CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: ...még akkor is, ha a képviselő úr nyugdíjasként ezt nem vette észre.
(13.40)
Bizony, ez így van. És ez akkor is így van, ha Szabó Erika azt mondja, hogy itt szörnyű dolgok történnek, mert csökken a munkahelyek száma, rosszabbak a bérek. Ez egyszerűen nem igaz, képviselő asszony! Ön vagy nem akarja, vagy nem tudja tudomásul venni a KSH adatait. Szíveskedjék egy kicsit többet forgatni!
A foglalkoztatás bővült az elmúlt négy esztendőben Magyarországon, ebből adódóan a munkahelyek száma gyarapodott Magyarországon. A bérek reálértékben több mint 30 százalékkal emelkedtek Magyarországon. Ezek nem az én adataim, a KSH adatai. Ha ön nem akar erről tudomást sem venni, az persze az ön dolga, de ez nem igazán felelős képviselői magatartás, hogy nem veszi a tényeket tudomásul. (Dr. Szabó Erika ingatja a fejét.)
Iván László professzor is - bár már nincs a teremben - mindenféle adatokat hordott itt össze. Azt kell hogy mondjam, hogy hordott, mert összevissza helyekről, a körtét az almával, a diót a szotyolával és a dinnyével kavarva. Amikor például idézi a költségvetési törvényt, hogy a fogyatékosügyi programra mindösszesen 45 millió forintot akar költeni a kormány, és ez bezzeg ’98-2000 között 1 milliárd forint volt, akkor egyszerűen azt kell hogy mondjam finoman és elegánsan - tisztelve a professzor urat -, hogy csúsztat. Mert egyébiránt nem teszi hozzá, hogy hány tucat milliárd forintot fordít például európai uniós forrásokból például akadálymentesítésre - ami a fogyatékosügyi program része - a következő esztendőben a kormány. Az, hogy valamit a költségvetési törvényben néz és nem néz meg máshol, abban lehet, hogy majd segítséget kell nyújtani számára, hogy eligazodjon a mintegy több száz oldalas költségvetési törvényben. Azt gondolom, hogy az ilyen típusú citátumok a törvényjavaslat vitájához és a professzor úrhoz is méltatlanok.
A nyugdíjasok egyébiránt a napokban tapasztalják, hogy mindazon várományok, amelyeket egyébként a kormány vállalt, teljesülnek akár a nyugdíjkorrekció esetében, tehát hogy visszamenőleg 1,2 százalékkal növeltük az idei nyugdíjat, akár a 13. havi nyugdíj tekintetében. Úgy gondolom, biztosak lehetnek abban, hogy a következő esztendőben is a szokásos, ismert svájci indexálás alapján, az árak és a bérek növekedése alapján hozzá fognak jutni a nyugdíjukhoz.
Ebben szeretném egyébiránt ismételten megnyugtatni őket, és örülök neki, hogy néha elhangzott a fenntarthatóság kifejezése is ebben a vitában, mert arról szól igazából a történet, és akkor lenne felelős a vita, ha nemcsak a kifizetési oldalát néznénk meg a nyugdíjrendszernek, hanem a befizetési oldalát is. Akkor, ha mindkét oldal itt, a parlamentben felelősséget viselne a nyugdíjkassza kiadásaiért, bevételeiért, mind a két oldaláért, és így az egyensúlyáért is.
Azt gondolom, hogy a mi törvényjavaslatunk éppen arról szól, hogy csökkenjen a nyugdíjkassza hiánya, hogy biztonságos és fenntartható legyen a nyugdíjrendszer Magyarországon, hogy eljussunk egy egyensúlyi állapotba, hozzáteszem, úgy, hogy sem a konvergenciaprogram, sem az ehhez kapcsolódó, államháztartási egyensúlyt helyretévő intézkedések nem veszélyeztetik a ma nyugdíjasainak nyugdíját, a nyugdíjszerű ellátásban részesülőket.
A korrekciós törvényt - ahogy említettem - meg fogjuk valósítani, végrehajtjuk, és számos intézkedést fogunk tenni a potyautas-probléma feloldására, megoldására, vagyis hogy tényleg érvényesüljön az az elv, amit, azt gondolom, egyikünk sem vitat, hogy a nyugdíj az egy járulékfizetéssel megszerzett jog. Ha pedig ez így van, akkor nehéz akceptálni a családtámogatás meg a nyugdíjrendszer vegyítését indítványozó módosító javaslatokat.
A családtámogatás az családtámogatás. Bizonyára ellenzéki képviselőtársaim is belátják, hogy vannak emberek, akik egészségügyi okból, anyagi okból, bármilyen más okból nem tudnak gyermeket vállalni, és nem hiszem, hogy a nyugdíjrendszer és a gyermekvállalás oly módon összekeverhető lenne, ahogy a módosító indítványokban megfogalmazódik.
Azt lehet megtenni, hogy a családtámogatási rendszer segítse a családokat. E tekintetben, azt gondolom, nem baj, ha emlékeznek önök arra, hogy ’98 és 2002 között, négy év alatt egyetlen fillérrel nem emelték a családi pótlék összegét - egyetlen árva fillérrel sem négy év alatt, ’98-2002 között -, miközben mi 2002 óta folyamatosan emeljük és megdupláztuk a családi pótlék összegét. (Soltész Miklós közbeszól.) Úgyhogy azt gondolom, e tekintetben nincs nagyon mód szégyenkezni a kormánynak. Önöknek azonban bőven lenne még a ’98 és 2002 közötti időszakért, amiért a családi pótlék összegét egy árva fillérrel sem emelték. Bízom benne, hogy egy következő nyugdíjvitában nemzedékre és rendszerstabilitásra figyelemmel előrébb fogunk tekinteni a napi politikán, merthogy lesz rá mód.
Soltész Miklós képviselő úrnak szeretném mondani arra az aggodalmára, hogy jövő héten újra nyugdíjtörvény-módosítást tárgyalunk, hogy az Alkotmánybíróság döntése kötelez minket erre. Lehet, hogy önnek ez smafu, de mégiscsak van egy ilyen helyzet: egy ’97 óta megoldatlan probléma megoldásával fogunk a parlament elé jönni, ez pedig a korkedvezményes nyugdíjak ügye. Önöknek is egy teljes kormányzati ciklusuk volt rá, hogy megoldják. Úgy látszik, nem volt erre késztetésük.
Mi a szociális partnerekkel egyeztetve mostanra jutottunk el oda, hogy az Alkotmánybíróság döntésének is megfelelően még ebben az évben képesek legyünk a korkedvezményes nyugdíjrendszer fennmaradásáért olyan törvénymódosítást előterjeszteni, ami a munkavállalóknak, munkáltatóknak is megfelel. Ellenkező esetben az Alkotmánybíróság döntése értelmében a korkedvezményes nyugdíjrendszer megszűnne. Ezért fog ez a javaslat idekerülni, és természetesen ide fog kerülni, a törvényhozás asztalára a rokkantnyugdíjrendszerre vonatkozó generális, átfogó, reformértékű javaslat: a következő fél évben rehabilitációsjáradék-törvényre teszünk majd javaslatot. Bízom benne, hogy önök támogatni fogják.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon köszönöm az általános és részletes vitában azt az aktivitást, ami az országgyűlési képviselők részéről megjelent, azokat a felelős képviselői hozzászólásokat, amelyek nemcsak a kiadási, hanem a bevételi oldalra és a rendszer stabilitására, igazságosságára is figyelemmel szólaltak meg, és bízom abban, hogy egy következő törvénymódosítási vitában már a téma hosszú távú jellegére való tekintettel kevésbé a kampányelemek, mint inkább a hosszú távú felelősség fog érvényesülni.
Köszönöm a figyelmüket.
