DR. IVÁN LÁSZLÓ
DR. IVÁN LÁSZLÓ
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársak! Azt hiszem, hogy mindannyian közösen gondolkozunk akkor, amikor közfelelősen vélekedünk a nyugdíjasságról. Mindenki meg is éli, a nyugdíjasság tulajdonképpen egy olyan életmódváltozást is jelent, amely számos lelki, anyagi körülménybeli változást is eredményez. Akkor, amikor összehasonlításokat teszünk európai uniós vagy más országok nyugdíjszabályozásával kapcsolatosan, ne felejtsük el azt, hogy oly sokszor csillagászati távolságban vagyunk előzményeket, feltételeket illetően a mi országunk valós helyzetét tekintve, ami nagyon kellemetlen és téves következtetésekre adhat lehetőséget, amikor összevetjük a német vagy bármelyik nyugdíjazási szabályt vagy törvényt, vagy módosítást. Magyarországon - tudomásul kell vennünk - nem halmozódtak fel sem egyénileg, sem közösségileg olyan alapok, amelyekre támaszkodhatnának a fiatalok, a középéletkorúak vagy a volt fiatalok, középkorúak a nyugdíjba vonulásuk utáni életük megfelelő emberi szintű fenntartásához.
Természetes az is, hogy amikor arról beszélünk, hogy munkavállalás, akkor tudomásul kell vennünk, hogy a magyar valóságban összes munkavállalónk hárommillió, közel négymillió munkavállalónkon belül van 230 ezer nyugdíjas munkavállaló. Ez a nyugdíjtervezet, ez a nyugdíjtörvény, ha bekövetkezik, akkor ezeknek egy nagy részét sajnos olyan helyzetbe fogja hozni, hogy az összevont nyugdíj és bér magasabb sávba hozza, magasabb kategóriába hozza, nagyobb lesz az úgynevezett veszteségük. Nem beszélve arról, ha viszont fölmondják a munkájukat, mert lesz egy idő, amikor föl kell mondani vagy egyiket, vagy másikat, akkor viszont elveszítenek óriási tételeket, összegeket, egy alapvetően fontos, motiváció szempontjából és gazdasági szempontból is a magyar közvalóságunk életében elveszítenek egy óriási alapvető önfenntartási lehetőséget.
Köszönöm szépen.
(12.30)
