekedéssel összefüggő egyes törvények módosítására vonatkozó törvényjavaslatot elég hosszan vitatta, és számos kérdés merült fel a bizottsági ülésen a beterjesztett javaslat tartalmát illetően. A bizottságban konszenzus volt a tekintetben, hogy a szükséges jogharmonizációs lépéseket tegyük meg, és azzal kapcsolatosan vita nem is alakult ki a különböző pártok képviselői között.
Ugyanakkor volt két kérdés, amely igen alapos vitát élt meg. Az egyik a légi forgalom irányítására bevezetett felügyeleti díj mértéke. Azt hiszem, nem kell sokat kutakodnunk az emlékezetünkben akkor, amikor azt idézhetjük vissza, hogy pár hónappal ezelőtt Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy a beterjesztett új adók és adóemelések után semmilyen más adóemelés nem várható a ciklus maradék, hátralévő részében, három és fél évében, és alig telt el pár hét, pár hónap, és ez a törvényjavaslat két olyan tekintetben is tartalmaz új adót, illetve kiterjesztés kapcsán megnövekedett adóterhet, ami egyértelműen a lakosság vagy a vállalkozók különböző rétegeit sújtja. Bár ez nem jelentős, és nyilvánvalóan racionális indokok is felhozhatók emögött, de látni kell, hogy például a légi forgalom irányítására bevezetett felügyeleti díj nem létezett eddig.
Ez a törvényjavaslat ezzel az új adóval lényegében repülésenként 600 forint, de összesen évente 300 millió forint ilyen típusú díj beszedésére ad jogi lehetőséget.
Külön kérdés, hogy van egy olyan törvényi szabályozás, hogy legfeljebb 300 millió forint. Ezt hogyan lehet év közben szabályozni, hogy mikor éri el a 300 milliót? És utána ez a dolog hogyan számolódik és hogyan nem számolódik? Akik év végén repülnek, azoknak ez a díj esetleg már nem érvényes, akik év elején, azoknak igen? A bizottságban ezt a kérdést felvetettük, az adott válasz nem minden tekintetben elégítette ki az igényünket.
A másik kérdéskör nem egy új teher, de egy kiterjesztése a tehernek, nevezetesen az úthasználati díjak kiterjesztése a 3,5 tonnát meghaladó tehergépkocsikra, ezen belül is nemcsak az autópálya-szakaszokra, hanem az egy, két vagy három számjegyű utakra, főutakra is. Ez nyilvánvalóan többletteher ezeken a tehergépjárműveken, amely kapcsán el kell mondjuk, hogy egyik szemünk sír, a másik pedig nevet. Ennek a környezetvédelmi szempontú indokoltságát ugyanis mi is el tudnánk fogadni a bizottságban elhangzott vélemények alapján, hiszen nem cél az, hogy a teherforgalom jelentős része esetleg átterelődjön az autópályákról a főutakra, mert ez azt jelenti, hogy belterületi részekre is, falvak, városok levegőit szennyezendő. De látni kell, hogy ez egy megnövekedett terhet jelent majd, és nagyon problémásnak látjuk ugyanakkor a külföldiek szankcionálását e tekintetben. Hogyan fogjuk beszedni a díjat abból a tranzitforgalomból, amely bizonyos szempontból talán a legnagyobb környezeti károkat okozza Magyarországon a közlekedés kapcsán, amely egyébként sokkal inkább átterelődik az utakra a MÁV közismert drámai helyzeténél fogva is?
Általános probléma, hogy a beterjesztett módosítások nagyon sok esetben nem végiggondoltak, és nincsenek megfelelő hatástanulmányok emögött. Azt kell tapasztalnunk, hogy ennél a törvénynél is fennáll ennek a veszélye. Ez a módosítás is megért volna egy alapos előkészítő munkát, hiszen egy olyan teherfuvarozói társadalom van Magyarországon, amely ha nehezen is, de eddig is ellátta a feladatát, és nem kis érdek lenne, hogy ez a teherfuvarozói társdalom a jövőben is megtalálja a számítását, és nemcsak itt, Magyarországon, hanem esetleg mi menjünk a környező országokba fuvarokkal; olyan mértékben megerősödjön, hogy Magyarország, amely gazdaságföldrajzi szempontból is kulcsfontosságú tranzithelyen fekszik, erős nagyhatalom legyen a teherfuvarozásban. Ezért szerencsés lett volna ezt a törvényjavaslatot is a szakmával egyeztetni, és a szükséges korrekciókat már beépítve a Ház elé terjeszteni.
Így, ebben a formában, még ha vannak is pozitív elemei - mint ahogy az elején említettem például a jogharmonizációs részt -, nem tudjuk elfogadni; nagyon reméljük ugyanakkor, hogy a vita során lehetőség nyílik arra, hogy azokat a szükséges pontosítások és módosításokat, amelyeket a frakciónk részéről is majd szeretnénk benyújtani, a parlament meg tudja tárgyalni, és egy jobb törvényjavaslatot tudnánk majd közösen elfogadni a parlament részéről.
Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet.
